A múlt hétről nem véletlenül nem készült bejegyzés, hiszen semmi említésre méltó dolog nem történt hétköznap. Talán annyit érdemes megemlíteni, hogy végre 30 fokot emelkedett a hőmérséklet így lassan átlép az időjárás a kemény télből a tavaszba. A héten már folyamatosan -10 fok alatt volt a higany szála főleg napközben amikor időnként el-elérte a -2 fokot is. Ebben a csodálatos időben a hó gyors olvadásnak indult annak ellenére hogy a fizikai törvények szerint még nem lenne szabad neki, de úgy tűnik, hogy a természet sem bír már sokáig várni.
A héten az órák rendszerint eseménytelenek voltak és átlagosak. Most már elértünk arra a szintre ahol az eddigi tudásomnak feltűnt a határa. Mikroprocesszor programozás órán egyre komolyabb dolgokat veszünk és egyre nehezebbeket. Komplex feladatokat kellene elvégeznünk csak nem tudom hogy tanári segítség nélkül menne e. Majd vizsgán kiderül. C programozás órán a Pollackos tanulmányi keretet felülmúlva új dolgokat fedezünk fel amihez csak annyi szerencsém van, hogy elméletben otthon tanították, de gyakorlatban nem jutott rá idő így legalább értem miről beszél a tanár úr. Matematika órán tovább haladunk, csak szépen lassan. 1 órájába került a tanár úrnak elmagyaráznia hogy hogyan kell használni a kinyomtatott deriválási táblázatot aminek a végére azt mondta hogy csak az első 6 képletre lesz szükségünk. Szóval miután megszabadultam a hajam nagy részétől idegességemben úgy döntöttem, inkább programozgatnék ez az időrablás helyett. Rádiótechnológia órán tovább gyakoroltuk a feladatokat és nagyjából ennyit tudok elmondani.
Szóval akkor rátérek talán az izgalmasabb részre a hétvégére. Péntek estére Ayhannal megbeszéltük hogy elmegyünk Bahri barátunkhoz és ott vacsizunk esetleg iszunk egy kicsit. Sajnos Konrád nem tudott jönni mert őt elhívták Sarkiniemibe (egy másik városrész ahol szintén magas a cserediákok száma) egy barátbúcsúztató eseményre. Mivel a kerékpárom múlt héten felmondta a szolgálatot így kénytelen voltam egyéb alternatíván gondolkodni. A buszbérlet lett végül a legoptimálisabb megoldás, amit részben azért is mertem megvenni mert közeledik a tavaszi szünet és a cserediákok vagy hazamennek, vagy kirándulnak egész héten így most lehetőségem nyílik majd bebuszozni a várost. A buszbérlet vásárlásakor újabb érdekes dolgokat tapasztaltam meg. Először is a "jegyiroda" volt furcsa. Szerencsére a spanyol ismerősék tudták, hogy hol van, el is kísértek. Szóval az irodát úgy kell elképzelni, hogy az ember be megy egy nagy épületbe amiben 3-4 szinten csak ruhák vannak. Nem mint otthon hogy boltokra bontva hanem csak emeletenként vannak szeparálva. Na most a jegyiroda egy ilyen nagy ruhabolt egyik sarkában volt. Húztam egy számot és míg vártam a soromra körbenézhettem a ruhák között. Mikor sorra kerültem sajnos kiderült, hogy a diákom nincs érvényesítve így egyenlőre nem válthatom ki a buszbérletet. Amit azért is sajnáltam mert gyalog a városból a szállás fogalmazzunk úgy hogy kellemetlenül messze van. (buli után is ez a helyzet de akkor az ember nem hezitál) Szóval másnap Tekuban volt órám szerencsére mert a diákot ott kellett érvényesíteni. Óra után le is mentem a portára megkérdezni, hogy tudják e hol tudom érvényesíteni, így elküldtek a könyvtárba. A könyvtárban egy nagyon jó, szinte már bomba csaj ült a pultnál, így mikor odamentem hozzá az általános férfi probléma jelentkezett, mégpedig hogy a tekintetem időnként lejjebb csúszott. De aranyos volt és mikor rájött hogy mégis mit keresek akkor csak kicsit nevetett ki, hogy azt nem nála kell keresnem. Elküldtek oda, ahol korábban át kellett vennem a diákigazolványt. Kicsit meg is zavart a dolog, mert ha tudják hogy nem érvényes a diák akkor egyáltalán minek is adják ki a diákoknak, a másik dolog meg hogy akkor miért nem szólt nekem a nőci hogy érvényesítés nélkül nem jó semmire. Na de gyorsan túlestem a dolgon 20 euróért elintézte nekem a boltos néni, hogy érvényes legyen a diákom. Ezután már csak be kellett gyalogolnom a keskustába és újra felkeresni a buszjegyirodát. Egy kicsit hosszabb várakozás és 52 euró után birtokomba vehettem az új diákigazolvány méretű buszbérletemet. És azt hiszem itt kiemelném a különbséget az otthoni rendszertől. 1/ A buszokra mindenki csak elől próbál meg felszállni, senki sem akar bliccelni. 2/ Felszálláskor a plasztik buszbérletet egy kis gép előtt kell elhúzni ami érvényes utazás esetén csippanik. 3/ A kártya újbóli felhasználása így ugyan azon a buszjáraton lehetetlenné válik. 4/ Ha valaki elhagyja a bérletet akkor az be tud menni a központba és letiltatni így mások nem tudják használni, hiszen a kártya "névreszóló". Ami még különbözik az az hogy csak 3 alternatíva létezik az utazási költség térítésére. Jegy, 20 alkalmas bérlet, 30 napos bérlet. Azt hiszem ha nagyon akarjuk még 24 órás jegyet is tudunk váltani ellenben akkor szóba kell állni a sofőrrel, aki ha mázlink van csak akkor beszél angolul. Szóval az új bérletemet kihasználva buszra is pattantam és hazafuvaroztattam magam ami szinte igaz is, hiszen a busz itt áll meg a ház előtt. Szóval ez a kis kitérő után visszatérhetnénk az Ayhan +Bahri +Elisa +Minna +én estére. Mivel a bérletvásárlás miatt kicsit későn érkeztem a lakásba így maradt 5 percem arra hogy végiggondoljam, hogy mit nem fogok ma este csinálni itthon aztán siettünk is a buszra. Szerencsére elértük a buszt és nem sokkal később meg is kezdtük a vásárlást az Alko boltban. Ott találkoztunk Bahrival, aki egy jó kis este reményében és egy nehéz hét után felbuzdulva vásárolgatott bort, pezsgőt, kis rövidet is. Ezután áttértünk egy élelmiszer üzletbe és megvásároltuk a vacsorának valót. Mivel egészen addig semmi ötletünk nem volt így a bevásárlást a lányok kedvencével a salátával kezdtük. Saláta, sajt, hagyma, paradicsom. Közben megpróbáltunk valami értelmesnek tűnő főételt is kitalálni, de csak a [szték] látszott megfelelőnek. Sikeres vásárlás után elmentünk Bahri lakásához és Ayhan főszakácsmester elkezdte készíteni a finom vacsorát. Nekem és Bahrinak jó dolga volt mert csak néznünk kellett a dolgot miközben megkóstoltuk a frissen vásárolt borokat. A lányok megérkezte után nem sokkal meg is kezdtük az étkezést és jó hangulatú estébe csapott át a dolog. Mivel nem túl jó egy kis lakásban későn hangoskodni így úgy döntöttünk, hogy akkor átmegyünk egy klubba. Ennek a társaságnak úgy tűnik, hogy a törzshelye az Onnela klub. Szerencsére nem akartam sokat költeni így nem vittem magammal pénzt, nehogy véletlenül is kísértésbe eshessek. Az éjszaka további részében nem történt olyan dolog amit senki nem ismerne, így azt hiszem arra a részre ugrok, hogy megint záróra lett és kiküldtek minket. Nem értem miért kell minden szórakozó helyet 4 kor már bezárni, de nekem végül is mindegy, mert addigra már úgyis fáradt lesz az ember. Elindultunk hát Bahrival hazafelé mert sajnos a többiek már korábban leléptek. Mikor Bahrihoz értünk kaptam egy lehetőséget, hogy ne kelljen hazasétálnom, így ezt az alkalmat megragadva Bahrinál töltöttem a hajnal visszamaradó részét. Másnap reggel szerencsére, nem szerencsére észrevettük, hogy Minna ott hagyta a telefonját így egy rövid telefonálás után Ayhannal egyeztetve eljuttattam a telefont a gazdájának és a fél hazaútra is lett társaságom. Így kezdődött a szombat reggel. Ezután kis filmezéssel folytatódott, mert valamiért az alvás nem sikerült. Mikor aztán mégis csak elmentem volna pihenni Ayhan jött, hogy megy be a városba bulizni várnak újra be engem is. Mondtam neki, hogy majd megüzenem nekik ha megyek be. Alvás után azonban egy másik üzenetet is kaptam, hogy a Neulamakki "különítmény" is indul be a városba szórakozni. Ezt a lehetőséget nem akartam kihagyni hiszen kevés olyan alkalom van amikor egy ilyen nagy társasággal kimozdulhatok. Szóval 10 órára már bent is voltam a városban. Az ő buszuk vagy késett vagy csak máskor indult ahogy ők mondták de 20 perc várakozás után csak megérkeztek. Végre aztán egy új helyre mentünk ahol még nem jártam, így most egy rövif beszámoló következik a Virtanen szórakozó helyről. A belépés 11 előtt ingyenes, a sör 1 euró (másutt 4). Szóval a helyet a finnek igénytelenebbik fele igen kedvelte. Szerencsére nem volt semmi gond, mert az otthoni viszonyokhoz képest még még egész emberes volt. A hely érdekessége azonban az volt, hogy diszkó és élő színpados "rockház" volt egyszerre, persze külön termekben. Ez a hely nagyon multifunkcionálisnak tűnt ,mert voltak bőrfotelek (olyan mátrixosak) az egyik sarokban ahol kellemesen lehetett beszélgetni. Aztán a másik sarokban pult volt végig a táncparkett mellett és végül egy nagy DJ pult így tornyosult. 2 pult gondoskodott az italkiszolgálásról és a minden helyen megtalálható Black Jack asztal. Este a poharak nagyon fogyóeszköznek tűntek mivel majdnem minden 15 percben összetörtek egyet, aminek sajnos a táncparketten lévők "itták meg a levét". Mivel a szórakozó helyre alapból nagy csoportban mentünk mint Erasmusos cserediákok így a későbbiekben a számunk csak még nagyobbra gyarapodott és talán a csúcsponton elértük a 25-30 főt is így a tánctéren igen nagy foltot képeztünk. A többiek kértek sok jó számot a lemezlovastól így volt egy két érdekes, eddig számomra szokatlan improvizált koreografált tömeges mozgás is. Számomra azonban az este legértékesebb pillanatát az jelentette amikor sikerült szóba elegyedni két helyi lánykával és szomorúan vettem tudomásul, hogy nagy szerencsétlenségemre megtaláltam az első olyan finneket, akik még életükben nem hallottak Magyarországról. De lehet hogy ez jelentette a szerencsét, hogy volt miről beszélnünk. Aztán úgy 3 óra körül megkezdtem a hazagyaloglás gyakorlatot. Az idő csak úgy repül ha az ember megtanul gyaloglás közben aludni így hamar hazaértem. A vasárnapi napom a szokásos módon telt. Alvás-gép-alvás így arról inkább nem mesélnék. Talán majd a jövő hétről szóló bejegyzésben már jobban sikerült a vasárnap.
Folytatás...
