Üdvözlet. Az elmúlt három napban nem nagyon írtam ezért elgondolkodtam azon, hogy a rendszeres bejegyzés mégis csak jobb volt így a következőekben igyekszem majd minden napomról beszámolni, ha röviden is de egy kicsit.
Szerda: Ez a nap sajnos összességében ugyan olyan volt mint a többi szokásos. A suliban azért szerencsére elmaradt az első órám így elég volt 10-re bemennem. A progi órán kiderült, hogy keményebb lesz ez mint gondoltam, de végre mostanra már sikerült felfognom mit is akar a tanár. Óra után egy kis ebédszünet, aztán kis szunyókálás óra előtt. Kénytelen vagyok kicsit pihenni ezen órák előtt mert a tanárúr olyan módon képes leszívni az agyamat, hogy másképpen nem tudnék ébren maradni az órákon. A nap további részében csak visszatértem az apartmanba és a szokásos esti dolgokat intéztem el.
Csütörtök: Ez a nap már érdekesebben kezdődött. Reggelre igen szép mennyiségű hó esett újból és a hőmérséklet is rendesen meg közelítette a -25 fokot. Így a reggeli suliba menetel sikeresen felébresztett. A matek órán továbbra is meglepően alacsony szintű anyagot veszünk így az órák általában elég unalmasan telnek. Ellenben ezen a napon sikerült beszélgetésbe elegyednem egy nigériai és egy indiai gyerekkel. Az indiai mikor megtudta hogy magyar vagyok nem igazán tudta hova tenni az országunkat. Azt hitte valamelyik Finnországgal szomszédos országban élek, de aztán felvilágosítottam, hogy egy kicsit azért odébb vagyunk. A nigériai srác szerintem életem eddig legmegdöbbentőbb dolgát állította az országunkról. Azt mondta hogy akkor én egy gazdag országban élek. Ezzel a kijelentéssel nem tudtam megbirkózni és megkérdeztem hogy miért gondolja így. A válasza az volt hogy azért mert Európában van az ország. Nem akartam és nem is tudtam volna neki elmondani a tényleges helyzetet mert az óra elkezdődött. De még előtte megkérdeztem őket hogy ismerik e a South Park amerikai sorozatot, erre mind a ketten értelmetlenül néztek rám. Lehet ez a dolog csak nekem furcsa, de ők állításuk szerint még életükben nem hallottak erről a sorozatról míg szerintem otthon még az is ismeri aki nem akarná. Ez a két kijelentés kicsit elgondolkodtatott, hogy mégsem vagyok én annyira idegen itt kint mit ők. A csütörtöki napom nagy része ennyiből állt, hiszen az órám után hazajöttem és sajnos nem sikerült semmi délutáni programot szerveznem.
Péntek: Már vártam ezt a napot mert ezen az estén került megrendezésre a Szauna este. Reggel is még komoly gondolkodásban voltam, hogy elmenjek e, hiszen teljesen egyedül idegen helyre idegenek közé nem szívesen megy önszántából az ember. De előbb kezdem talán a sulival. A matek óra szintén csak unalmasra és egyszerűnek bizonyult, hiszen megtanulhattunk szinusz és koszinusz hullámot rajzolni, amit már majdnem 6 éve tudok plusz egyetemen is állandóan ezzel foglalkozunk, úgy hogy a közel jövőben nem szeretnék semmiféle hullámokat látni, se rajzolni. A délutáni órám egy kicsit újra érdekesnek bizonyult, hiszen órakezdésnél megint csak én voltam az egyetlen diák aki jelen volt. Később csatlakozott hozzám, amerikai barátom Kevin de még így is kevesebben voltunk a regisztrációs lapon található 10-12 embernél. Később még egy emberke érkezett akit soha nem láttam az órán, de legalább kicsit értett az áramkörökhöz. Az óra igen érdekes volt annak ellenére hogy jórészt csak ketten vettünk részt rajta. Óra elején a tanár odajött és azt mondta hogy ma nem csinált nekünk feladatot mára csináljuk meg a jegyzőkönyveket de ha akarunk akkor elmehetünk haza is. Ilyen kijelentést otthon nem sokat hallhat az ember maximum felindulásból mikor az oktatók már inkább megszabadulnának a tanítványoktól mint hogy tovább kelljen hallgatni a hülyeségeiket vagy tovább kellene figyelni a viselkedni nem tudásukat. (ez a mondat rendkívül érdekesre sikerült) De szóval akkor térjünk rá a szauna estére.
A szauna este 18:00-ra volt meghirdetve a városközpontban. Kicsit még mindig hezitáltam a dolgon, hogy nem e lesz ebből gond de úgy gondoltam, hogy meg kell adnom a többieknek az esélyt hogy létezésemről tudomást szerezzenek. Kicsit bizonytalan voltam a helyszínt illetően hiszen akit kérdeztem senki nem tudta hol lesz csak a házszámot tudtam. Szándékosan kicsit késve indultam, hogy nehogy ne legyen ott senki mire odaérek. Mikor odaértem a megbeszélt helyszínre egy furcsán szemlélődő srác állt a sarkon. Mivel még mindig rettentő hideg volt így a fejére húzott csukja miatt nem is tudtam megállapítani hogy finn e vagy nem e. Egy kis idő után mégis csak meg mertem kérdezni hogy kicsoda vagy micsoda mert nagyon láttam rajta hogy tanácstalan. Akkor kiderült hogy egy helyre jöttünk. Miközben próbáltuk a szervezést irányító mentorunkat telefonon utolért két másik srác is megállt a sarkon nem messze tőlünk. Nem sokkal később kiderült hogy ők is a szauna estére jöttek. A biciklimet gyorsan leraktam egy hókupacra mert hirtelen nem volt jobb ötletem. Miután feltűnt a távolban a mentorunk már alább hagyott az izgalmam. Legalább egy ember akit ismerni fogok a társaságból. A szauna helyiség egy pincében kapott helyet, amit nagyon igényesen felújítottak, vagy alapból így alakították ki. A lépcsőházból egy előtér nyílott ahol a kabátokat, táskákat tároltuk, de ott kellett átöltözni is és a törülközők is ott vártak ránk. Ebből a szobából nyílott egy vendégszoba, ami végül is a legfőbb tartózkodási helyünk lett. Ebben a szobában egy nagy asztal kapott helyet középen kb 20 ember számára. A szobában szinte körben bőrkanapé volt amiről szemlélni tudtuk a falon elhelyezett televíziót, amire kivételesen egy PS (play station) volt rákötve. A szobában továbbá helyet kapott egy hűtőszekrény ahová az emberi gátlásfeloldó mágikus hatású italokat tehettük. A résztvevőket részletezném egy kicsit: alapvetően ott volt a 2 lány mentor és 2 srác mentorsegéd, ők finnek voltak. A kanapén sorban a bemutatkozásnál 1 francia srác, 2 francia lány, a 2 korábbi bejegyzésben már említett spanyol srác, a két litván srác akikkel együtt vártunk a sarkon (de később ismertem fel őket, hogy ők azok akikkel együtt szokott pénteken labor óránk lenni), aztán még két másik litván is megbújt az asztal túlvégében és végül a szende srác az utcáról, egy belga srác. Ha jól emlékszem nagyjából ennyien voltunk. Egy kis bemelegítő beszélgetés után a lányok le is léptek szaunázni, nagy meglepetésünkre nem szaunázhattunk együtt a lányokkal. Miközben a lányok szaunáztak mi próbáltuk oldani a gátlásokat a hűtőből szerzett varázsitalokkal, de a hatás csak lassan érkezett. Amúgy is amíg a lányok szaunáztak a fiúk be lettek zárva ebbe a tv-s szobába. Miután a lányok végeztek a srácok villám sebességgel átöltöztek és bevetették magukat a szaunába. Alberto cimbora került a kályha fölé és hozzá került a vizes vödör is aminek a következtében egy két alkalommal sikerült túllocsolnia a köveket, de nem volt gond mert legalább akkor kiürült a szauna és aki bírta jobb helyre tudott elhelyezkedni. A szauna átlagos hőmérséklete 82 fok volt, ami a finnek szerint éppen megfelelő. Igaz is, elfelejtettem megemlíteni azt hogy mi külföldiek fürdőgatyában, a finnek pedig meztelenül élvezték a szaunát. Egy kis idő után a külföldi különítmény nem nagyon bírta a dolgot így feladták a dolgot. Én a két finnel kicsit beszélgetésbe elegyedtem, először a nyelvi hasonlóságokról később az időjárásról és szokásokról. Mivel jól elbeszélgettük az időt észre sem vettük hogy idő közben a szauna 82 fokról majdnem 100 fokra melegedett, amit már nem nagyon bírtunk így mi is feladtuk a dolgot. Mire kiértünk a másik szobába többen már távozásra készülődtek. Én még maradtam egy kicsit és a maradék két sörömet elkortyolgattam. Közben beszélgettem egy kicsit a mentorommal, hiszen érdeklődött hogy ajánlanám e neki Magyarországot nyaralási uticélnak. Erről a témáról igen sokat tudtam vele beszélgetni, mondjuk főként én beszéltem és ha minden igaz akkor az előadásom sikeres volt. 11 órára már csak a 4 mentor, a belga gyerek és én maradtunk. A PS2-t aktív használatba is vették és egy karaoke játékból megismerkedhettünk a finn nótákkal finnek előadásában. (nem éppen a legjobb, aki hasonló szituációba keveredne, nagyon ajánlott elkerülni) A szaunázásra kialakított helyet éjfélig el kellett hagynunk így egy pár dal után el is indultunk hazának. Csodák csodájára a kerékpárom még a helyén volt csak a hóból alig látszott ki. Éjfélre az utcák is megtelettek emberekkel így nem volt feltűnő a 4 enyhén ittas fiatal. Szerencsénkre az egyik mentor srác Juhis abban a városnegyedben lakik ahol mi így nem tudtunk eltévedni. Később kiderül az is hogy a belga srác is itt lakik Pujolakso Kontokuja utcájában két házrésszel odébb, így az estének köszönhetően sikerült egy közeli ismerősre szert tennem. A péntek estéről azt hiszem ennyi elég is lesz, és ha lesznek képeim akkor majd megpróbálok valahogy ide is feltenni.
Folytatás...
