Az elmúlt két hét igazán mozgalmasra sikerült, már ami a tanulmányi dolgokat illeti. Írtunk jó pár tesztet, próbatesztet és gyakoroltunk az éles tesztek megírására. A tavasz eljöttével azonban valahogy a tanulásra mégsem sikerült nagy hangsúlyt fektetni ami az eredményekben többé kevésbé meglátszott. A második negyedév nagyon érdekesen alakult az óraütközések miatt. A legérdekesebb eset az a rádiótechnológia órával kapcsolatban volt. Kedden és csütörtökön van belőle órám, de a keddi órám időpontjában sajnos egy másik órán kellett részt vennem minden alkalommal hiszen szerettem volna azt a tantárgyat is teljesíteni. Annak ellenére hogy a másik órára jártam nem kellett izgulnom hogy mit tanulnak a másik órán mivel a tanár úr rendszerint elutazott vagy éppen valami más okból kifolyólag interneten elküldte az órai anyagnak a leírását és egy rövid mondatban közölte hogy tanuljuk meg. A csütörtöki órák sem voltak hiányzás mentesek a tanár részéről. A múltkor hogy elővettem a füzetemet átolvasni az utolsó jegyzeteket az utolsó órai bejegyzésem április 7-ei volt akkor is egy vendégelőadó e-mail címét jegeztem fel. A másik érdekes tantárgy a algoritmusok tantárgy volt. Ez viszont olyan szempontból volt érdekes, hogy az első 8-10 alkalommal csak kártyáztunk az órákon. A kártyázás igaz kapcsolódott a tananyaghoz, de 4 órán keresztül különböző módszerekkel szétválogatni a kártyákat elég unalmasnak bizonyult. A kártyázós órák után megint csak elmélet jött így az algoritmusok megírásából és gyakorlati alkalmazásukról nem tanultunk érdemegesen.
Az elmúlt hét talán legnagyobb eseménye az a spanyol barátom balesete volt. Kedden reggel suli előtt elmentek focizni és mint minden sporttevékenység közepette megvan a veszély a sérülésre. Nos neki a bal lába került most gipszbe. Kedden ebédkor jött egy spanyol hogy Albertonak eltörött a lába és most kórházban van. Nekem sajnos órám volt amin nagyon fontos volt befejeznem a jelentésemet, hogy ne kelljen vizsgát írnom. Neki is álltam a jelentésnek 1 kor, kettőre már üres volt körülöttem a tanterem, még a tanár is távozott egy ismeretlen helyre. Egyedül dolgoztam 4 óráig amikor végül sikeresen véget vethettem a szenvedésnek. Ezután felhívtam Taniát (a spanyol lányt) aki Albertoval volt a kórházban. Megkérdeztem még a kórházban vannak e, mert akkor beugranék megnézni mi van a balesetessel. Még "szerencsére" bent voltak így gyorsan elfutottam a kórházba. Mire megtaláltam őket éppen gipszelték a lábát így tanúja lehettem életem első gipszelésének. De ha már ilyen nagy alkalom volt kettőt is láthattam, mert a gyakornok kiscsaj rosszul rakta fel az elsőt így a fődoki levágatta és újra rakták. A kórházi élményekről két érdekes adatot tudok szolgáltatni. A kezelés és gipszelés költsége Alberto számára 110 euróba került. A másik érdekesebb és megdöbbentőbb dolog az a nővér válasza volt Alberto kérdésére. A kérdés az volt hogy mennyi ideig kell a gipsznek fent lennie. Erre a választ az orvostanonc a wikipédiáról levadászva adta meg. Lehet csak nekem megdöbbentő hogy egy orvos nem tudja mennyi ideig kell egy gipszet fent hagyni. Az eset végén Alberto szerencsétlensége lett az én szerencsém. Mivel eltörte a lábát így rámruházta a kerékpárját így ezen a héten már tökéletes időben tudtam egy majdnem tökéletes biciklivel közlekedni.
Egyre többet gondolván a hazaútra, egyre több gond merül fel. Konrád a lengyel lakótársam vasárnap reggel 6 kor ébresztett hogy megy el. Így mostanra már ketten maradtunk Ayhannal a lakásban. Estére meghívást kaptunk egy kerti partira úgy hogy a délután a tanulás jegyében fog eltelni.
