Egy nehéz hét után elérkezett hát a hétvége. Reggel, mint minden jó gyerek addig aludtam amíg bírtam, de egyszer csak fel kellett kelni így ezt meg is tettem 11 körül. Eszembe jutott, hogy csütörtökön megkérdeztem Ayhant, hogy nem e lenne kedve áthívni pár haverját, hogy ne legyen olyan üres a szombat esténk, felajánlottam neki, hogy ha már áthív egy pár embert akkor csinálok nekik palacsintát. Jó ötletnek tartotta a dolgot így pénteken közölte, hogy szombaton akkor átjönnek az ismerősei. Szombat révén gondoltam itt lenne az ideje megkérdezni mégis hányan leszünk és kb kik jönnének. Erre azt a választ kaptam tőle, hogy átjön a finn barátnője, Bahri és az ő barátnője, és a barátnők barátnői szám szerint 2 az-az az egyenlet 3x+4y= 7 fő (az y= az y kromoszómával rendelkezők számával || annak aki érti: a tesóegyüttható>1 tesókódex 56. törvény). Ezután gyorsan megejtettem egy vésztelefonálást haza a palacsinta elkészítését illetőleg, mivel a receptet ismertem csak a helyes arányokkal voltam bizonytalan meg azzal, hogy mennyi palacsintát képes megenni ennyi emberke. Miután anyu nagyon segítőkészen elmondott minden lényeges információt már csak az időpont volt kérdéses. Ayhannal úgy beszéltük meg, hogy mikor átjön Bahri utána elmegyünk vele vásárolni (mivel neki van kocsija:D) és utána kezdődhet a sütögetés, mert a lányok kb 7-re voltak bejelentve. Tehát meg is érkezett Bahri, dobtunk egy ebédet utána kis pihenést aztán még naplemente előtt elindultunk levadászni a vacsorát a törzs nőstény tagjainak. Elmentünk tehát a Prismába, ami a város egyik legnagyobb bevásárlóközpontja és egyben szembe van a technopolisszal. Meg kell említenem, hogy az időjárás igen lehűlt akkorra már pedig ez volt a második nap amikor láttam közvetlen napfényt. A bevásárlóközpontban miután visszaváltottuk az előző cserediák hagyatékát (itt vissza lehet váltani a boltokban minden olyan alkoholos flakont ami hengeres és nem papír, darabja kb 0,15 euró) így +25 euróval gazdálkodhattunk. A vásárlás egyszerűen ment és zökkenőmentesen. Beszereztünk minden lényeges dolgot: csirke hús, nassolnivalók, liszt, üdítő és édesség. (Itt megint tennék egy megjegyzést főként férfiak számára, hogy a finn lányok rendkívül édesszájúak.) Fizetéskor csodálkoztam is, hogy miért nem vettünk alkohol tartalmú innivalót de később rájöttem. Az egyik ok az az, hogy a Magyarországi alkoholárakhoz képest idekint majdnem 5 ször drágább az a dolog amiben van alkohol. (példa: 1,75 liter finnlandia = 50 euró) Ennek ellenére betértünk még helyben egy olyan boltba, ahol csak alkoholt árultak a világ minden tájáról, borok, tömények, nemzeti italok. Itt vásároltunk megfelelő mennyiségű bort így elindultunk hazának. Miután bepakoltuk a kocsiba a vadászat eredményét, kitalálták a srácok, hogy akkor ők most rágyújtanak. Ezt azért szeretném elmesélni mert miközben dohányoztak megtekintettem a bevásárlóközpont tetején a digitális hőmérőt miszerint -18 fok volt, de akkor még fújt egy 30-40 km/h órás szél, így a hőérzet meglehetősen a -40 fok felé közelített (nem én találtam ki, neten van hőérzetkalkulátor). Szóval a kis dohányzásos élménynek köszönhetően megtudtam milyen az amikor ilyen hideg hatására a második szippantásra összefagy az ember orra és el kell mondjam: nem kellemes érzés. Végül azért sikerült fagyási sérülés nélkül visszatérni az apartmanba.
Palacsinta-party:
Ha már az alapanyagokat beszereztük nekiláttunk hát a készülődésnek. Ezután Ayhan egyenletesen felszelt csirkehusikát sütött és mártást készített. Nem tétlenkedve közben nekilátott Bahri salátát készíteni. Igyekeznem kellett nekem is, így én meg a palacsintának igyekeztem nekilátni. Minden nagyon jól ment semmi probléma nem volt. Időközben megjöttek a lányok és Bahri jó házigazda révén meg is kínálta őket a frissen vásárolt borunkból. Én közben az utolsó simításokat végeztem a palacsintán, addigra a lakótársamék megterítettek, a lányok 5 csillagos kiszolgálásban voltak részesítve. Nekiláttunk hát az igazi török készítésű tortillának. Evés közben megismerkedtünk a lányokkal, tettek fel több kérdést is, hogy honnan érkeztem, meddig maradok és a többi szokásos tájékozódó kérdéseket. Annyira jól sikerült a tortilla, hogy egy gyors cigiszünet után már a palacsintámból nem is nagyon fogyott. Sajnos a munkába belefeledkezvén az összes palancsitát kakaósnak csináltam meg, így nem hagytam üres palacsintákat lekvárosnak vagy pudingosnak. A lányok azt mondták erre nem probléma, kigöngyölítették és az alapból kakaós palacsintát megspékelték még egy jó adag csokipudinggal és eperlekvárral. A végén a palacsinta ránézésre már majdnem ugyan úgy nézett ki mint az előtte evett tortillatekercs. Vacsora után miközben hagytuk kicsit emésztődni az étkeket, vörösborral itattuk. Ezek után időre kellett mennünk a helyi bowling pályára ahova Bahri két fordulóval jutatta el a társaságot. Be kell valljam nem voltam még bowlingozni soha, de nagyon érdekesnek és szórakoztatónak találtam. Az ára egy kicsit húzósabb volt, de ahogy átszámoltam nem volt túlzottan drága. A két órára 13,40-et kellett fizetni. Játék közben sikerült mindenkivel jobban megismerkednem még az újonan a társasághoz csatlakozott személyekkel is. Róluk csak annyit (főleg lányok figyelmébe ajánlom) Erica egy svájci származású lányka, aki 3 éve volt kint Erasmussal egy fél évet. Akkor ismerkedett meg a finn barátjával, akinek mostmár nem emlékszem a nevére, de a lényeg az, hogy Erica 3 év után visszajött a sráchoz és most már kint van 6 hónapja (egyenlőre még nem dolgozik). Megismerkedtem a finn sráccal is, ő elmondása alapján 27 éves és egy helyi gyárban logisztikai részleg vezető menedzser. Visszatérve bowlingozásra, egész jól ment. Az első kört én nyertem a csapatunkból a második és harmadik kör már nem sikerült ilyen fényesen. Játék után a lányok még úgy érezték, hogy az este még csak most kezdődött el így utunkat egy helyi szórakozóhelyre folytattuk. A többiek elmesélése alapján az a hely a város legnagyobb szórakozó helyei közé sorólható. A belépő igen jó árban volt, a ruhatárat viszont kicsit sokalltam 2,5 euróért. Bent aztán egészen egyedi élmény fogadott. Nem kezdtem el fulldokolni a cigaretta füsttől. De mielőtt rátérnék hogy hogyan oldották meg feltérképezem a helyet az olvasónak. Bejárattól jobbról balról italpult közöttük a táncparkett és egy jókora fotelekkel teli rész. Volt egy lépcső a bejárattal szemben ahol egy másik szintre lehetett lemenni, ahol másfajta zenét pörgetett a DJ. Visszatérve a fenti szintre a többieket rögtön a dohányzásra kialakított "szobában" találtam. Ez a szoba a táncparkett hátuljánál volt és a táncparkett felé üveges oldala volt. Egy ajtó nélküli ajtónyíláson lehetett bemenni, ahol olyan jól működött az elszívás, hogy az akkor bentlévő kb 50 ember füsttermését ki tudta vezetni. Azt hiszem ennyi elég is a szórakozóhelyről. Az este jól akalult, sok csinos lánykát vehettünk szemügyre. Lovagiasságomat peddzegetve egy pánikba esett lánykának is útbaigazítást adtam, hogy a táskáját hol találhatja meg. És itt egy újabb megjegyzést kell tegyek, mivel a lányok számomra szokatlan módon a retiküljeiket nem székekre, hanem a táncparkett szélén vagy fotelek lábánál bodták le, de volt olyan is aki tánctér közepére rakta le és azt táncolta körbe. Az italozásról és az ital árakról nem tudok sajnos semmit mondani mert a csütörtöki biciglis kalandom hatására megfázott a torkom, így csak kíméletesen meleg italokat fogyasztottam. Éjszaka 3 óra felé távoztunk a helyről, de addigra már meglehetősen lecsökkent a kinti hőmérséklet, így a tánctérről kiizzadtan távozva, biztosan nem segítette elő a gyógyulásomat a dermesztően hideg kinti -23 fok. Szerencsémre Bahri hazafuvarozott és így már fél négy felé újra (egyedül:( ) ágyba bújhattam.
