Az elmúlt napokban nem írtam, mert vasárnap szintén nem történt olyan amiről érdekesen lehetett volna írni, de a hétfő már egészen máshogy alakult.
A reggelemet a szokásos napi tornával kezdtem. Azt mondom magamnak: - Rajta! Fel, le! Fel, le! Két perc gyötrelem után azt mondom magamnak: - Jól van! Most próbáld ugyanezt a másik szemhéjaddal is! Miután meguntam a reggeli tornát a szokásos reggeli teendők elvégzése után elindultam, hogy felmérjem a terepviszonyokat a külvilágban. Mikor megpillantottam a hőmérőt örültem is meg nem is. Először is azért örültem mert ilyen állásban még soha nem láttam a hőmérőt, a szomorúságot vagy inkább aggodalmat az keltette a hőmérővel kapcsolatban, hogy a mérőszál a -30-as vonalhoz volt nagyon közel. Az utóbbi hetekben már megszoktam, hogy -10 nem vészes, -15 már azért kell a cicanaci, -20 már fel kell rakni a sálat is és akkor most jött az egész pontosan -28,3 fok amire már nem igazán volt ötletem, hogy mit kellene még magamra tennem, hogy ne fagyjak a biciklire. Mivel nem volt ötletem meg kicsit már késésben is voltam, elindultam a szokásos felszerelésben. Az út végül is egyszerűbbre sikeredett mint ahogy gondoltam. Még megálltam útközben kicsit fényképezgetni is. Az egyedüli újdonság az az volt ebben a hidegben, hogy a kicsorduló könnycseppek is felfagytak az arcomra, ezenfelül a kilehelt pára nem csak a sálamon és a sapkámon fagyott meg, de a szempilláimon is, ami azt eredményezte, hogy egy idő után összefagytak és csak nehezen tudtam kinyitni a szemem. Továbbá észrevettem, hogy a biciklinek a fém alkatrészei is megérezték a hideget így váltani sem tudtam egy idő után és hazafelére pedig annyira lehűlt a kormány hogy nem csak a fémhez de a gumimarkolathoz is hozzáfagyott a kesztyűm. (Kell nekem ilyen hideg időben is biciklizni -.-) A hétfői napomon talán ez volt a legnagyobb újdonság. A délutáni bevásárlás elmaradt mert azért ilyen hidegben örültem hogy tekerni tudtam. Este azért kicsit tovább fent voltam mert előrejelezték, hogy kedden (másnap) nem lesz tanítás így próbáltam kiélvezni a ritkán tapasztalt szünetet.
Kedd: A keddem inkább hasonlított egy szombatra, így a nap első felét alvással, pihenéssel töltöttem. Délben betekertem ebédelni és egybekötöttem ezt egy bevásárlással is. Szerencsére napközben már kellemes idő volt egészen tavaszias lett az idő. Sütött a nap (jó a madarak még nem csiripeltek), sétáltak az emberek és mindenki élvezte hogy végre 4-5 nap után végre -15 fok alá ment a hőmérséklet. Hazaérkezvén a szauna estéről megismert Geoffroy [Dzseffri] nevű belga srác küldött egy üzenetet, hogy menjek át, megbeszélhetnénk egy túrát valamikor. (Nem tudom korábban említettem e, de Geoffroy a D épületben lakik, így nem kellett messzire mennem). Mikor átmentem, kiderült, hogy 99%-ban ugyan olyan lakásban lakik mint én, csak az ő lakásukat az egyik lakótársa díszítgeti tejes dobozokból kivágott körökkel, meg egyéb érdekes dologgal. Nekem inkább betegnek tűnt az ipse mint kreatívnak, de ha nekik bejön akkor hajrá. A megbeszélésünk végeredménye az lett, hogy mehetünk kirándulni, de meg kéne várni míg egy kicsit melegszik az idő. Ezután hazatértem és miután azt hittem, hogy ennyi a keddi napom váratlan dolog történt. Fészbuksin kaptam egy üzenetet Tánia nevű spanyol ismerősömtől, hogy nem e lenne kedvem most elmenni biliárdozni. Mivel kedves volt barátnőmmel sikerült egy kicsit kellemetlenebb vitába keverednünk ezután szívesen vettem egy ilyen felajánlást. Megbeszéltünk egy 18:40-es találkozót és hát próbáltam az időpontnak megfelelően elkészülni. Még az volt a szerencsém, hogy Konrád (lengyel lakótárs) korábban el akart menni így megtudtam, hogy a biciklik tárolóját valaki úgy bezárta, hogy nem tudta senki kinyitni. Mivel a biciklimnek lőttek így a menetidő meghosszabbodása miatt nem volt időm vacsizni ezért a vésztartalék kajámat kénytelen voltam befalni. Induláskor még nem volt hideg csak -16 fok volt így nem nagyon vittem se sálat, se kesztyűt, hogy a biliárd teremben ne legyen probléma vele, hogy elvesztem vagy nem. Szóval elindultam és sikeresen meg is érkeztem 2 perc késéssel, de egész pontosra sikerült a dolog. A városban észrevehetően melegebb volt, de ott is -16-ot mutatott a hőmérő (ki érti ezeket?!). A biliárdszalonban nem sok sikerünk volt mert csak snooker asztal volt így kénytelenek voltunk azt kipróbálni, de egy kis várakozás után áttérhettünk a biliárd asztalra is. Miután meguntuk a biliárdot még a kedves "kolléga" nem akart hazamenni és rávett engem egy kis sörözésre a "törzshelyünkön". Beleegyeztem egy sörbe, de nem többe egyrészt az árak miatt is meg azért is mert a szerda a legkeményebb napom így korábban hazaakartam érni. De aztán még kitalálta, hogy ő nagyon éhes ezért még ott maradtunk enni. Miután végre hazának vettük az irányt a főtéren nem mással futottam össze mint az én két lakótársammal. Mivel sejtettem, hogy kedden buliba akarnak menni így a találkozásunk pillanatában nem is próbáltam mentegetőzni, hagytam magam had ússzak az árral. Ez az "ár" egészen a Passion klubba vezetett ahol Valentin napi bulit rendeztek és majdnem az összes cserediák ott nyüzsgött bent. Meglepetésemre kiderült, hogy azért elég sok embert ismerek már. Ami még ennél is jobb meglepetés volt, hogy újra hallhattam magyar szavakat hiszen jelen volt Stefi is. Az este során úgy vélem jól éreztük magunkat, bár többeknek nem tetszett, hogy nem volt sikeres az ismerkedésük. Ayhan pedig újra felzaklatódott, mert egy tavalyi buliról találkozott az egyik résztvevővel, akinek nagyon nem örült. A háttértörténetről csak annyit hogy szerepel benne egy nagy buli, a mi albérletünk, egy orosz csaj sok sok piával, egy telehányt WC, és Ayhan ágya. A történetet a remélem többen összetudják rakni, aki nem annak segítségképpen kronológiai sorrendben írtam a dolgokat és ha még így sem megy, akkor sebaj nem vesztett sokat az illető. A buliról még annyit , hogy a hazatérés még igen érdekesre sikerült, mert Ayhan és Konrád már be tudott jönni kerékpárral a városba, de én még mindig gyalog voltam. Egy kis hajnali kocogás -23 fokban remélem, hogy inkább immunerősítő hatással van mint gyengítő hatással. Az este már nem voltak elalvási problémák csak az ébredéssel, mert hát a szerda nem éppen a könnyű napjaim egyike.
Folytatás...
