Tehát elérkezett ez a nap is. Reggel 7-re ébresztettem magam mert számításaim szerint fél óra kell az iskoláig gyalog. Buszbérletet nem vettem mert az iskola nincs távol csak az út kanyarog egy kicsit meg azért akadnak dombok is. Szóval összepakoltam ami kell, dossziéba a sok papírt, egy gyors reggeli és már úton is voltam a suliba a szombaton felfedezett útvonalon. Megfigyelésem szerint vagy én vagyok nagyon lassú vagy a finnek rohannak nagyon mert aki tudott megelőzött engem gyaloglás közben még a mamikák is. Jó persze a járókeretes nénit nem volt nehéz kivonnom a forgalomból. Hirtelen ott is teremtem az iskola épületénél, behatoltam az aulába, gyorsan megkerestem az irodát ahova igyekeztem és szomorúan tapasztaltam hogy csak fél óra múlva nyit. Így hát helyet foglaltam egy közeli asztalnál és vártam a csodát. A csodára nem is kellett sokáig várnom mert ahogy leültem egy kínai gyerek érkezett az iroda ajtajához aki koppantott kettőt az ajtón és az megnyílt előtte -.- (tanulság: legközelebb nekem is meg kell próbálnom a kopogásos módszert). Mire gyorsan összeszedtem a kabátom és a cuccomat , mert közben még a papírokat is átnéztem még egyszer, máris két másik diák került elém a sorban. Nem tehettem mást vártam. óra várakozás után végre sorra kerültem és bejutottam a TO-s nénihez. Bementem mondtam hogy itt vagyok. A néni igencsak értetlenkedve nézett mikor kifejtettem neki, hogy hoztam a papírokat amiket alá kéne írnia. Miután leesett neki, hogy én vagyok a magyar cserediák gyorsabban és rugalmasabban ment a kommunikáció. Átadtam neki a papírokat kérdeztem egy két dolgom és már majdnem elindultam kifelé az ajtón mikor eszembe jutott, hogy "Várjunk csak! Még nem is tudom hol lesznek az óráim." Szinte halál elől menekülő gyorsasággal becsapódtam az asztalhoz és közöltem a kérdést, hogy honnan tudom meg hogy hol lesznek az óráim. Erre megnyugtató válasz érkezett: "Fent van az interneten." Tájékoztattam a hölgyet hogy még csak 3 napja vagyok itt és ennyi idő alatt nem tanultam meg finnül és még az iskolai honlaprendszert sem fedeztem fel, mire az segítőkészen kinyomtatott nekem 4 darab papírt ami leginkább egy a benzinkutak wc-jében található takarítási beosztásra hasonlított leszámítva hogy ezeken a lapokon csak 1-1 hét volt finnül felvezetve. Miután elmagyarázta nekem a TO-s néni hogy mit is kellene néznem, olyan érdekes fejet vághattam, hogy amikor rám nézett szó nélkül nekiállt ő maga megcsinálni nekem az órarendet. Én ennek csak örültem, persze akkor még nem esett le, hogy azért bizony elég érdekes fejem lehetett, hogy ezt a reakciót váltotta ki belőle. Miután elkészült az órarend máris kiderült hogy órán kéne lennem, egyet meg már le is késtem. De ez a szép az egyetemben, ha nem vagy ott órán még akkor is tudod hogy mi volt az anyag: "semmi érdekes" (felelné egy lelkes csoporttárs). Megkérdeztem azért azt is hogy honnan tudom meg azt hogy hol lesznek az óráim. Erre újra rámutatott a feljebb említett "szervízlapra" és közölte velem, hogy a 2 hónapos felkészülésem, térképnézegetésem, helyismeretem dobhatom a kukába, mert az óráim 90%-a nem abban az épületben lesz, hanem egy onnan 40 percre lévő másik épületbe. Ekkor meglehetősen elöntött a rémület mert eddig csak annyit ismertem a városból hogy hol van a szállás, az iskola és a központba melyik úton kell bemenni. Gyorsan megnéztem az órát és az új órarendem és kicsit megnyugodtam hogy van 2 órám átérni a másik épületbe, amit még soha nem láttam. Így hát előrántottam a térképet és gyorsan kiválasztottam a legrövidebb utat az úgy nevezett "tehnopolis" épületéhez. (A finnekről tudni kell hogy nagyon szeretnek biciglizni és rengeteg bicigli utat építettek ezért és gyakran e miatt az utak mellett nincs járda, ami azt jelenti hogy a térképen való tájékozódás meglehetősen nehéz mivel nem tudni, hogy az általunk kiválasztott út mellett halad e gyalogos forgalom.) Sikerült a térképen kiválasztott utat megtalálni ami első ránézésre a sínekre akart engem felvinni. De ahogy haladtam az út nem ment fel a sínekre szerencsére, de az autópályára fel akart menni, így egy gyors irányváltoztatással sikerült megtalálnom a helyes utat. Megérkeztem egy völgybe ahol mondták hogy az egyetem épületei találhatóak. Néztem hogy mi az a sok felirat mindegyik épületen, mert a domb tetején még H1 volt lent itt már N1 reménykedtem nehogy valami biológiai labor legyen. (egy újabb sz@r vicc). Haladtam tehát a térképen megjelölt épületegyüttes felé, de egy idő után elfogytak az egyetemi épületek és a főút is közelebb ért a bicigli úthoz és a távolban valami nagy üveges bevásárlóközpont szerű épület tűnt fel. Azt a döntést hoztam hogy csak bemegyek én az egyik téglával borított egyetemi épületbe mert hát nem vásárolni igyekszem. Mikor beljebb értem akkor szerencsémre feltűnt egy tájékoztató tábla miszerint kiderült hogy mégis csak a bevásárlóközpont felé lesznek az óráim így hát továbbhaladtam a furcsa épület felé és mikor odaértem a nagy üvegépület homlokzatán feltűnt az egyetem logója. Ekkor annyira elcsodálkoztam, hogy még a bejáratot sem találtam meg elsőre. Akármilyen hihetetlen, de a nagy komplexumba csak egy apró pici bejáraton keresztül lehet bejutni a főút felöl amiről elég nehéz volt elhinnem hogy az a főbejárat. Tehát bementem és ránéztem az órarendemre. "Azt mondja hogy a B épület 3003-as terme kell nekem. Lássuk csak hol is vagy!" Erre végignéztem a tájékoztató táblán és mintha csak valami idegen civilizáció alkotta volna meg a táblát. Miután sikerült rájönni a logikájára kiderült hogy van A,B,C,...K épülete a komplexumnak. Szerencsére nekem csak a B kellett, így hát felbattyogtam a lépcsőn és ott már sokkal barátságosabb környezet várt. Egy újabb érdekességgel találkoztam odafent, ami magyar gondolkodásmóddal csak egy másik dimenzióban létezhet: a kabátokat a kihelyezett fogasokra teszik fel az emberek, semmi őrizet vagy biztosítás nélkül, sapkák, kesztyű, bukósisakok (amit biciglizéshez mindenki hord) mind a felső részre van kihelyezve. Én azért csak magamnál tartottam a kabátomat (rossz magyar szokás) és elindultam megkeresni a termet. A B3003-as ,ég könnyedén megvolt, de a következő órám a D116ba volt kiírva amit sehogy sem sikerült megtalálnom. Már 1 órája bolyongtam az épületben többször el is tévedve, mikor úgy döntöttem hogy mégis csak meg kellene kérdezni az információt hátha többet tudnak, de ők sem tudtak többet. Nagyon nagy szerencsémre órarend szerint ugyan azzal a tanárral lett volna egymás után két órám így megnyugodtam és vártam az óra kezdetére. Leültem egy kényelmes fotelba (amit a várakozó diákok számára raktak ki) és nézegettem az órarendem, amikor is arra tévedt egy helyes finn lány. Nem tűnt többnek 22-nél de mikor megláttam hogy mit húz maga után meglehetősen elcsodálkoztam. Ő volt a takarítónéni. Ami számomra azért meglepő mert nálunk otthon nem sok huszonéves megy el takarítónak. De nemsokára az óra el is kezdődött ahol szintén nagy meglepetés fogadott. A csoporttársaimon végignézve erős kisebbségi komplexusom lett. 12-en voltunk jelen az órán abból 10 néger volt 1 kínai és én.
Tehát az órakezdés. Megjött a tanár és figyelmesen követtem amit az órán mond, de azt kell mondjam, hogy nagyon érdekes az angolban a finnek akcentusa. Sokszor találgatnom kellett hogy mit is akart mondani a tanár, de egy idő után meg lehet szokni. A tananyag nem volt nehéz, fizikai alapokat néztünk át a rádiótechnológiával kapcsolatban. Óra közben a mellettem ülő kínai csávóval gyorsan sikerült megismerkednem, tőle kérdeztem amikor nem értettem azt is amikor a tanár hirtelen távozott az óra közepén. Akkor tudtam meg hogy a tanárok 2*45 perces órát tartanak 15 perces kávészünettel. Óra után a kínai Hung Csi Csáó csávó elkísért a technopolisszal szemben lévő nagy áruházba ahol végre előszőr találtam magyar kenyérre hasonlító kenyeret. Ezután hazafelé vettem az irányt. Nem sokkal a vásárlás után itthon megejtettem az addigra már rendszeressé vált $kype internetes körbetelefonálást. Elfogyasztottam a vacsorámat és megpróbáltam ráhangolódni a következő napra egy jóízű alvás keretében.
