Mint azt az előző bejegyzésben is megemlítettem, a hétvégével megkezdődött a tavaszi vagy téli szünetem. Igazából nem tudom melyik mert mindenki másnak mondja, de tény hogy ilyenkor mennek el a legtöbben síelni szóval az otthoni szófordulattal élve inkább téli szünet. A keddi nappal úgy döntöttem, hogy a kint tartózkodásomat ideje kicsit még jobban a munka folyamába terelni így összeszedtem magam és a városban telefon után néztem. Egy helyi szolgáltatónál sikerült egy helyes kis kinézetű Samsungot vásárolni mindössze 10 euróért. Ez nagyon jól jött hogy egy új telefont sikerült ilyen olcsón megszerezni. Az egyetlen hátránya mondjuk hogy nincs magyar nyelvű menüje, de valahogy angolul is meg kéne tanulnom itt kint :) A telefonvásárlást követően megejtettem a napi "rutint" és elmentem ebédelni, aztán egy busszal tettem egy kört a városban. A szerdai napon elnéztem egy kicsit több helyre is, többek között egy munkaközvetítői irodába, de sajnos mivel nem tudok finnül így nem sikerült hosszasan a beszélgetés. Azt tanácsolták, hogy térjek vissza egy olyan emberrel aki tud finnül, akkor talán tudnak segíteni. Csüggedten, de azért még körbenéztem a belvárosban hátha valami érdekesre bukkanok, de sajnos a szerencse újból elkerült. A héten egyre jobban izgatott a kérdés hogy otthonról még mindig nem válaszoltak a tantárgyfelvételi levelemre és mint azt a legtöbben tudjuk minél később jelentkezünk egy lejárt határ idő után annál nagyobb megtorlásra számíthatunk az adminisztrációs személyzettől. De ha egyszer ők nem válaszolnak nincs mit tenni. A hétvége óta az egyik Spanyol, aki nem ment el Lappföldre, eltűnt és akárkivel beszéltem nem tudták megmondani merre van. De mint később kiderült, mégis csak elment Lappföldre, de nem a diákoknak szervezett túrával, hanem a barátnője kilátogatott és kettesben mentek el. Csütörtökön sikerült találkoznom Stefivel és ezúttal sikerült több dologról is beszélnünk nem csak az általános, hogy vagy, milyen a suli mondatoknál. Kiderült, hogy honnan érkezett, mit csinált korábban otthon, mit tervez otthon csinálni. Ami azonban a legérdekesebb volt, hogy a Corvinusz egyetem falai közül érkezett. Ha az iskola nevét eddig számomra megemlítették akkor próbáltam az iskola hírnevét ahhoz a tényhez kötni, hogy ez az egyetlen egyetem Magyarországon ami külföldön is listán tartanak. Szóval a bennem kialakult kép az egyetemről inkább olyan volt mint egy kemény, sok jó tanuló diákot adó intézmény. Stefi így értékelte egy mondatban a saját kinttartózkodását: "Nem hittem volna, hogy az otthoni egyetemnél még lehet könnyebb." Ezt a kijelentését pár bizonyítékkal támasztotta alá. Állítása szerint 2 hete nem csinálnak semmit az egyetemen, olyan szinten hogy órájuk sincs, vagy ha van akkor semmi értékelhető nem történik. A másik dolog ami még engem is megdöbbentett, azok után hogy a finn oktatásról mindenki el van ájulva otthon, hogy Stefi szerint az otthoni egyik legnehezebb tantárgyat is felvette itt kint és az oktatási módszerük egészen az internetig ér. Miszerint az órán regisztrálniuk kellett egy internetes játékba (Second life, ha valaki ismeri akkor tudja miről beszélek) Otthon már több híradásban is benne volt, hiszen ez a játék elég korán a köztudatba tört, de bonyolultsága és angol tudásra építő élménye miatt nem terjedt el túl széles körben. A játék lényege, hogy készíteni kell egy karaktert akivel aztán egy virtuális valóságban kell épp ugyan olyan dolgokat tennünk mint az igazi életben mint például, dolgozni, enni, aludni és szokásos dolgokat amiket egy ember életében csinál és ami a játék nagy érdekessége, hogy igazi pénzre is váltható a benne keresett összeg, persze csak bizonyos feltételek után. Mivel a játékkal nem játszottam túlzottan sokat így csak ennyit tudok róla mondani. De a lényeg, hogy az általunk sikeresnek mondott Finn oktatási rendszer ilyen eszközöket használ az itt tanuló diákok oktatására.
Csütörtök este Ayhannal terveztük, hogy kicsit benézünk a városba, megnézzük milyen a "Happy hours" felhozatala az Ale Pupi nevezetű ivóban. Ezen a helyen már voltam korábban, de talán még nem írtam róla. Ez a hely is a szórakoztató központban helyezkedik el és mint minden épületnek ennek is megvan a maga funkciója. Mint egy kocsma itt nem kell belépőt fizetni és általában az emberek vagy inni vagy csak a társaság kedvéért mennek el. Két szintes, hatalmas épület (egy kocsmához képest) rengeteg emberrel. A "happy hours" magyarul "boldog órák" azt jelenti hogy egész este 2 euróért adják a sört, a gyümölcs ízű sört és egy fajta tömény italt aminek szintén elfelejtettem a nevét. Szóval erre az alkalomra rengeteg nem csak fiatal ember érkezik, tehát mi is terveztük a látogatást. Ayhan azonban kapott Minnától egy "főnöki" parancsot miszerint nem megy be a városba, de otthon akar találkozni, így egyedül maradtam a programmal. Mint egy Isteni sugallat vagy a sors iróniája, a rég nem látott Kevin haverom küldött egy üzenetet, hogy mit szólnék egy sörhöz az Ale Pupiban. Nem is kellett több egyből megadtam a sorsnak a lehetőséget, hogy újabb embereket ismerhessek meg. Be is tértem a városba, Kevin már várt a megbeszélt helyen. Egy két sör elfogyasztása után úgy ítélte meg Kevin a helyzetet, hogy egy másik helyen is meg kéne próbálni milyen íze van a sörnek. Javaslatára el is mentünk egy másik helyre, egy olyan "Pub"-ba ami tényleg Pub volt. A belső kialakítása teljes egészében megegyezett egy angol szórakozóhellyel és ami még érdekesebb volt rengeteg sört árultak. Ez volt a hely specialitása. Közel 80 féle sörrel szolgálták az érdeklődők ízvilágát. Itt is elfogyasztottunk egy-egy sört, de én már úgy voltam vele, hogy a megfázott torkomnak lehet ez sem kellett volna. Egy következő felvetés alapján nekirugaszkodtunk egy távolabbi szórakozó hely, inkább az a tipikus magyar kocsma, felkutatásához. Ennek a helynek az az egyetlen érdekessége volt, hogy oda csak rockerek vagy punkok jártak. Szerencsénkre éppen üres volt a hely az ott lakókat leszámítva. Egy újabb sör elfogyasztása után Kevin újabb ihletet kapott és az estét már már kocsmatúra jellegűvé alakítva elhatározta, hogy átnézünk egy másik helyre is. Szerencsémre, szerencsétlenségünkre nem engedtek be minket a helyre, mondván hogy telt ház van. Mivel itt Kuopioban nagyjából minden szórakozóhely (kocsma) egy helyen van nem kellett messzire mennünk hogy egy másik helyre lyukadjunk ki. A hely nevét szintén nem tudom, de a hely különlegessége az élő zenés esték szervezése. Mivel már bőven éjfél után érkeztünk így a műsorról lemaradtunk. Kevin egy újabb sör mellett elmesélte, hogy mégis mi történt a szünetben és akkor döbbentem rá, hogy egy váló félben lévő ember bánatos perceit vagyok hivatott elviselhetőbbé varázsolni. A dolog nagyon felkavart mert eddig nem gondoltam volna hogy a dolog ennyire komoly. Mire észhez kaptam Kevin már csatlakozott is egy Black Jack asztalhoz. (Lehet korábban nem említettem, de a finnek valamiért szerencsejáték megszállottak. Minden áruházban lépten nyomon ott egy nyerőgép, és a szórakozóhelyeken meg élőben is kipróbálhatják a kártyázás izgalmait. Az este azonban olyan izgalmasra sikerült hogy 200 euró veszteség után sikerült csak kiszállítanom a cimborát. Egy pár újabb pohár sör után elég bátrak lettünk arra is, hogy megszólítsunk idegen lányokat. Mint azt ahogy a finn közmondás is tartja: "Vodka connecting people." Esetünkben nem volt vodka de a sör is elég volt. Mit volt hát tenni megismerkedtem egy csapos lánnyal, aki egy helyi mulatóban dolgozik heti 3-4 alkalommal. Az este fáradtságaitól kimerülve Kevinnel 3 óra körül el is hagytuk a szórakozóhelyet és meglepetésemre taxival hazafurikáztatott engem Kevin. Ezt a sok szívességet nem tudom hogy fogom neki jóvá tenni, de majd igyekszem valahogy.
Pénteken már hazaérkeztek a legtöbben a telelésből, így Bahri is, aki újult erővel vetette magát a társasági életbe. A héten a tavaszias idő meghozta a hóolvadást így megtapasztalhattam, hogy hova tűnik el 70 centi olvadó hó és meg kell mondjam, amíg be vannak fagyva a csatornák addig sehova. Helyenként lehetetlenné vált a gyalogos közlekedés és a szép fehér világ után itt is befeketedett minden ami csak kapcsolatba került a forgalommal, gyalogosok, biciklisek, autók, buszok, kamionok, minden ami mozgott. Az olvadás pozitív oldala az annyi volt hogy már kisebb kabátban is tudtam a városban mászkálni. Szóval péntekre nem csak az emberek tértek vissza hanem a télies idő is, pont akkor amikor este is kimozdultam a barátokkal újra. Szerencsére Bahri és Dawri is velünk tartott ami azt jelentette, hogy kocsival érkeztünk meg a város esti életébe. Ezen estén újfent az Onnela discot vettük irányba, ahol aztán egy pár órás táncikálás után gyalog vettük haza az irányt. Mint említettem visszatért a télies idő, oly annyira hogy mikor indultunk volna haza már 10 centi hó esett és a hőmérséklet is alábhagyott, így meglehetősen kellemetlenre sikerült a hazaút és biztos vagyok benne, hogy megfázásomnak sem tett jót a dolog.
Szombat este Bahrinak még mindig maradt ereje a bulizásra így egy ügyes csellel be is engedtette magát a lakásunkba. Az előző napi maradék sör elfogyasztása után egy új üveg bor is kibontásra került. Este miután a nap már 6 órája lement mi úgy döntöttünk hogy a mi óránk most jött el. Sajnos Konrad nem tartott velünk, de hárman, Dawri, Bahri és én bekocsikáztunk a városba. Kívánalmamnak eleget téve ezúttal a Passion klubbot látogattuk meg. Ez a hely mint már korábban meséltem, inkább az én korosztályom szórakozóhelye. Egy két kör után be is álltunk táncolni ahol aztán sikeresen mulattuk az időnket. Bahri azonban nem érezte jól magát mert a feleségének a barátnői is jelen voltak az estén ami nem esett neki jól. Ekkor színhelyet váltottunk és diszkópatkányok módjára vonultunk át a már sokat emlegetett Onnela klubba. Itt rengetegen voltak szombat este révén így a táncolási próbálkozásaim rendszerint azzal végződtek hogy egy csapat részeg leszorított vagy rosszabb esetben udvariasságot nem ismerve a lábamon táncoltak. A próbálkozást nem sokáig folytattam. Szerencsére Dawri megígérte hogy hazavisz este így a késő esti séta elmaradt, ami nem volt gond mert a hó még mindig esett. Mikor már indultunk haza meglepetésemre nem csak a két fiú, de két lány is csatlakozott hozzánk. Nem ismertem őket és úgy tűnt Bahri se, de Dawrinak szerencsére megvoltak az elképzelései a lányok későbbi programjáról. Haza is vitte tehát őket, aztán engem is hazafurikázott megmenekítve a kellemetlen sétától.
A vasárnapi napomon csak az átlagos események sorozata történt. Ebéd, vacsora, közben egy egy film, esetleg most kivételesen volt egy kis tanulás is. Beszélgettem az otthoniakkal, beszélgettem az itteniekkel, így szép lassan el is jött az este amikor is a szünet utolsó napján megemlékezve a szünetről álomba szenderültem a várható problémák, elvárások, nehézségek és egyéb gondolatok társaságában.
