A múlt heti változások után szerencsére lassacskán helyre rázódtak a dolgok. A hétfőm már jól kezdődött azt leszámítva, hogy "Elektro" órán újabb változások történtek. Mire sikerült végre kitalálnom melyik teremben is van az óra, kiderült az is, hogy új tanárral és új témakört tanulunk. Keddre felvettem a digitális technika 2-t de most úgy tűnik ezen a hétfői órán is ugyan azt vesszük. Így lesz pozitív oldala a fejetlenségnek. Egy tárgyat két különböző órán is tanítanak és mint mindenki jól tudja: "Ismétlés a tudás anyja." Az optoelektornika órán sikerült végre végig ébren maradnom és még a számítógép sem vette el a figyelmemet az óra anyagáról így utólagosan sikeresnek titulálhatom az órát.
Kedden a reggeli tömeges órák közül az egyik óra szintén elmaradt így szinte nem volt kihívás két órán egyszerre bent lenni. Az ebédet ismét sietősen kellett elfogyasztanom hiszen az óráim egy kicsit sűrűen vannak, így rohantam is órára, oly annyira hogy még a sapkámat is elvesztettem út közben. Annyira siettem, hogy mire felértem a terembe nem volt bent senki. Se tanár, se diák, így leültem a székbe ahol éppen előző órán is ültem, amikor észrevettem, hogy a pendrivomat benne felejtettem a gépben. Szerencsére így visszatulajdoníthattam magamnak. Egy fél órás várakozás után feladtam a dolgot és hazafelének vettem az irányt. Még szerencse hogy ugyan azon az úton mentem ki ahol bejöttem, így az elvesztett sapkámat még a padlón találtam, ahol elejtettem. A szerencse sorozat után elmentem a "nagyboltba" és megörvendeztettem édesapámat egy újabb bankkártyás vásárlást igazoló sms-sel. Este, keddi nap révén, D épületes haverommal újra megkóstoltuk a szauna varázsát. Kivételesen most többen is voltunk a szaunában, egész pontosan 5-en. Egy kis barátkozás után rávettek minket is hogy menjünk ki a szaunából a hóba kicsit lehűlni. Elég új dolog volt. Szerencsére nem lettem másnapra beteg, de minden képen, egyedülálló érzés volt egy szál törölközőben -8 fokban álldogálni és hóval fürdeni.
Szerdán a hosszú napomon szerencsére nem volt tanítás, így kipróbálhattam milyen hétköznap sokáig aludni. Ellenben délután 1 órára megbeszéltünk egy találkozót a spanyolokkal, hogy találkozunk technopoliszban ebédre utána meg együtt készülünk a 3 órás számítógéptechnológia vizsgára. Az ebéd sikeresnek mondható volt, a felkészülés már kevésbé. Végül is nem a felkészüléssel volt a gond hanem az anyaggal amiből felkészültünk. Ugyan is vizsgán kiderült, hogy azt az anyagrészt amit számonkértek tőlünk nem vettük át kellő alapossággal. A vizsgában kicsit csalódtam, mert a társaim sikeresen fel tudták használni az okostelefonjukat puskázásra, vagyis inkább anyaggyűjtésre. Nekem a fejemből nehezebben másztak elő a tudást reprezentáló mondatok. A kedvem így elég szárnyaszegett lett nap végére.
Csütörtökön a reggeli órámról úgy döntöttem, hogy a 3 órából 2-ről megszökök, hiszen a másik épületben egy újabb vizsga megírására kényszerültem. A buszozással nem volt semmi gond. A teremben viszont annál inkább. Tudom, hogy a következő sorokat nem illik leírni sem mások tudtára adni, de mint ez is csak a saját véleményem. Ezen a bizonyos rádió technológia órán van a legtöbb fekete bőrű Nigériai csoporttársam. Nem tudom ők hogy csinálják, de eddig úgy vettem észre hogy nem sokat foglalkoznak az iskolával. Ez onnan látom, hogy átlag napi 1 tárgyuk van és most csütörtökön is már 1- 1,5 órával vizsga előtt a tanteremben beszélgettek. Beültem hát én is a terembe hiszen úgy gondoltam, hogy rám fér még egy kis készülés. Egy fél óra elteltével kezdtem észrevenni, hogy egyre többen vannak és egyre hangosabban beszélgetnek. Ez persze nem volt gond hiszen szünet volt, azt csinálhatnak amit akarnak. A második félóra elteltével viszont már annyira hangosak voltak, hogy ki kellett mennem a teremből. Ami itt a legnagyobb probléma az az, hogy nem a hangossággal volt a problémám hanem a beszédstílusukkal. Ahogy nevettek, ahogy artikuláltak, ahogy kiabáltak lassacskán túlon túl is komoly hasonlóságot véltem felfedezni a csoporttársaim és a Hominoidea között. Ez a dolog idegesített a leginkább. A vizsga kezdetének időpontjára szépen megtellett a terem. Körül belül 30-an lehettünk. Csodálkoztam is, hogy akkor hétköznap órákon miért csak 6-8-an ülünk bent és újra feltettem magamnak a kérdést: "Van értelme akkor bejárni órára ha mindenki más teszik rá?". Szerencsére mindig belátom, hogy magamért tanulok és nem másért, így tehát az előző napi "csalás" amit a csoporttársaim követtek el csak egy időre tántorított el. A vizsga elég érdekes volt. Használhattunk internetet, jegyzetet, sőt még a társainkkal is megbeszélhettük a megoldott feladatokat. Sajnos azt kell mondjam, hogy így sem értünk el valami fényes eredményt.
Pénteken szerencsére újra csak 11 órára kellett mennem. Konrád nem is ment kórházba így együtt reggeliztünk. Ami csak azért érdekes mert megkérdezte mikor megyek, én meg is néztem a menetrendet, csak sajnos rossz irányba néztem a buszt és így le is késtem azt amivel menni szoktam. Egy későbbi busszal azonban még nem sok késéssel de beértem órára. Szerencsémre egy másik csoporttársam is hasonló helyzetbe került így nem egyedül késtem. Óra után benéztem a menzára, amit éppen csak pár perccel késtem le. Ezután gondoltam akkor átsietek technopoliszba úgy is akartam menni vásárolni a prizmába. A buszomra olyan sokat kellett várni, hogy technopoliszban is lekéstem az ebédet. Gondoltam akkor átnézek gyorsan Snellmania épületébe mert ott kettőig vannak nyitva. El is indultam a fagyos szélben, de a csúszós járda miatt olyan lassan tudtam haladni, hogy inkább az otthonebédelést választottam. Egy arra kószáló buszra fel is pattantam. Közben eszembe jutott, hogy még a buszkártyámat is fel kell tölteni, így elugrottam a központba. Ha már ott voltam, elmentem kicsit bevásárolgatni is, így megúszván hogy hétvégén is boltba kelljen járnom. Este váratlanul újra átugrott Bahri aki kérdezte hogy elmegyünk e vele boltba. Elugrottunk hát egy olyan boltba ami a város másik felén van és hasonló méretekkel rendelkezik mint egy Intërsp@r. Itt bevásároltunk az esti vacsorához. A boltban felötlött bennem, hogy csinálhatnék a jónépnek kis nokedlit hiszen úgy sem ismerik. Vásároltunk hát salátát hozzá, kis uborkát, Bahri vett füstölt lazacot is, került a kosárba még darát hús is. (Képek a kalandosutakon) Hazaérkezvén neki is láttam a nokedli elő varázslásának. Nagy edény híján sok kicsiben oldottam meg. Szaggató híján két napos izomlázat kaptam a hosszas szaggatástól és a nagy adag nokedlitésztától. Dolgom végeztével nem várt vendég is érkezett így aggódni kezdtem, hogy elég lesz e a nokedli, de szerencsére nem lett probléma a dologból. Az új vendégünk egy eddig ismeretlen finn hölgy volt, akit a lengyel lakótársam ismert meg. A vacsora jól sikerült és még kis kártyatrükközésre is maradt idő így tehát bevetettem magam és minden kártyázós tudásom, hogy megszédítsem a népet. Többé kevésbé sikerült is.
Szombaton Ayhannak be kellett mennie az egyetemre hiszen egy fontos kísérlet közepén volt. Ezután elnézett a barátnőjéhez aki vasárnap utazott el egy 14 napos tájföldi nyaralásra. Ezt azért említem meg, mert otthon kevés olyan ápoló nőről hallani aki saját fizetésből 25 évesen ilyen egzotikus országokba utazgat. Szóval Ayhan nem tért haza csak vasárnap reggel. Konrad este meghívást kapott korábbi lakóhelyére egy újabb részegedésre, ő ott töltötte az éjszakát. Én nem akartam egyedül maradni hát felkerestem a többieket akik szerencsémre bemozdultak a városba. Én is fogtam magam bebuszoztam, ha már megújítottam a bérletemet. Kis várakozás után meg is érkeztek. Egy gyors "felhozatal" vizsgálat után el is foglaltuk a helyünket a tánctéren. Ezután nem sokkal olyan emberek érkeztek akik társaságát nem szeretném még egyszer élvezni. Ezek a "srácok" idővel nem csak engem idegesítettek, de még sokaknak kárt is okoztak. Például mikor nagyon BEMELEGEDTEK táncolás közben akkor másokra való tekintet nélkül rázták a testüket és többeket is meglöktek annyira, hogy a kezükben lévő poharat is elejtették. Nem volt ez másképpen sem a velem egy társaságban lévő meglökött emberkékkel sem, így szolidalítás képen el is hagytam a szórakozóhelyet. Távozásomat részben az idő is indokolta mivel hétvégén sajnos nem túl sűrű a buszjárat. Ami érdekes volt, hogy hajnal 2 kor is épp ugyan annyian voltunk a buszon mint akár melyik másik időpontban nap közben, se többen se kevesebben.
Vasárnap az előző estét rendesen kipihenve egy reggeli gyors óraátállítással kezdtem. Eztán következhetett a reggeli majd az ebéd. Délután újra átjött Bahri aki a szombati floorball bajnokságot megnyervén igen izgatott állapotban érkezett. Elmondása alapján a kis céges floorball bajnokságot többen szponzorálják mint nálunk otthon az országos röplabdacsapatokat. Ami a legjobban megdöbbentett az a kupagyőzelemért a cég által felajánlott fejenkénti 1000 euró bonusz volt. Nem dolgoztam otthon még egyetlen cégben sem ez igaz, de otthon csak nagyon nagyon ritkán hallok olyant, hogy egy cégnek saját csapata legyen. Arról meg főképp nem hallottam, hogy cégközi bajnokság legyen, pláne nem olyant, hogy tv is közvetítse, a külön díjazást nem is említve. Egy szó mint száz, más világ.
Az időjárásról egy pár szóban annyit, hogy a múlt heti jó idő átfordult először hidegebbe, később havazásba, még később hóviharba. Olyan nagy hóvihar volt, hogy Kuopio határában több mint 60 autós baleset történt. A magyar hírekben még Szentpétervár is bent volt, hogy megbénult a hóvihar miatt. Engem is elkapott a hóvihar csak én éppen egy buszmegállóban vártam a buszra aminek persze pont akkor kellett késnie, hogy én is fagyjak csonttá. Azon a napon nagyon bolond időjárás volt. Egyik pillanatban nagyon szépen sütött a nap 10-15 percre még a hó is olvadt, aztán gondolt egyet akkor szakadt a hó, egy másik pillanatban elállt és újra kisütött a nap. Hétvégére szerencsére állandósult a dolog, egészen annyira hogy reggel sütött a nap, estére meg havazott általában. A szombat esti hazatérésemkor -8 fokon állt a hőmérő. Csak reménykedni tudok, hogy a közeljövőben kicsit jobban alakul az időjárás és lassacskán folytatódik a tavaszias időjárás.
Folytatás...
