Szerda volt és végre kisütött a nap is, de nem ez volt a legjobb a dologban, hanem az hogy a legnehezebb napom kiesett a héten szóval nem volt tanítás. Bár reggel egyből rá kellett jöjjek miért nem kedvelik annyira a finnek a napsütést. Ha süt a nap akkor az azt jelenti hogy nincsenek felhők. Ha nincsenek felhők, akkor nincs ami megfogja a meleget így a hőmérséklet vagy -10 fokot is esik. Szóval ha az embernek sétálni támadna kedve a napsütés láttán, az első lépések után elmegy tőle a kedve. Kedden megpróbáltam összehozni mára egy ebédet más cserediákokkal is, de sajnos nem sikerült mert kevés volt egy este összehozni egy társaságot így csak a spanyolokkal megbeszélt ebéd maradt programnak. Végre reggel kialudhattam magam és így új erővel álltam neki a napnak. Az ebédet 1 órára beszéltük meg technopoliszba így igyekeztem odaérni. Oly annyira igyekeztem, hogy majdnem el is késtem, mert a szobámban lévő két óra közül az egyik mutatja csak a helyi időt. De így legalább kipróbálhattam magam, milyen gyorsan is tudok a suliba érni. Sikerült is hihetetlen sebességgel odaérnem, még idő előtt ott is voltam, de a többiek sehol. Vártam egészig, de még addigra sem értek meg, így gondoltam benézek hátha ott vannak és már vígan esznek amíg én várok rájuk. Így is történt a dolog, ők már bent ették a kaját amíg én kint vártam. Ezért gyorsan én is vettem ebédet és csatlakozva hozzájuk befaltam. Ebéd után kis spanyol szokásnak is hódoltak és sziesztáztunk, ami nekem inkább csak unatkozásnak tűnt, mert az üres tányérok fölött némán üldögélni nem túl szórakoztató. Ebéd után kitalálták, hogy akkor menjünk fel a Pujo toronyba. Kis gondban voltam, hogy biciklivel oda nagyon nem tudok felmenni meg hát az idő is elég kegyetlen volt. Így szereztem gyorsan pár eurót az ebédlő kasszásától. (Felváltottam a papírpénzemet.) Szóval nekilódultunk busszal a toronynak, de rossz buszra szálltunk fel így a belvárosban kötöttünk ki. Akkor egy helyi lányka segítséget nyújtott, hogy melyik irányba kellene továbbhaladnunk és melyik busszal. A buszt még eltaláltuk, de amint leszálltunk róla egyből rossz irányba indultunk és nagy meglepetésünkre egy temetőbe kerültünk. Azt hittük, hogy ha átvágunk a temetőn akkor jó helyre jutunk, de mire átértünk a temetőn a többiek átfagytak így a toronylátogatást 30 perccel az ötlet kitalálása után el is vetették az út elején egy temető közepén. Ezután átfagyva visszatértünk a városba ahol a helyi vásárban körbenéztünk és csak utána mentünk felmelegedni a tegnap is említett pubba. Egy újabb tea után frissnek és üdének éreztük magunkat egészen addig amíg újra ki nem léptünk a hidegbe. A program következő állomása egy second hand shop volt ami magyarul használ árucikkek boltja. Nagyon hangulatos kis bolt volt, de annak ellenére hogy a dolgok tényleg használtak voltak még mindig iszonyat drágának bizonyultak nekem. A mai napon velünk tartott egy másik spanyol gyerek is aki ebben a boltban beruházott egy biciklibe. A kerékpár 50 eurót kóstált de ebből 20-at visszakap ha épségben visszaviszi a félév végén így ez a megoldás egy nagyon kedves és jól használható dolognak tűnik azok számára akik nem akarnak saját biciklit, de azért jó lenne használni egyet. A bolt után elhatároztuk, hogy kettéválunk, és este majd a városban megrendezett koncertre visszatérünk. Ezt követően Tatival tartottam aki megmutatta azt a városrészt ahol múlt csütörtökön eltévedtem. Ugyanis ott rengeteg cserediák lakik csak még egy magyar sem egyenlőre. Szóval megtekinthettem, hogy hol élnek a másik negyedben a diákok. Mivel Alberto aludni akart egy kicsit az esemény előtt így Tatival megállapodtunk, hogy addig mi legurítunk valamit. Ekkor következett egy olyan dolog az életemben amit a finneknek sohasem bocsátok meg. Nem árulnak a sörön kívül más alkoholt a közértekben, vagy kisebb áruházakban (otthoni példa: spár, cb@, stb.). Sem bort sem töményt, csak sört árulnak. Nem is tudom akkor a finnekre miért mondja mindenki hogy szeretnek inni, ha nem is kapni nálunk alkoholt. Így kénytelen voltam sörrel megvendégelni a vendéglátómat. Ahogy a sörök fogytak úgy tudtunk egyre többet beszélni a kulturális és társadalmi különbségekről. Szerencsére a nyári utam élményei nagyon jól jöttek ezen beszélgetés során így köszönetet kell mondjak édesapámnak aki megadta a lehetőséget, hogy meglátogassam Spanyolországot. Mint kiderült, rengeteg sok különbség van a szokásokban és felfogásban viselkedésben és a világukban, de azért akadtak közös dolgok is..... nem, sajnos nem emlékszem egyre sem. Szóval a sörözgetés után már egyikünknek sem volt kedve visszamenni a koncertre így leadtuk a drótot a többieknek a döntésünkről. Ezután távoztam Tati-tól és megkezdtem hosszas várakozásomat egy buszmegállóban. Sajnos elég sokat kellett várnom, de azért csak jött egy busz. Már várakozás közben éreztem hogy hűvös van, de sajnos sehol nem volt hőmérő hogy megtudtam volna nézni a hőmérsékletet. A buszon legalább jó meleg volt így ott fel tudtam melegedni csak sajnos a kevés helyismeretemnek köszönhetően rossz helyen szálltam le a buszról, így egy kis részt gyalog kellett megtennem. Ez a gyaloglás kb 15 perc volt, de közben irtózatos módon lefagytam. Itthon meg is néztem gyorsan a hőmérőt ami meglepetésemre -24 fokon állt. Ekkor már értettem, hogy miért tűnt olyan hidegnek az idő a buszmegállóban. Este még gépezés közben hűlt az idő, de már nem sokat így reggelre talán fel tud melegedni egy kicsit jobban.
Folytatás...
