Hello mindenki! Sajnálom, hogy a szombati bejegyzés elmaradt de úgy gondolom, hogy elegendő a semmiről egy bejegyzésben hosszasan beszélni. Szóval szombaton sikerült még nem sokkal igaz de dél előtt felkelnem, aztán szembesülnöm azzal, hogy nincs tervem idáig amivel érdemes lenne a napot eltölteni. Maradtam többinyire a gép előtt mivel lakótársam Ayhan még az este elment akit azóta sem láttam és nem is hallottam visszatérni. Már bőven elmúlott ebédidő amikor eljött a vacsora ideje. Még mindig nem volt itthon senki csak én amikor már majdnem nekiláttam a vacsorázásnak, de estére úgy megélénkült az msn-es forgalom, hogy addig-addig beszélgettem amíg a kedves szobatársam harmad magával megérkezett. Beköszöntek én is beköszöntem nekik de utána nem tulajdonítottam túl nagy fontosságot a dolognak. Egyszer csak kopog valaki az ajtón, kiszóltam neki hogy bújjon be, de csak nem nyílott ki az ajtó így megnéztem magam hogy ki az és akkor Ayhan megkérdezte hogy megyek e vacsizni. Meglehetősen furcsállottam a kérdést hiszen egészen addig nem is beszéltünk a köszönésen kívül ezért mondtam neki ha befejeztem a beszélgetést majd megyek. Mikor kimentem nekiláttam egy kis krumpli pucolásnak hogy majd lesz belőle finom paprikás krumpli. Ekkor értetlenül néztek mind a hárman rám, hogy miért nem eszek én is, hiszen megterítettek nekem és csináltak kaját is. Na ekkor viszont én néztem kegyetlenül értelmetlenül, de azért örültem neki, hogy munka nélkül lett vacsorám. Le is ültem közéjük, még kis bor is jutott nekem. A kaja elég érdekes volt mert egy nagy paprikába darált hús volt töltve, de a tetején nem volt semmi és a sütőben készült. Szóval nem tudom mi volt a neve, de a paprikát ettük rizzsel meg eredeti finn kézzel készített salátával. A vacsora közben a finn tehenek nyelvi sajátosságáról beszélgettünk miszerint a tehenek nem azt mondják hogy múúúú hanem aamúúúúúúúú. Továbbá szóba hoztam a tanulási, tanítási szokásokat mind Finnországban mind Törökországban és ekkor körvonalazódni látszott bennem hogy a finneknek miért van olyan sok idejük más tárgyakra. Alapból a nagy kérdés az volt, hogy mit- tanulhatnak a finnek történelemből. Kiderült, hogy szinte semmit mert a töri könyvük alig 80-100 oldalas. Ezután a törökök meséltek az otthoni történelem oktatásról, de nem lettem sokkal okosabb mert a szókincsük igen gyatra ezen a téren, így is a legtöbb szót a magyar megfelelőből tudták törökre fordítani. Rákérdeztem még a török magyarországi megszállásra, hogy miket tanulnak róla, de azt mondják, hogy számukra ez nem volt olyan nagy fejezet a történelemben mint a magyarok számára.
Vacsora után tiszteletemet tettem a mosogatónál így a cigarettázásból visszatérve már tiszta tányérokat találtak. Ezután visszavonultam a szobámba és folytattam az otthoniakkal való kommunikációt. Volt egy kedves ember is akivel Hogyan vagy hogyan sem Eddigi leghosszabb beszélgetésünknek Nekirugaszkodva Igen későig hajnal kettőig tudtam beszélgetni.
Vasárnap
Vasárnap megint csak később keltem mint ahogy illett volna, de szerencsére még nem túl későn ahhoz hogy a reggelit lekéssem. Szóval ebéd után :) nem sokkal meg is kaptam amerikai cimborámtól az értesítést, hogy a pénteken megbeszélt helyre és időpontban legyek ott ahol lennem kell. Kicsit késve de elindultam hát a városháza melletti ezüst gömbhöz, ahol már ott vártak. Kevin a csoporttárs és a két fia. A térképen a célunkat igen messze találtam meg a városközponttól, de mint később kiderült csak a házak mögé mentünk le a tóhoz. A fesztivál amire kaptam a meghívást egy hófesztivál volt. Elsősorban gyerekeknek szólt így én a korommal igen csak kilógtam a sorból, de annak ellenére nagyon örültem, hogy részt vehettem egy finn városi ünnepségen még ha nem is tűntem évesnek. Mivel a tó lent volt egy völgyben így már amikor megérkeztünk érezhetően hidegebb volt a városi levegőnél és már a köd is beült a jég fölé így a tavon átkelés érdekesre sikerült mert a távolból nem látszódó kunyhók és emberek csak akkor tűntek fel mikor már a helyszínre értünk. Hóból "faragott" szobrok és építmények várták az érdeklődőket, ezen felül egy hóból épített színpadon folyt a műsor, gyerekeknek kutyaszánozással kedveskedtek, célba dobálós verseny, a helyi hokicsapat hokit népszerűsítő játéklehetőséggel kedveskedett, és a finn nép játék amit magyarul körhintának neveznénk de ez egy szánkó volt amit egy rúddal póznához erősítettek és azt kellett körbe tolni amíg az illető bírta a gyorsulást. Az élelmesebbek kolbászt süthettek a helyben rakott tűznél de később ez a tűz nagyon népszerű lett mert a tó területén a hideg nagyon felgyűlt így az idő elérte a -20--25 fokot is. A tónál 2 órát voltunk és rendesen át is fagytunk. A hazafele úton azt hittem, hogy többet nem kell aggódnom a lábam kisujjai miatt, de csak megmaradtak. Az idő olyan hideg volt, hogy amikor megfogtam a biciglimnek a fém részét a kesztyűmből kiáramló pára hozzáfagyasztott a kerékpárhoz. Miután visszaértem az albérletbe egy gyors meleg fürdő és egy meleg tea után , kis beszélgetést követően neki is estem az ágynak.
