Tisztelt Olvasó!
Ez az első blogom és mint olvashatod a címben, saját élményeimet szeretném az epapírra vezetni azok számára akiket érdekel, mind maga a pályázati rendszer, mind azoknak akik csak a velem történtekre kíváncsiak a 2011 január 6-tól 2011 május 10-ig tartó időszakban.
Előszó
Először is pár szóban magamról: Dávid János vagyok, 89-es évjárat. Mérnökinformatikát tanulok Pécsett 2009 ősze óta. Két tanítási nyelvű gimnáziumba jártam Kaposváron és több, kevesebb sikerrel végeztem is.
Másod sorban mesélnék az Erasmus pályázatról hátha valaki nem ismeri mit is jelent ez a kifejezés.
Az Erasmus tanulmányi pályázat lényege, hogy az egyetemen tanuló diákok Európai Uniós és egyetemi segítséggel külföldön tanulhassanak egy általuk választott egyetemen. Továbbá a program lehetővé teszi hogy a külföldön elsajátított tudást tantárgyak és kreditek formájában a Magyarországi egyetemen elfogadtathassa, így a kint megtanultak komoly előrehaladást jelenthetnek a diák számára.
Az ötlet
Habár korábban, hogy az egyetemre jelentkeztem már hallottam erről a pályázati, egyszeri lehetőségről, én is terveztem, ha egyszer nagy leszek majd én is kiutazok nemzetünk határán túli idegenbe megnézni mások hogyan tanítanak és tanulnak. És a régesrég várt idő elérkezett mikor megszereztem az elsődleges feltételt a kiutazáshoz a 2 időben lezárt félévemet. 2010 szeptemberében nem tudtam, hogy ez fog velem történni, egészen addig csak éltem a megszokott egyetemista életem ----> tanulás, tanulás, tanulás :p Aztán egy nap mikor a nap is sütött a családdal beszélgettük, hogy nem lenne talán baj, de lehet még jó is lenne ha meg tudnám csinálni ezt a dolgot. Édesapám a alaposan átgondolva azt javasolta, hogy adjam be a jelentkezést nem lesz belőle semmi atrocitás ha el is utasítják. Igenám, de én sejtettem, hogy a mi egyetemünkön olyan sok zseniális diák van és sok az erasmusra jelentkezők száma, hogy csoda lett volna ha nem támogatnak meg vele engem is. Így hát beadtam a jelentkezést, egy általam nagyszerű és helyesnek vélt helyre Finnország, azon belül is egy nagyobbacska városka Kuopio által indított lehetőségre. Ám de a jelentkezéshez kellett egy tanári ajánlás. Itt volt addig szerintem a legnagyobb probléma mert nem tudtam ki is az a tanár akivel jóban vagyok és zengeni tudná rólam a szép hosszú áltató szövegeket. Mivel ilyen tanár nem volt az egyetemen sorsot húztam magammal és elmentem egy előző évi tanáromhoz, akinél igaz meg kellett dolgoznom a kettesért, de úgy éreztem, hogy vele beszéltem a legtöbbet személyesen. Kértem a tanár úrtól időpontot meg is jelentem, de akkor mikor beléptem előszőr nem tudtam mit mondjak. Ekkor jöttünk rá, hogy igaz tanított, de semmit nem tud rólam. Ezért elkezdett érdeklődni azután, hogy én mi után érdeklődök. Mivel jó magam sem egészen voltam/vagyok tisztában mi lesz velem így nem tudtam érdemleges válaszokkal teljesíteni a kérdéssoron. A vége az lett, hogy 4 sorban leírta, hogy tudok angolul, nagy lehetőséget látok a dologban és szeretem a finneket. :)
Ezek után már csak a papírokat kellett leadnom amiket lemásolgattam, tanulmáynoztam és kitöktöttem. A papírok leadása nem ment könnyen mert utólagos jelentkezéssel írattam fel magam a listára így gyorsan kellett intézkednem. Sok utánajárás szükségeltetett a dologhoz, de végül csak sikerült határidőre kiküldeni a levelet Finnországba ahonnan aztán nemsokára meg is érkezett a válasz, hogy örömmel várnak. Ezután jött a második felvonás. Újabb papírok hada. Sok napomba tellett mire minden illetékest utolértem, hogy megtudjam, hogy nem is ez a papír kell. Végül sikerült mindent gatyába rázni a papír ügyek területén. Ekkor jött a nagy rádöbbenés, hogy OK hogy kimegyek, de MIKOR és MIVEL? Gyors gép elé dobtam magamat és megkezdtem a repülő járatok keresgetését. Mikor beírtam a keresőbe a célállomást dobott is ki találatot én meg a hátast dobtam az összegtől. Sok sok keresgetés után rájöttem, hogy az lesz a legegyszerűbb ha Helsinkiben valahogy átszállok egy vonatra. Közben megjegyezném, hogy magamtól kellett szállást keresnem így egy ügynökségen keresztül sikerült is egy albérletet szerezni. Visszatérve a kiutazási tervre az alap elgondolás az volt, hogy Budapest repülőtér-Helsinki repülőtér onnan gyalog át Tikkurila állomásra és onnan vonattal Kuopioba. Aztán ahogy minél többet gondolkodtunk a dolgon egyre több apró részlet bizonyult hibásnak. Biztos hogy Helsinkibe kell repüljek? Ha hétvégén megyek akkor tud e valaki fogadni? Hogy szerzem meg az albérlet kulcsát? Hogy lesz a gyalogutam át az állomásra? Mennyit áldozzak az utazásra? Milyen csomaggal fogok repülni? Milyen cuccokat vihetek magammal, meg leginkább hány kilót?
A kérdésekre a választ a következő bejegyzésben találhatjátok. Remélem nem volt unalmas olvasni az irományom és akinek lenne kérdésben az inkább e-mailban mint itt. bicom4@gmail.com
Kiitos-Köszönöm a figyelmet.
Javasolták, hogy képeket tegyek közzé a cikkekben. Szerintem majd lesz olyan is amikor teszek be képet, de ha valaki addig is kíváncsi lenne az eddig készített képekre akkor ITT megtalálhatja. Figyelmeztetném az oda látogatókat hogy a képek alatt van a leírás így érthetőbbé válik a kép tartalma.
