Egy kicsit késve, de végül csak megírom ezt a keddet is. Igaz nem sokat tudok róla mondani hiszen nem sok minden történt. Reggel minden simán ment a terv szerint alakultak a dolgok. Beértem időben órára, még óra elején aktív is voltam, de valamiért ezek az órák nagyon le tudják az embert fárasztani így a végére inkább aludtam mint figyeltem. A tanár úrral 1 hónap után végre elszakadtunk a kettes és tizenhatos számrendszerben való számolástól és végre alap eseteket vettünk a processzor programozásra. Óra után vártam egy órát a spanyol diákokra, mert úgy beszéltük meg, hogy ha megvárom őket utána együtt bemegyünk kicsit a városba. Szóval vártam egy kicsit, közben felderítettem a technopoliszt egy kicsit. Mikor az ebédre került volna a sor kegyetlen nagy tömeg kóborgott a menzán így javasolták, hogy együnk a másik "étteremben". Nem igazán tudtam mire gondolnak, azt hittem valahova megyünk akkor a városba. De nem. A másik étterem a technopoliszon belül volt csak egy olyan szárnyban részlegen, ahova csak üzletemberek járnak, zakó öltöny. Mondhatom mi hárman kis diákok kicsit kilógtunk a sorból, de úgy tűnik, hogy a spanyolokat nem nagyon érdekelte a dolog, hogy mindenki minket nézett az étteremből. A sikeres ebéd után a programhoz hűen be is néztünk a város szívébe, közben akadt dolguk a cimbiknek, így először könyvesboltba mentünk angol künyvet keresni. Annak ellenére hogy én otthon teljes aggodalomban voltam, hogy elfogadják e a pályázatomhoz a nyelvvizsgámat úgy tűnik a spanyoloknál ilyen probléma nem volt, ők megkockáztatták szinte semmi angol tudással is így most itt járnak angol kurzusra, hogy valami kis tudás ragadjon rájuk. A könyvesbolt után egy ruhakereskedésbe mentünk mert a hétvégén mennek majd síelni is és ott hosszas hosszas válogatás után sem találtunk nadrágot így feladva a keresést a bank felé vettük az irányt. A bankba azért kellett menni, mert... mert. Korábban említettem de lehet hogy nem, hogy a szobáknál nagyon kell vigyázni a zárral mert nagyon könnyen ki tudja magát zárni az ember nem csak a lakásból, de a saját szobájából is. Nos ha ez a dolog megtörténik akkor kell hívni a kuopast (a házas ügynökséget) és ők valamilyen uton módon kiszabadítják a kulcsot. Addig rendben is van a dolog hogy kinyitják az ajtót, csak ez a kis mutatvány a lakónak 70 eurójába kerül (kb 20 000Ft) amennyiben ez hétköznap munkaidőben történik. Ha azonban hétvégén este esik meg a dolog, hát akkor bizony fizethet az illető olyan pénzösszegeket, amit le sem merek írni. Ezt a problémát megelőzve próbálkoztam már lemásoltatni a kulcsomat, de a kulcsmásolónál azt mondták, hogy ilyen kulcsot csak a gyár ad ki. Nem egészen értem a logikát, de ez egy tökéletes módja a diákok lehúzásának. Szóval a kis kitérő előtt ott tartottam, hogy elmentünk a bankba a fent említett okok miatt. A bank után elmentünk egy helyi kocsma-étterem-diszkó keverékű helyre. Angol szóhasználattal PUB-ba. Miközben Tati-val teáztunk Alberto nem bírt a vásárlási lázával és csak azért is kerített magának egy síeléshez alkalmas vízálló gatyót. Ezután felvetettem a dolgot, hogy szerdán, tanításmentes napon, miért nem ülünk össze egy ebédre. Javasoltam nekik, hogy hívják össze a cserediákhaverokat és majd főzök valamit. Sajnos a dologból nem lett semmi mert egy este kevés volt ehhez a dologhoz, hogy összehozzuk. Így a szerdának program nélkül indultam neki.
