Először is szeretnék mentegetőzni miért is késtem a bejegyzésekkel. A csütörtöki napról azért nem írtam mert pénteken nem voltam gépközleben, hogy meg tudtam volna ejteni a bejegyzés megírását.
Szóval akkor a csütörtöki napról csak annyit mint az előző bejegyzésekben: "reggeli hideg, egy óra, kis beszélgetés a csoporttársakkal, ebéd, hazaút a hidegben, estig gépezés". Sajnos a csütörtöki napom valahogy mindig ilyen laposra sikerül. Nem tudom mi a probléma, lehet az, hogy elfogy a lendület a hét közepére. Az a kemény szerdai nap nem segít az egyenletes erőelosztásban. Matek órán továbbra is érdekes dolgokat tanulunk, de még mindig csak egyszerű feladatokat végzünk. Végre elérkeztünk a határérték számítási feladatokhoz, ami az előtere a deriválásszámításnak és a deriválás az előfeltétele az integrálásnak amit végül is tanulni akartam itt kint. De mint azt később megtudtam ez a kurzus még csak nem is fog foglalkozni az integrálással. Ilyenkor van az embernek az az érzése, hogy ideges és mérges egyszerre. Persze lehetne sok mindenkit hibáztatni azért mert most megint elmegy egy egész félévem feleslegesen, de fő a nyugalom, főleg azután, hogy otthon sem engedte meg a tanár, hogy felvegyem az Analízis II tantárgyat, így végkép biztosítottak nekem egy plusz évet a Pollack kar falai között.
Péntek: A pénteki napom többé kevésbé jól indult. Nem tudom miért, de az az érzésem volt, hogy nem kellene ma bemennem az iskolába. És mint végül kiderült igazam is lett. Az órák igaz nem maradtak el, de a tanár sokat késett és a "házifeladat" ellenőrzésével is sok idő ment el így a kétszer 45 percből maximum 45 percet tanultunk és abból is maximum 15 perc tellett el a példamegoldással. Szóval a véleményem az óráról csak nagyon nem ideillő szavakkal írható körül.
Estére már korábban tervezgetett Konrád egy kis lakótársi ivászatot hiszen a lengyel honból hozott vodkáját nagyon meg akarta már inni. Ayhan pedig a török honból szerzett [rake] nemzeti italt szerette volna nekünk bemutatni. Ezen itallista után én csak nagy szomorúsággal tudtam arra a tényre gondolni, hogy ki merészeltem jönni a mi magyar nemzeti italunk (pálinka) nélkül. Az estére Ayhan meghívta kedves barátnőjét is és a barátnő barátnőjét is. Azt tudtuk, hogy szeretnénk megkóstolni az alkoholos italokat, de út közben felvetődött az a probléma is, hogy a vacsora ténye fölött nem tudunk elsiklani. Mivel a Finn lányok miatt nem lehetett akármi így a srácok úgy döntöttek akkor megpróbálkozunk újra egy kis török tortillával. Az alapanyagokért sajnos újra el kellett menni a közeli boltba, de akármennyire is kezdem megszokni a hűvös, vagy otthoni viszonyokhoz képest hideg, időjárást sohasem kellemes a meleg lakásból a már-már lassan általános -20 --25 fokban biciklivel tekerni. A probléma általában nem a hideggel van, hanem az a probléma, hogy nagyon hideg van. A minap is kicsit hidegebb volt és amikor a biciklizáramat vettem le, a hideg miatt megdermedt fémet egy laza mozdulattal sikerült eltörnöm és ilyen dolgot nem sokszor lát az ember, hogy a lopás elleni védőszerkezetet egy ártalmatlan használat közben "megsemmisítjük". Szóval Ayhan és én kaptam a feladatot, hogy szerezzünk alapanyagot a vacsorához. A boltban találkoztunk Minnával (Ayhan barátnője) aki segített a bevásárlásban, de érdekes módon valamiért ő csak a saláta problémájával foglalkozott. Hazafelé egyedül tekertem, mert Ayhanék gyalogszerrel közlekedtek és én sem gyertyatartó nem akartam lenni sem még jobban fázni. Később kiderült, hogy a sors akár hiszünk benne akár nem, mindig közrejátszik az életünkben. Az újabb probléma szerencsére nem okozott személyi sérülést, de a kerékpáromat használhatatlanná tette. A kapott biciglinek már korábban volt valami gondja de most képes volt engem az út közepén otthagyni. A váltószerkezet úgy gondolta, hogy neki nem tetszik a gyárilag kitalált helye így egy 90 fokos fordulattal a gyilkos küllők közé vetette magát. Magyarul: a küllők majdnem ledarálták a váltót, aminek a következtében diszfunkcionalizálódott a kerékpár. De visszatérve a vacsorára, az étkezés jól sikerült és a nemzeti italkultúrák is igen csak finomnak bizonyultak. Nem tudom miért vagy miért sem, de Tati (az egyik spanyol) úgy érezte, hogy bulit akar tartani és szerencsémre meghívást kaptam. Konrádnak miután megemlítettem, hogy lesznek ott lengyelek is (főleg lengyel lányok) úgy döntött hogy velem tart. Mivel a buli egy másik városrészben volt így busszal közelítettük meg a helyszínt. A buliba belépve sok ismerős arc tűnt fel. Ezért jók ezek az esték, mert ilyenkor az alkohol hatására megszűnnek a nemzetek közötti viszályok problémák és mindenki önfeledt szórakozásban élheti a tinédzser napjainak egyikét, amire valószínűleg másnap nagy nehézségek árán emlékezik vissza az illető. Mielőtt a blogomat olvasó szülők megkezdenék aggódásukat el kell mondjam, hogy ezek az események valószínűleg az Ön huszon éves koraikban is hasonló módon történtek, ha esetleg mégsem akkor itt lehet észrevenni a generációk közötti egyik különbséget. Megnyugtatásul mondanám, hogy itt Finnországban az alkohol árak mellett ritkán fordul elő olyan, hogy valaki tényleg túlzásba viszi az alkoholfogyasztást. A buli jól sikerült, sikerült megismernem új embereket és ahogy észrevettem voltak olyanok is akik túltéve az otthoni kapcsolataikon felvállalták egy új de biztosan rövid kapcsolat megalakítását. (Akinek nem menne az értelmezés: új szerelmespárok születtek). A hazaút érdekesre sikerült, mivel a levegő is meglehetősen lehűlt így nem volt kellemes plusz még az egész napos helytállás is rájött a dologra a csekély alkoholos befolyásoltság mellett végül majdnem probléma mentesen hazaértünk.
Szombat: A szombati napon az átmulatott éjszaka után reggel kicsit korán keltem, mert a papáék látogatást tettek nálunk és a videótelefonálás nem megy ha közben én alszom. Szóval a kipihenést estére tartogattam. Délután nem voltam fáradt így a pihenésre nem gondoltam plusz Konrád bedöglött számítógépére kellett valahogy operációs rendszert varázsolnom. Miután a Pollackon rendesen megtanultam, hogyan kell egy operációs rendszert feltelepíteni (ami alapjában véve is gyerekjáték) egyetlen apró probléma merült fel, amit nem sokkal a telepítés előtt láttam meg. Mégpedig a probléma az volt, hogy Konrád lengyel nemzetiségű révén nem tudja majd kezelni az én magyar nyelvű Win(fos)7-emet. A probléma megoldása kicsit több időt vett igénybe, mert habár tudtam, hogy vannak letölthető nyelvi csomagok interneten azzal nem voltam tisztában, hogy nem minden típusú oprendszerre lehet felrakni. Így az egy telepítés helyett kettő lett, de végül sikeresen megcsináltuk a dolgot és most már újra szívhatja előlem az internetet. Estére kelve Konrád kapott egy bulimeghívást, szinte ugyan oda ahol előző este voltunk így már majdnem rutinosan indultunk a buszra, rutinosan kezeltük a helyzetet. Amikor megérkeztünk a többiek már javában buliztak és páran igen merészre itták magukat, gondolok itt a lányokra akik szokatlan módon rendkívül erotikus táncot lejtettek. Az este sikerült megismerkednem Konrád egyik barátjával [Ágnyeska]-val és olyan jól sikerült a beszélgetés, hogy még meghívást is kaptam egy lakásba aludni, így nem kellett még akkor este hazagyalogolni. Ennek a meghívásnak rendkívül örültem mert az előző napi bulit az esti 5 óra alvással nem sikerült kipihennem és estére igen csak kifulladtam. Másik részről izgalmas volt egy olyan lakásban ébredni ahol senkit sem ismertem Konrádon kívül. Reggel még kicsit azért összeismerkedtem a házigazdával és a lakótársával azután 10 óra felé Konráddal megkíséreltük a hazajutást. Így a vasárnap reggelem szokatlan módon indult, de ha most nem akkor mikor próbáljam ki az ilyen élményeket. A nap további részében kicsit pihengettem, még finomhangoltam a tegnapi rendszer installálást, és beszámolót tartottam szüleimnek és Ayhannak az elmúlt két nap történéseiről.
A hétfői folytatás ...
