5 hónap Finnország

Január 14, péntek, reggel 9 órás kelés újból. Szokásos tevékenységek reggel, azután órarend nézegetés felállva, némán 1 percig. Feldolgoztam az adatokat, hogy hol lesz az óra, mennyi idő odáig az út és mibe kellene mennem. Kisétálok a konyhába, hogy megnézzem a hőmérőt és azzal a lendülettel rá is fagyott a mosoly az arcomra: Első ránézésre nem sok, de nem hiszem, hogy sokan próbáltak -15 fokban biciglizni (gyalog még esélytelenebb). Tehát felvettem minden szükséges ruhadarabot ami kell ilyen hideg ellen, csak a farmer alá felejtettem el a jégeralsót, így mikor felcsüccsentem a biciglire az addigra már sziklává fagyott nadrágom igen kellemetlen élményben részesített. Sajnos már nem volt időm visszamenni felvenni a farmer alá valamit így nekilódultam az útnak. A hideg nem csak, hogy letépte az arcomat de még a tegnapi körtúrától a hátsó fertályomba költözött izomláz is nehezítette a reggeli kezdést. Az úton nem volt semmi érdekes így most nem írok a semmiről hosszú sorokat :) (Megjegyzés: ilyen hidegben nagyon merevvé válik a biciglizár így majdnem hogy használhatatlan kulccsal vagy anélkül.) Felmentem a teremhez, ahol még nem volt senki így megkezdtem a szokásos óra előtti várakozásomat. Ezúttal nem vártam hiába, megjött az előző óráról már megismert amerikai Kevin nevű ismerős. Itt szeretném bemutatni azt a részt ahol egy újabb számomra érdekes dolgot tapasztaltam meg. Az épületben minden ajtón van egy mágneses zár, amit csak speciális csippelt kulccsal lehet kinyitni. Eleinte azt hittem, hogy csak a tanárok és az ott dolgozók kapnak ilyent, de mint kiderült a diákok is szerezhetnek ilyent 40 euró átutalása fejében. Ez az összeg csak egy biztosítási összeg, szóval csak akkor veszik el ha a kulcs is elveszik, amint visszaadjuk a kulcsot a pénzt is visszakapjuk. Szóval Kevin erre a dologra rájött és ő csináltatott magának egy ilyent így be tudtunk menni a terembe órakezdés előtt. A tanár ezúttal pontos volt és időben el tudtunk kezdeni az órát. Programdokumentációt tanultunk ezért inkább unalmas volt az óra mint izgalmas, de ezúttal legalább már tudtam a felhasználónevem és a jelszavam így részt tudtam venni az órai munkában. Óra után Kevin megkérdezte hogy elmegyünk e enni, erre én igennel feleltem, mert végre valaki van aki megmutatja, hogy kell ezt a rendszert normálisan használni (hiszen addig még csak 2 szer ettem ilyen típusú menzán). Lementünk és a hatodik napon leírt módon már rutinosabban kiválasztottam a kaját és nekiláttunk a kajálásnak. Evés közben beszélgettem kicsit Kevinnel a suliról meg egy két dologról aztán megkérdeztem, hogy mit gondol átérünk e még a másik épületbe ahol a következő óránk lett volna. 1 óra szünetünk volt abból már 30 perc eltelett mikor a kérdés elhangzott és a másik épület 30 percre van. A kérdésemre az volt a válasz, hogy technopoliszban lesz az óra, ahol éppen étkeztünk. Ekkor tudomására adtam, hogy az eredeti órarend hibás és a következő óránk a másik épületben lesz. Ekkor villám gyorsasággal befejeztük az étkezést és elindultunk a másik épületbe. Kevin busszal ment (amerikai létére nem biciglizik, sem gyalogol) én viszont maradtam a biciglizésnél. Technopoliszból még soha nem tekertem a másik épület Teku felé, ezért kicsit bizonytalan voltam az útvonalban, de emlékeztem hogy hol kell lekanyarodni. Ezért odafelé a nagy sietség közepette újra sikerült eltévednem egy rossz lekanyarodás miatt. Ennek ellenére még időben odaértem Tekuba és már csak annyi dolgom volt hogy megkeressem a B116-os termet. Órakezdésig még volt 15 percem. Szerencsére tudtam hogy hol a B szárny csak abban nem voltam biztos hogy hol van a 116-os terem. Megkezdtem tehát  gyors felderítést és szokásomhoz híven megint olyan területekre tévedtem ahova nagyon nem akartam, de a termet továbbra sem találtam meg. Elmentem tehát a portára és megtudtam, hogy egyenesen kell mennem és aztán jobbra fordulni. Ez akkora segítség volt nekem mint most nektek. Mivel vészesen közeledett az órakezdés ezért már minden szembejövőt megkérdeztem és akkor egy valaki aki nem ott tanított azt mondta próbáljam meg ott ahol bejöttem az épületbe a szembe lévő folyosón. Bementem, a tábla szerint az 1800-2000 termek voltak bent. Már nem volt más választásom, hát bementem és ott bent megkérdeztem egy tanárt. Ő közölte hogy az a nagy terem ahol vagyunk az végig ez az a terem amit én keresek. Ugyan is az a terem 5 osztályteremnyi nagy volt tele műszaki gépekkel és számítógépekkel és minden padsor külön teremnek volt számítva az iskola felosztásában. Ebben a pillanatban ahogy megtaláltam a helyemet Kevin is megérkezett. Elfoglaltuk a helyünket és akkor tűnt fel számomra, hogy a csoporttársak nagyon finnül néznek ki. Megkérdeztem Kevint tud e valamit a dologról, de ő sem tudott többet mint én. Közben megérkezett a tanár és elkezdődött az óra. Elég ijesztő volt mert finnül folyt és egyszer csak felállt a sok finn és átcsoportosult a számítógépekhez. Utána odajött a tanár és mondta hogy mi is menjünk át a gépekhez. Átmentünk, bekapcsoltam és vártam az igét. De a tanár nem jött, csak nem jött, de közben Kevin meg elkezdett valamit dolgozni. Megkérdeztem hogy mit csinál, azt mondta hogy elvileg ezt kell csinálni. Nem vitatkoztam vele, hát én is megragadtam az egeret és húzogattam a vonalakat a programban. A tanár csak óra vége felé jött oda megkérdezni hogy megy e a dolog, de csak Kevintől kérdezte meg, mert ő tudott angolul aztán vissza is ment a finn diákokhoz. Mivel a tanár ilyen aktívan felügyelt ránk közös megegyezés alapján Kevinnel, úgy döntöttünk, hogy előbb vége lesz az órának. Amikor eljött a megbeszélt időpont, mind a ketten felálltunk és távoztunk. Szerintem a tanár észre sem vette hogy ott voltunk órán. De mindegy is, ezután hazatértem egy újabb kellemetlen hidegben történő biciglizés után. Mikor leültem a gép elé megjelentek rajtam a megfázás tünetei. Gyorsan teakészítés, vitaminozás, szopogatós cukorka és próbáltam Hihetetlen sebességgel megakadályozni, hogy a holnapra megrendezett palacsinta-party előreláthatatlan betegség miatt elmaradjon. Este még elgondolkodtam, hogy pontosan egy nehéz hete, hogy megérkeztem ide. Nem sok mindent ismertem meg, de azért az 5 rövid itt töltött hónap alatt lehet hogy sok-sok dolgot még meg fogok ismerni.

Folytatás...