5 hónap Finnország

Ha már ez a nap is eljött akkor újra csak nekiláttam a napi teendőknek. Csütörtök révén egyetemünk Teku épületben volt az órám. Mivel múlt héten ez az óra elmaradt igyekeztem nem elkövetni ugyan azt a hibát és ezért reggel suli előtt még levélellenőrzés csak aztán indulhattam neki a szokásos távolságnak. A terem előtt már kint állt két kínai vagy koreai emberke így már akkor fellélegezhettem. Amint elfoglaltam a helyemet a teremben ismerős arcok jelentek meg. A mikroprocesszor programozás óráról megismert orosz társak érkeztek meg utána még 4-5 nigériai néger csatlakozott az osztályhoz. Az óráról csak annyit akarnék mondani, hogy ismételten nem értem a logikáját a finn oktatásnak. Most vagy nagyon az elején járunk az anyagnak és ezért veszünk újra középiskolás anyagot vagy csak alapozás vagy a Pollack túl komolyan oktatja a matematikát a mérnöki szakirányhoz. (Informatikusoknak megjegyzés: differencial calculus ?= hatványozás alapismeretek) Óra után azonban egy nagyon kellemetlen dolgot tudtam meg. A héten 5*45 perc van ebből az órából, amiből eddig én csak 2*45 percre jártam be részben az én hibámból és részben a csapnivaló adminisztratív rendszer hibájából. Kiderült hogy én mint cserediák akármilyen órát felvehetek az aktuális félévben induló kurzusok közül, de ez azzal jár együtt, hogy a legtöbb óra fedésben van. Ennek azért "örültem" nagyon mert a kedden kapott levél alapján vasárnapig van lehetőségem fel és leadni kurzusokat egy olyan rendszerben amibe még nem is tudtam regisztrálni. Gyorsan lefutottam hát a tanulmányi osztályra, hogy megkérdezzem ilyenkor mit kell tenni, de a nagy munkakedvre való tekintettel aznap be volt zárva az iroda. Nem esett jól, hogy péntekre marad ez a fontos dolog, de hát nem tehettem mást. Mivel az óra végén derült ki ez a dolog így már a tanárt sem tudtam megkérdezni, hogy ilyenkor mit tudok csinálni és mivel a tanár nevét sem tudom így még azt sem tudtam megkérdezni, hogy kit kellene keresnem és hol keressem ezt a nem tudom kit. Úgy döntöttem hogy ha már így alakult a dolog akkor kajába ölöm az idegességem, erre délidőtájt lévén a menza is fullon volt. Akkorra már annyira mindegy volt, beálltam a sorba, de tényleg nem kellet sokat várni mire sorra kerültem. Egy gyors étkezést követően hazának vettem az irányt. Otthon azonban rájöttem ha már egyszer végre 4 nap "sötétség" után végre megint látni lehet a napot itt az ideje hogy kihívjam magam ellen a sorsot és esélyt adjak másoknak megismerkedni velem és ha a sors úgy hozná akkor én ismerkednék meg mással. Ezt a dolgot úgy kívántam megvalósítani, hogy a korábban tudomásomra jutott másik "cserediák lakóparkot" meg kívántam látogatni egy délutáni könnyed biciklizés keretében. Elővettem hát  térképet, egy rövid kis méricskézés után be is löttem az irányt és neki indultam technopolisz irányába. A másik lakópark technopolisztól éppen olyan messze van mint a hely ahol én lakom csak pontosan az ellenkező irányba. Mivel Kuopioban elég sok a tó így légvonalba hiába van egymáshoz közel a két városrész a biciglimmel továbbra sem tudok a víz felszínén tekerni. A délutáni tekerés közben újból rá kellett jönnöm, hogy a -10 fok és a "nem tudom hol vagyok a térképen" szituáció igen fájdalmas kombinációt tud alkotni. Szerencsére nem lett semmi gond, amikor térkép nélkül mentem hamarabb megtaláltam a labirintus szerkezetű utcákból kivezető utat. Egy ideig a buszok nyomvonalát követtem mire rájöttem hogy több busz is jár és ha nem tudom melyik mikor merre megy akkor csak körbe körbe járok a városrészben. A sikeres szabadulást követően beugrottam a Prismába ha már úgyis ott lyukadtam ki. Megleptem magam egy kis Berlini fánkkal meg egy szárítókötéllel és ismét elindultam haza. A bevált útvonalon már nem sikerült eltévednem így hamar haza is értem. A megfázás ellen egy gyors fürdővel és meleg tea kúrával védekeztem. Az este folyamán még kaptam egy invitációt egy vasárnapi buliba a nemrég kapott telefonszámról, így lehet a hétvégém újra csak bulizással fog végződni.

Folytatás...