"Január 12. Szerda, reggel 7. Fel kéne kelni. Nem megy. De most már nagyon fel kéne kelni mert elkések." Nagy nehezen sikerült felkelnem és észrevételeztem hogy a tegnapi nehéz csomagtól megfájdult a vállam. (szándékosan nem azt írom hogy izomlázam lett mert az sokat elmondana az erőlétemről). Előző nap még beszélgettem a lakótársakkal (Bahri is szinte az mert majdnem annyit van itt mint Ayhan) mondták, hogy az előttem itt lakó portugál származású srác szerzett magának biciglit, ha akarom megpróbálhatom használni. Szóval ekkor reggel ez a mondat erősen elgondolkodtatott. "Az egyetlen probléma a biciglivel az hogy le van láncolva és a kulcsot beletörte a portugál gyerek. De mindegy, most suliba kell mennem, még reggeli meg még is kéne nézni hol lesz az óra." Nagy nehezen el is tudtam indulni és egy újabb sikeres gyalogút után beérkeztem a suliba. Megtaláltam a termet is és a terem előtt végre találkoztam Erasmusosokkal, de sajnos még mindig nem magyarok inkább spanyol a vérük, de legalább tudtam kivel beszélgetni a négereken és kínaiakon kívül. Sajnos az órarend beosztás igencsak félresikerült mert szerdán 8tól 10-ig van Rádiótechnika alapok és 9-12-ig van Algoritmusok és D&D órám így sajnos a két óra fedi egymást. Megbeszéltem óra elején a tanárral, hogy félidőben távoznék, amit ő meg is értett. Az óra felénél át is rohantam a másik teremhez ahol már bent voltak a többiek. Kicsit bátortalanul, de bementem ahol feltűnt hogy 5-en vannak a teremben. Meg is kérdeztem az első sorban ülő enyhén idősebbnek kinéző szakállas emberkét, hogy jó helyen járok e. Egyből felfigyeltem, hogy tisztán értette a kérdésemet és nagyon összeszedett angollal határozottan válaszolt. Ekkor következett a "te is cserediák vagy?" szöveg, de ez valahogy kicsit másképpen zajlott mint a szokásos sablon hogy:"Igen, innen meg innen jöttem, eddig maradok és te?" mert erről az emberkéről kiderült, hogy negyven fölött van és egyenesen az egyesült államokból érkezett a kedves kis családjával. Megtudtam továbbá azt is hogy már lehúzott 20 évet a szakmában de sajnos papír nélkül nem szívesen alkalmazzák itt finnben így nekiállt tanulni. A rövid beszélgetés után elfoglaltam egy számomra megfelelőnek tartott helyet és vártam az oktató érkezésére. Addig addig vártam, hogy a másik óra már elkezdődött, sőt már véget is ért. Egy teljes órát vártunk a teremben, ketten -.- a többiek leléptek. Azt mondta az egyik csávó "lemegyek kávézni" másnap megtudtam hogy visszautazott koreába. Szóval ketten vártunk a tanár úr érkezésére, aki a második óráról is késve de megérkezett. Mikor betopogott a terembe egy finn-angol keverékű nyelven kérdezett valamit, erre csak én lettem figyelmes mert a másik diák fülhallgatóval aludt a sarokban. Szóval a tanár úr kérdésére felfigyelve gyorsan és határozottan azt feleltem:"Lehetne angolul is?". Ekkor a tanár úr szemeit rám szegezve olyan módon meglepődött, hogy már láttam a szemében ahogy élve szegeli be fölöttem a koporsót és elégedetten mosolyog. Ezután ahelyett hogy egy számítógép monitorral közeledett volna felém, megismételte a kérdést. Miután igennel feleltünk, közölte, hogy Finnországban ha egy tanár percet késik az óráról akkor el lehet haza menni. És ha csak vagy két ember van jelen akkor a tanár dönthet úgy hogy elhalasztja az órát. Amint ez a mondat elhangzott belépett egy harmadik emberke. Így hát meg kellett tartsa a tanár úr az órát, de nagyon vonakodott tőle. El is kezdte az órát:"Akkor mindenki lépjen be a rendszerbe és ott keresse meg a ..." ekkor ébredt rá Jancsika, hogy bezony a rendszerazonosító nevét és annak jelszavát nem tanulta meg és a papírka meg otthon maradt. Hát most mi legyen, mi legyen, nem szégyen papírra írni hát papíron dolgoztam. Kiadta a feladatot miután nagyjából belemelegedtünk a dologba ekkor távozott a teremből. Jeleztem az addigra megérkezett amerikai csop társam felé, hogy milyen problémám van, erre egy igen szívből jövő kacagást követően azt felelte, "Menj haza a papírért." Ekkor beláttam hogy nincs más lehetőségem, a feladatot is a lapra kell megcsinálnom. Mire visszaért a tanárúr már kétszer is leírtam a lapra a C nyelvű kódolást, de ekkor következett a nagyobb baj. Mindenkinél körbement és megnézte hogy mit dolgozott addig. Én meg dugtam a lapot mint a lopott biciglit. De csak odaért hozzám is és akkor szembesítettem a hiányosságommal. Meg is kérdezte milyen országból jöttem erre nem tudom hogy helyesen e de az igazat feleltem, erre elkezdett hosszasan gondolkozni, de nem jutott eredményre és közölte velem, hogy menjek el a TO-ra kérjek egy másik lapot. Láttam rajta hogy azt hitte, hogy nem dolgoztam semmit, de szóltam neki, hogy itt a lap azért azt megnézhetné. Ekkor már sokkal barátságosabban nézett rám és leült egy asztalhoz és elkezdte ellenőrizni az irományomat. 2 perc múlva megállapította, hogy hazamehetek, nekem nem tud újat mondani. Megfogadtam a tanácsát és el is mentem haza, felkerestem a lapot és visszatértem az iskolába. Mivel még volt egy órám amit el kellett töltenem a következő tanóráig így beugrott ha már úgyis itt van szemben a nagy bolt akkor átugrok aztán beszerzek valami vasfűrész szerűséget meg akkor már egy biciglilakatot is. Vásárlás után visszatértem a suliba és elfoglaltam a helyemet a teremben. Az óra már szokásos módon ment, sajnos ugyan azt a tananyagot adta le a tanárúr mint amit hétfőn is pedig másik tantárgy volt. De nem is ez a lényeges, hanem az hogy az óra 5kor fejeződött be és mikor vettem a kabátom és elindultam a kijárat felé az összekötő átjáró le volt zárva. Mondom ok, akkor megyek egy szinttel lejjebb ott is van egy átjáró. Az is le volt zárva, de ott már pár néger emberke próbálkozott átjutni rajta. Olyan volt mint a menekülő patkányok egy süllyedő hajón. Ott is hagytam őket mert láttam hogy hiába beszélek nekik, hogy be van zárva azon nem fognak tudni átmenni. Lementem még 2 emeletet és a földszintem az udvar felé ki tudtam menni így megmenekültem az iskola fogságából. Hazafelé már igen hűvös volt az idő, mert a korábban nem említett felmelegedés kezdett elvonulni és megérkeztek a mínuszok a városba. De miután sikeresen hazaértem úgy döntöttem kipróbálom az új szerzeményem a vasfűrészlapot. Ayhannal lementünk és elintéztük a zárat, kiszabadítottuk a biciglit a Hibás zár fogságából és tettem vele egy tiszteletkört az udvaron, ahol úgy tűnt, hogy az elég lehasználtnak tűnő biciglinek nincs semmi baja. Az időközben megszokott esti még nem túl csodás pogramomat már tudjátok, de ha nem akkor itt van vázlatszerűen:
irományok elkészítése közben gép->kaja->gép->mosakodás->gép->alvás. Így kell véget érjen egy nap?
