Egy hete hogy nem írtam bejegyzést, lehet lassan kicsit több is. Igen. Mint korábban írtam nem sok érdekes dolog történt mostanában. Sajnos a múlt héten annyira nem történt semmi, hogy egy hét után csak annyit tudok írni hogy eltelett egy hét. Bár azért kezdjük a sorba a napokkal.
Hétfő: napközben suli, délután itthon. A külvilág számára nem sok említésre méltó dologgal.
Kedd: reggel suli, azután ebéd a spanyolokkal. Délután megtudtam hogy lehetőségem lenne elmenni focizni kedd délutánonként. Egy gond van ezzel a focival mégpedig hogy nincs olyan lábbelim amivel tudnék teremben focizni. A másik dolog az hogy soha nem voltam jó focis így a nemzetközi porondon ki tudja hogy alakítanék. Nem akarom a magyar foci hírhedtségét igazolni, megerősíteni. Délután a foci helyett kedves barátommal Tati-val beugrottunk a városba időt űzni. Szóval miért is ne, az eddigi általánosságba merülő hetemet tovább általánosítottam azon a helyen ahova eddig is járni szoktunk, az armadillo étterem és kocsma co-exisztanciájából született szórakozóhelyen. Ami kicsit elért az eddigiektől, hogy kipróbáltuk a szórakoztatásnak egy Finnországban nagyon kedvelt formáját, a játékgépet. Ez a játékgép érdekes volt mert ilyent otthon még biztos nem láttam, mondjuk nem is jártam eddig túl sok kocsmában. A játékgépet egy nagy monitorként kell elképzelni az asztal egyik végében. A játszani óhajtó ember bedobja a pénzt és cserébe kap kreditpontokat a géptől 2 euró 5 kredit. Ezután a játékos tetszésének megfelelően kiválaszt egy játékot és azután szórakoztatja magát, de még mielőtt valaki azt hinné hogy ez egy otthon is megtalálható nyerőgép akkor ki kell ábrándítsam, mert ez a gép inkább olyan mint a winĐowson található legtöbb alap játék. Szóval memóriajátékok, solitarie, mahjong és efféle játékok. Ezen a gépen maximum pontokat kap az ember vagy máshogy mondva csak tapasztalatot nyerhet. Játékonként 1 kreditet vesz le a gép így nem olyan drága, de nem is olcsó ahhoz hogy egész nap azon lógjunk. Az estét újra itthon töltöttem, magányosan és a szokásos dolgokkal eltöltve.
Szerda: egy újabb kemény nap. reggel egyik óráról a másikra rohanás. Mint kiderült a szerdai második órámon, egészen addig rossz módszerrel oldottam meg a feladatokat így a tanár úr kérésére/ parancsára kezdhettem újra az összes feladatot. Ami azt jelenti hogy a feladataim nem voltak rosszak, hiszen lefutattam őket csak nem azzal a módszerrel voltak programozva ahogy ő szerette volna látni. Ez csak annyiban volt probléma hogy mostmár dolgoznom is kellett órákon :D Este újra itthon a szokásos unalomba merülve.
Csütörtök: A csütörtök még az átlagosnál is átlagosabb nap volt. Reggel suli, délben ebéd, aztán haza. Ennyi volt a napom így a héten talán ez volt a legnehezebb nap. Felülmúlni az unalom által gerjesztett hiányérzetet. Még mielőtt valaki kérdezné magában ha ennyire unatkozom miért nem csinálok valamit. Először is szeretném azt mondani hogy már nekem is eszembe jutott ez. Csak mivel itt vagyok egy ismeretlen terepen így a "valami" meglehetősen kevés dolgot fejez ki. Gondoltam rá hogy bemehetnék a városba de: egyedül? hova? mit csináljak? És ezek a kérdések szintúgy felmerülnek akármilyen másik programot tervezek magamnak. Ha valaki most a csoporttársaimra gondolna akkor arra csak annyit tudok mondani hogy nem lóghatok állandóan a nyakukban és neki is van személyes elfoglaltságuk. Egyszóval nehéz kiigazodni. Még Ayhanról annyit hogy egész héten nem volt itthon, a barátnőjénél volt és ott is aludt a legtöbbször, így a héten csak most először volt alkalmam vele beszélni. Amikor is megtudtam hogy pénteken a barátnőjével és a barátnője családjával 3 napos kirándulásra mennek egy Lappföldi városba. A beszélgetésünk után váratlanul váratlan dolog történt. Bahri felhívott minket, hogy miért nem ugruk át hozzá egy kicsit beszégletni. Ekkor Ayhannal megbeszéltük hogy elmegyünk de nem maradunk sokáig mert neki is korán kell menni és nekem is holnap iskola. A 7 óára tervezett indulás csúszott egy órát így biciklivel terveztük a menetelt. Ám amikor kiléptünk a lakásból olyan hóviharba kerültünk amit jobb lett volna ha nem ismerünk meg. Ayhannal nagyon erősen elgondolkodtunk, hogy mégis biciklivel akarunk e menni, de hát ha már egyszer késtünk akkor nem tétovázhattunk. Biciklire szállás után az első két méter után rájöttünk hogy gyalog gyorsabb így gyorsan visszavonulót fújtunk a kerékpároknak és gyalog indultunk neki a belvárosnak. Egy laza 30 perces séta után mikor már nem tudtam hogy az orrom folyik vagy a hidegtől elbukkanó könnyem folyik együtt az arcomon felolvadt hóval. Az iszonyat nagy hófúvás után belépni a lakásba vagy legalább az előtérbe olyan mint a mennyek kapuján belépni. Bahrinál aztán egy két pohár bor után elkezdtem végre érezni az arcomat is, mert vagy egy jó fél óráig még meg volt fagyva. Ezután Ayhan cimbornák fáradtságával küzdve elterült az ágyaon és csaknem el is aludt mikor megérkezett egy "Bahri barát" egyenesen a Dominikai köztársaságból. Nos miután tájékozódtam hogy ő miféle szerzet és hogy miért van itt újabb pohár bort kíséreltünk meg meginni. A sikeres küldetés után az emberke felajánlotta hogy hazavisz minket kocsival, így ezt az ajánaltot nem utasíthattuk vissza. Kocsival a fél órás út 5 percre csökkent így hazaérvén egy jó este után készülhettem a sulira. Amint elaludtam volna az általam beállított jelzés szólalt meg a telefonomban azt állítva nekem, hogy bizony másnap nem lesz iskola. Ennek akkor nagyon megörültem hiszen a sok semmittevés után mégjobban esik még egy kis semmittevés.
Péntek: Pénteken már úgy ébredtem hogy egyedül voltam a lakásban sajnos az előző hétről benthagyott időpontban reggel 8 kor. Így kicsit mérges voltam magamra, de nem sokáig kelle bíztatni hogy visszaaludjak. A későbbi kelés után ebédelni már kicsit késő volt, de azért nem hagytam ki. A továbbiakban sajnos ismételten csak semmi említésreméltó nem történt így ugorhatunk is a szombatra.
Szombat: A szombati napom is kicsit későn kezdődött. Újra egyedül így még csak nem is zavart senki. Bár a hólapátolás hangja mindig zavaró ha az ember délben próbál aludni. A nap szokásos módon indult így arról újfent nem tudok újat írni. Ellenben az este már másképpen alaukult. Csütörtökön egy sikeres telefonszám csere után Bahri meghívott hogy mi lenne ha szombaton kicsit benéznénk egy szórakozóhelyre. Én a kérésének eleget téve 8-ra be is mentem hozzá. Újból csak borral kínált a házigazda ezekután sikeresen beszélgettünk a munkájáról és hogyan került ide Finnbe. Beszélgetés közben még az esti stratégiát is megbesztéltük merre és hogyan megyünk. Kinéztük magunknak a Passion club-ot ahova 10 és 11 között ingyenes belépés van. Az akciót sikeresen végrehajtottuk Bahrinak köszönhetően. Nagyon ügyesen és hihetetlen időérzékkel vette elő a telefonját a pénztárosnak bizonyítva hogy mi pedig még 11 előtt jöttünk be. A pénztárnál való sikerünket megkoronázta még hogy a szórakozóhelyre felvezető lépcsőn találtunk egy 10 euróst amit aztán a szórakoztatásunkba invesztáltunk két tequila formájában. A passion klub szerintem még sokat fog szerepelni ebben a blogban hiszen mint megtudtam az az a hely ahova a városban található cseredákok járnak, így biztos vagyok benne hogy oda a visszatérésem garantált. Egy órácska vizit után áttértünk a már korábban említett Omena klubba ahol volt szerencsém megismerkedni egy Brazil gyerekkel aki egész véletlen kedveli a magyarokat így nem kellett sokat keresni a közös témát. Az este inkább a táncikálással tellett mert sajnos az ismerkedés még mindig nehezen megy, főleg olyan lányokkal akik nem is akarnak beszélgetni. Még záróra előtt történt egy kisebb attrocitás, de semmi komoly. Ezek után még nyakamba vettem a lábamat és hazagyalogoltam.
Vasárnap: A reggel kicsit már inkább dél volt újra mikor felébredtem, de legalább sikerült magamat kialudni. Egy gyors ebéd után visszatértem a géphez és körbenzétem a világhálón van e valami újdonság. Aztán hamar eljött az este így készültem egy újabb hosszú hét kezdésére.
