5 hónap Finnország

Közeledvén az utolsó napokhoz megkezdtem a lelki felkészülést a hazaútra. Elkezdtem sorra venni hogyan is tudok hazamenni, hiszen több lett a csomagom mint mikor kijöttem és már akkor is alig fértem el a csomagomban. Azonban mielőtt nekiálltam volna a rendszerezésnek meg akartam nézni a repülőjegyem hogy tényleg mikor is megy. Ekkor derült ki hogy nem május 10 hanem május 9 a lefoglalt repülőjegy indulási dátuma. Ez pedig azért nagyon nem jó mert 9-én nekem még vizsgám van. Egy gyors hazatelefonálást követően megállapodtunk, hogy a papírokra való tekintettel még maradok egy kicsit és ha már úgyis ki van fizetve a lakás akkor plusz költséget amúgy sem jelent a dolog. Így tehát átfoglaltam a repülőjegyet május 21-re ami egy szombati nap, így mindenki kellemesen és nyugodtan tud közlekedni és nem kell az amúgy is hosszú hétköznapokat még hosszabbá tenni.
Szóval a múlt hetem elég pörgősre sikerült. Egyből hétfőn 2 vizsgát kellett hogy írjak így elég erősen kezdődött a hét. Kedden valamivel egyszerűbb nap volt mert a reggeli óráimból az egyik elmaradt, szóval meg tudtam oldani azt hogy egyszerre ott legyek mind a két órán. Ezután a kedd délutánom pihenéssel telt el no meg rettegéssel, mert az egyik tanár pótvizsgát ígért, de senki sem tudta mikor lesz, ezért csak találgatni tudtam mikor lesz, azt meg végképp sejteni sem lehetett hogy hol. A szerdai napom szintén nagyon rövid volt mert a reggeli óráim után a fentebb említett tanár, nem tartott már több órát és vizsgát sem íratott így újfent végeztem már délben. Egy kis extra órára beültem, holott nem sok időm volt a dologra hiszen egy másik épületbe el kellett juttatnom egy jelentést 1 órára. Délben végeztünk az előadás 12:15kor kezdődött elméletileg fél órás volt és ezután iszonyat rohanás volt a másik épületbe. Végül sikeresen leadtam a jegyzőkönyvet. Még arra is maradt időm, hogy a törött lábú spanyol ismerősömmel megtárgyaljam a bicikli kérdést.

Csütörtökön azonban már biztosan tudtam hogy vizsga van csak a a pénteki matek vizsga miatt később tudtam csak elhagyni Teku épületét ezért csodák csodájára újra rohannom kellett a vizsgámra. A terem már tele volt mikorra megérkeztem. Út közben a spanyoloknak megeresztettem egy telefont, hogy foglaljanak időben gépet mert nem lesz ha nem igyekeznek. Úgy tűnt, hogy a szavam mit sem ért mert ők még később értek mint én pedig nekik órájuk sem volt előtte (szimplán csak sokáig tartott lezuhanyozni). Végül azért csak kerítettünk egy gépet nagy nehezen. Ezután jött egy két órás szenvedés aminek az eredménye sajnos szomorúbb lett mint amit vártam. A délutánt a matek példák gyakorlásával próbáltam tölteni, hogy másnap minél jobban sikerülhessen a dolog.

Pénteken eztán jött a nagy megmérettetés. A feladatlapon ismerős feladatokkal találkoztam, de valamiért csak nem ugyan azok voltak mint órán, ami nagyon bosszantó volt hiszen olyan kérdéskombinációkat rakott így össze a tanár amiknek számomra nem is volt értelme. Egy újabb két órás szenvedés után csak bizakodni tudok az eredményben.

Szombaton tettem egy kört a kerékpárommal a városban. Elmentem Neulamakiba, ahol tanúja lehettem egy gokart versenynek. Tovább felugrottam a spanyolokhoz, kicsit beköszöntem nekik.

Egy rövid beszélgetés után áttekertem Sarkiniemibe ahol Kevin cimborámmal tudtam egy pár szót beszélni. És megcsodálhattam a nemzetközi épületet is, ami csupán azért kapta a nevét mert 10 emeleten csak külföldi cserediákok találhatóak. Szerintem szerencsém van hogy nem abban a házban lakok, itt Pujonlaksoban nagyobb a csend és jobb a környék is.

Kép Sarkiniemiről

Szombat este még elugrottam egy házibuliba amit egész jóra sikerült. Idejében véget is ért szóval kívánni sem lehetett volna jobbat.

Vasárnap Kevin elhívott egy erdei túrára a kis családjával. Mivel nekik van kocsijuk így a távolság leküzdése nem volt probléma. Elmentünk egy vízeséshez ahol egy gyors grillezés után továbbálltunk egy halastóhoz, ahol lazacot lehetett fogni. Ki is próbáltam a tehetségemet ami végül sikerrel járt. Sokat próbálkoztam azért mert ezek a lazacok aztán nagyon tudnak ugrálni. Ezen a helyen van egy olyan lehetőség hogy a kifogott halat egyből megfüstölik kérésre és azt helyben el is lehet fogyasztani. Mi is így tettünk és egy finom vacsora után hazának vettük az irányt.

Nem egy vadállat de legalább én fogtam:

Az elmúlt két hét igazán mozgalmasra sikerült, már ami a tanulmányi dolgokat illeti. Írtunk jó pár tesztet, próbatesztet és gyakoroltunk az éles tesztek megírására. A tavasz eljöttével azonban valahogy a tanulásra mégsem sikerült nagy hangsúlyt fektetni ami az eredményekben többé kevésbé meglátszott. A második negyedév nagyon érdekesen alakult az óraütközések miatt. A legérdekesebb eset az a rádiótechnológia órával kapcsolatban volt. Kedden és csütörtökön van belőle órám, de a keddi órám időpontjában sajnos egy másik órán kellett részt vennem minden alkalommal hiszen szerettem volna azt a tantárgyat is teljesíteni. Annak ellenére hogy a másik órára jártam nem kellett izgulnom hogy mit tanulnak a másik órán mivel a tanár úr rendszerint elutazott vagy éppen valami más okból kifolyólag interneten elküldte az órai anyagnak a leírását és egy rövid mondatban közölte hogy tanuljuk meg. A csütörtöki órák sem voltak hiányzás mentesek a tanár részéről. A múltkor hogy elővettem a füzetemet átolvasni az utolsó jegyzeteket az utolsó órai bejegyzésem április 7-ei volt akkor is egy vendégelőadó e-mail címét jegeztem fel. A másik érdekes tantárgy a algoritmusok tantárgy volt. Ez viszont olyan szempontból volt érdekes, hogy az első 8-10 alkalommal csak kártyáztunk az órákon. A kártyázás igaz kapcsolódott a tananyaghoz, de 4 órán keresztül különböző módszerekkel szétválogatni a kártyákat elég unalmasnak bizonyult. A kártyázós órák után megint csak elmélet jött így az algoritmusok megírásából és gyakorlati alkalmazásukról nem tanultunk érdemegesen.
Az elmúlt hét talán legnagyobb eseménye az a spanyol barátom balesete volt. Kedden reggel suli előtt elmentek focizni és mint minden sporttevékenység közepette megvan a veszély a sérülésre. Nos neki a bal lába került most gipszbe. Kedden ebédkor jött egy spanyol hogy Albertonak eltörött a lába és most kórházban van. Nekem sajnos órám volt amin nagyon fontos volt befejeznem a jelentésemet, hogy ne kelljen vizsgát írnom. Neki is álltam a jelentésnek 1 kor, kettőre már üres volt körülöttem a tanterem, még a tanár is távozott egy ismeretlen helyre. Egyedül dolgoztam 4 óráig amikor végül sikeresen véget vethettem a szenvedésnek. Ezután felhívtam Taniát (a spanyol lányt) aki Albertoval volt a kórházban. Megkérdeztem még a kórházban vannak e, mert akkor beugranék megnézni mi van a balesetessel. Még "szerencsére" bent voltak így gyorsan elfutottam a kórházba. Mire megtaláltam őket éppen gipszelték a lábát így tanúja lehettem életem első gipszelésének. De ha már ilyen nagy alkalom volt kettőt is láthattam, mert a gyakornok kiscsaj rosszul rakta fel az elsőt így a fődoki levágatta és újra rakták. A kórházi élményekről két érdekes adatot tudok szolgáltatni. A kezelés és gipszelés költsége Alberto számára 110 euróba került. A másik érdekesebb és megdöbbentőbb dolog az a nővér válasza volt Alberto kérdésére. A kérdés az volt hogy mennyi ideig kell a gipsznek fent lennie. Erre a választ az orvostanonc a wikipédiáról levadászva adta meg. Lehet csak nekem megdöbbentő hogy egy orvos nem tudja mennyi ideig kell egy gipszet fent hagyni. Az eset végén Alberto szerencsétlensége lett az én szerencsém. Mivel eltörte a lábát így rámruházta a kerékpárját így ezen a héten már tökéletes időben tudtam egy majdnem tökéletes biciklivel közlekedni.

Egyre többet gondolván a hazaútra, egyre több gond merül fel. Konrád a lengyel lakótársam vasárnap reggel 6 kor ébresztett hogy megy el. Így mostanra már ketten maradtunk Ayhannal a lakásban. Estére meghívást kaptunk egy kerti partira úgy hogy a délután a tanulás jegyében fog eltelni.

Az ember ha megérzi a véget kezd azon töprengeni, hogy vajon mit ért el az elmúlt időben. Ezt mivel az előző bejegyzésben megtettem így itt most inkább másról beszélek. Például jó téma lehet az elmúlt hetem. Az elmúlt hetem lehet mégsem annyira jó téma mert így visszaemlékezve nem igazán történt semmi újdonság. Bár azért a sok semmi közül kiemelném, hogy a hó nagyon szépen olvad, ami azt jelenti, hogy a magával hozott és a természetből lerakódott sok por kötőanyag nélkül marad. Otthon általában nincs hó, így nincs is mi megkösse a légköri szennyeződést olyan sokáig, hogy ilyen jelenség alakuljon ki. Ez a jelenség nem volt más mint amit Magyarországon is meg lehetett figyelni mostanában, a porvihar. Amint itt kint is elolvadt a hóa sok száraz port úgy vitte a szél, hogy el is kezdték az utakat locsolni elég sűrűen nagy lajtoskocsikkal. Még a járdát is mosták mert amikor fújt a szél akkor szinte homokviharként átláthatatlan porfelhő szállt az utcákon. Az árnyékosabb részeken még ma is találni több hófoltot, de nagyrészt már elolvad a téli hómennyiség. Reggelente igaz még hűvös van (kb 2 fok) napközben azért már jó idő van (kb 12 fok). A hétvégén szintén elmentünk egy házibuliba, de valamiért most nem volt az igazi. Szintúgy szombaton is valahogy nem volt olyan élvezetes a szórakozóhely mint korábban volt. Vasárnap volt egy vendégünk is akivel bicikli túrát szerveztünk, így meglehet hogy a következő napokban valamikor újra biciklire ülhetek.
A hétvégén voltak a Finn választások, nem tudom miféle volt, de az biztos hogy ha a Magyar hírekben beszámoltak róla akkor nem csak egy szimpla szavazás volt. Ebből annyit lehetett észrevenni, hogy egy éjszaka láttam kampányolókat a főtéren, de semmi plakát, semmi szórólap, semmi éktelen hirdetés.
Ma a buszon ülve gondolkodtam az alapvető különbségeken elsősorban azon hogy otthon vajon miért nem ülnek az emberek kerékpárra. Mennyivel egyszerűbb a közlekedés vele. Főleg nyáron és tavasszal. Mondjuk nyáron megértem, hogy miért nem, de az őszi, téli és tavaszi időszakban igazán elő lehetne venni a kerékpárokat párszor. Még mindig erős benyomással van rajtam az az ismerősöm mondata, mikor felszálltunk a buszra és elkezdett szabadkozni, hogy miért van buszbérlete, mintha bűn lenne olyant vásárolni.
Most hogy jó idő van a városban és az áruházakban is megkezdődött a virágok árusítása, így mostanában sok embert látok kertészkedéshez szükséges eszközökkel hazatérni, bár a legtöbb esetben nem értem hol kertészkednek hiszen itt a legtöbben még mindig társasházakban élnek kert nélkül (lehet a kutyaalmoláshoz kell a kislapát).

Azt hiszem egyenlőre ennyi elég ebben a koncepcióban, ha tudok majd teszek be ide képeket illusztrációnak.

Kedves Olvasó! Az elmúlt két hétben azért nem írtam mert az egy hetes írási algoritmusismétlődésre álltam rá. Ami azt illeti a múlt héten azért sem készült bejegyzés mert nem igazán történtek már új dolgok a hétköznapi rutinon kívül. A múlt héten nem késtem a suliból, nem maradt el egy órám sem, nem írtunk dolgozatot, nem volt semmi olyan dolog amiről számot tudtam volna adni.

A második élménybeszámoló nélküli héten sem történt sokkal több érdekes dolog. Lassan felmerül a hazautazás ténye és az aggódás az év végi vizsgák miatt. A múltkori elmélkedésemkor azon gondolkodtam, hogy vajon az adminisztratív rendszer képes lesz e itt kint kiállítani a képzésemhez és ösztöndíjamhoz szükséges papírokat időben. Ami azt illeti a kiállításra lenne 1 napjuk, mielőtt elmegyek Kuopioból így megfordult a fejemben hogy lehet egy kicsivel később kell hazamennem. Mikor otthon tálaltam a dolgot, egyik szülő sem örült az ötletnek. Az az igazság hogy a kitűzött három és fél célomból amit itt kint el akartam érni csak 1,25-öt sikerült megvalósítani. A kiutazásom elsődleges célja a tanulás volt, hogy próbáljak az otthoni egyetem ritmusában megmaradni. Kiérkezésem után gyorsan rádöbbentem, hogy alig tudok majd talán egy vagy két tárgyat akreditáltatni otthon, szóval már az ösztöndíj elején kiderült, hogy a kinti tanulmányoknak vagy semmi, vagy alig veszem majd hasznát. Ennek ellenére próbálom még mindig a legtöbbet kihozni a dologból hogy ha esetleg majd otthon használnom kellene valahol, akkor kicsit hozzáértőbben tudjak a dolgokhoz hozzászólni. Ha úgy vesszük pár tárgyból meg nem is ártott a gyakorlás. Az új tárgyaktól meg sokat remélek. Gondolok itt az optoelektronika órára ami otthon tudomásom szerint nincs, vagy csak a fizikával egybeépítve, szóval próbálok felkészülni az egyetem utáni többlábon állásra, ami a tanult területeket illeti.
A kinti utam második célja az az angol nyelv használatának gyakorlata lett volna. Ez talán az egyik terület amit sikerült a 3 célból elérni. Az hogy az órákat angol nyelven hallgattam nem jelentett újdonságot a középiskola után, de a hétköznapi kommunikációs angolból volt mit tanulnom. Az hogy a csetelős programokon kívül angolul kell beszélnem ez igen csak más megvilágításba helyezte az angol tudásomat. Kétségkívül lenne még mit fejlődnöm, főleg az általános területeken, mert sajnos az itteni cserediákok alacsonyabb szintű szóhasználata miatt én sem használtam a korábban megtanult szavakat és azok szépen lassan kikoptak a buksimból.
A harmadik célterület a gyakorlati és munka lehetőségek keresése lett volna. Eleinte a kevés ismeretség miatt nem tudtam próbálkozni később mikor már ismerősöm lett volna akkor meg a nyelvnemtudás okozott problémát. A gyakorlati hely keresésnél pedig a diploma vagy a tudás hiánya vetett fel problémákat. Így tehát ez a terület sem mondható éppen sikeresnek, de még itt vagyok és próbálkozok, hátha lehetőségem nyílik majd még egyszer visszajönni akár tanulni akár dolgozni.
A plusz fél terület az a titkolt cél volt, hogy egy kicsit beleláthassak Finnországba, mind az emberek, hétköznapok, élet és nyelv területén. Ezek közül sokat megtapasztaltam de sajnos a nyelv tudás az ami nem sikerült. Nagy reményeket tápláltam eleinte, hogy sikerül majd valamit összehozni, de sajnos nyelvi kurzus hiányában csak nagyon alapvető dolgokat sikerült elsajátítanom. Az általam vásárol angol nyelven finnül könyvet pedig igaz sokat forgattam, de sajnos a gyakorlatba nem tudtam átültetni.

Hogy most így sikeresen félbevágjam a témát rátérnék az időjárásra ami újfent érdekesen alakult. Igaz most már nem esett hó és el is kezdett tavaszodni a hőmérséklet gyors és nagy változása miatt a hó nagyon lassan olvad, így könnyen meglehet hogy még akkor is lesz hó mikor elindulok haza májusban. Amúgy az elmúlt hetekben jól alakul az időjárás, már 15 fok is volt valamelyik nap. Hetekre lebontva az bejegyzésmentes első héten majdnem végig borult volt 1-2 fok környékén ezért elég depresszív hangulatba kergette az embereket, újra. Egy két nap esett is aminek a következtében sok hó el is olvadt, de ezért még akad bőven. A második hét eleje is még borult volt, esős, napfény nélküli. A hét második felére azonban kisütött a nap és érezhettük a tavasz közeledtét.

A múlt heti legérdekesebb esemény talán az apartmanunkban rendezett "nemzetközi" hepaj volt. Interneten meg lett hirdetve még szerencsénkre egy keddi találkozón személyesen is tudtam reklámozni a dolgot így nagy vendégseregre számíthattunk. Neten előzetes bejelentések alapján 30 emberre számítottunk. Péntek délután egy közös vásárlás keretében be is szereztük az esti kellékeket. A délutáni időmet a szobám rendrakásával töltöttem és végül olyan jól sikerült elpakolnom, hogy azt hitték nem is lakik senki a szobában. A buli 7-re volt meghírdetve de az utolsó emberek éjfél körül szállingóztak be. A társaság igazán nemzetközire sikeredett, bár az első pár órában több volt a finn mint a cserediák. Később azonban felhígult a társaság, szereztünk hangszórókat is a szomszédok nagy örömére. A buli eredeti tervek szerint éjfélkor véget ért volna a lakásban és a belváros felé vettük volna az irányt, de a társaság nem volt hajlandó az indulásra így végül a menetelből nem lett semmi. 3 óra felé alig maradtunk 5-en 6-an mikor egy cigiszünet alkalmával a fenti szomszédainkkal összefutottunk a lépcsőházban. Valahogy aztán bekerültek a lakásba és egy újabb óra társalgást követően ők is elmentek haza, Konrád nem túl hízelgő bejelentése után. Magyarul kidobta őket, amit akkor személy szerint nem is bántam.
Az este folyamán sok új emberrel megismerkedtem, sok új emberke került közelebb a baráti zónához. Másnap több embertől is kaptam facebookon bejelölést, olyanoktól is akikre nem is emlékeztem. A takarítást délután kezdtük meg, de már nem volt újdonság az ilyen nagy buli után a rendrakás és takarítás. A hétvégén visszaváltottuk a sörösdobozokat amiből származó tőkét újra felhasználtuk.

A keddi napon újra egy váratlan tesztbe futottam digitális technika órán. Nem tudom miért kedvelik ezt a formáját a számonkérésnek a tanárok, de azért néha igazán szólhatnának előtte nekünk is. A legmeglepőbb dolog még is az volt hogy a múlt heti 2 fős óra után most már alig találtam magamnak szabad számítógépet olyan sok új emberke érkezett. Másnap ugyan abban a teremben volt órám, láttam, hogy miután én távoztam az óráról utána még páran megépítették a kapcsolást, ami a tesztben volt. Nem nagyon sikerült nekik mert az ábra nem éppen úgy nézett ki az oszcilloszkopon mint ahogy kellett volna neki.
A bejegyzésmentes második hétvége is szokásos módon telt, különösebb program nélkül. Pénteken kimozdultunk kicsit, szombat este újra, vasárnap meg inkább csak itthon pihengettünk és kipróbáltuk magunkat egy hálózatba kötött játékban.

Azt hiszem ennél részletesebben felesleges lenne megejtenem a bejegyzést így most nem is szaporítom tovább a szót, a következő részt majd hétvégén próbálom megírni.

Folytatás...

A múlt heti változások után szerencsére lassacskán helyre rázódtak a dolgok. A hétfőm már jól kezdődött azt leszámítva, hogy "Elektro" órán újabb változások történtek. Mire sikerült végre kitalálnom melyik teremben is van az óra, kiderült az is, hogy új tanárral és új témakört tanulunk. Keddre felvettem a digitális technika 2-t de most úgy tűnik ezen a hétfői órán is ugyan azt vesszük. Így lesz pozitív oldala a fejetlenségnek. Egy tárgyat két különböző órán is tanítanak és mint mindenki jól tudja: "Ismétlés a tudás anyja." Az optoelektornika órán sikerült végre végig ébren maradnom és még a számítógép sem vette el a figyelmemet az óra anyagáról így utólagosan sikeresnek titulálhatom az órát.

Kedden a reggeli tömeges órák közül az egyik óra szintén elmaradt így szinte nem volt kihívás két órán egyszerre bent lenni. Az ebédet ismét sietősen kellett elfogyasztanom hiszen az óráim egy kicsit sűrűen vannak, így rohantam is órára, oly annyira hogy még a sapkámat is elvesztettem út közben. Annyira siettem, hogy mire felértem a terembe nem volt bent senki. Se tanár, se diák, így leültem a székbe ahol éppen előző órán is ültem, amikor észrevettem, hogy a pendrivomat benne felejtettem a gépben. Szerencsére így visszatulajdoníthattam magamnak. Egy fél órás várakozás után feladtam a dolgot és hazafelének vettem az irányt. Még szerencse hogy ugyan azon az úton mentem ki ahol bejöttem, így az elvesztett sapkámat még a padlón találtam, ahol elejtettem. A szerencse sorozat után elmentem a "nagyboltba" és megörvendeztettem édesapámat egy újabb bankkártyás vásárlást igazoló sms-sel. Este, keddi nap révén, D épületes haverommal újra megkóstoltuk a szauna varázsát. Kivételesen most többen is voltunk a szaunában, egész pontosan 5-en. Egy kis barátkozás után rávettek minket is hogy menjünk ki a szaunából a hóba kicsit lehűlni. Elég új dolog volt. Szerencsére nem lettem másnapra beteg, de minden képen, egyedülálló érzés volt egy szál törölközőben -8 fokban álldogálni és hóval fürdeni.

Szerdán a hosszú napomon szerencsére nem volt tanítás, így kipróbálhattam milyen hétköznap sokáig aludni. Ellenben délután 1 órára megbeszéltünk egy találkozót a spanyolokkal, hogy találkozunk technopoliszban ebédre utána meg együtt készülünk a 3 órás számítógéptechnológia vizsgára. Az ebéd sikeresnek mondható volt, a felkészülés már kevésbé. Végül is nem a felkészüléssel volt a gond hanem az anyaggal amiből felkészültünk. Ugyan is vizsgán kiderült, hogy azt az anyagrészt amit számonkértek tőlünk nem vettük át kellő alapossággal. A vizsgában kicsit csalódtam, mert a társaim sikeresen fel tudták használni az okostelefonjukat puskázásra, vagyis inkább anyaggyűjtésre. Nekem a fejemből nehezebben másztak elő a tudást reprezentáló mondatok. A kedvem így elég szárnyaszegett lett nap végére.

Csütörtökön a reggeli órámról úgy döntöttem, hogy a 3 órából 2-ről megszökök, hiszen a másik épületben egy újabb vizsga megírására kényszerültem. A buszozással nem volt semmi gond. A teremben viszont annál inkább. Tudom, hogy a következő sorokat nem illik leírni sem mások tudtára adni, de mint ez is csak a saját véleményem. Ezen a bizonyos rádió technológia órán van a legtöbb fekete bőrű Nigériai csoporttársam. Nem tudom ők hogy csinálják, de eddig úgy vettem észre hogy nem sokat foglalkoznak az iskolával. Ez onnan látom, hogy átlag napi 1 tárgyuk van és most csütörtökön is már 1- 1,5 órával vizsga előtt a tanteremben beszélgettek. Beültem hát én is a terembe hiszen úgy gondoltam, hogy rám fér még egy kis készülés. Egy fél óra elteltével kezdtem észrevenni, hogy egyre többen vannak és egyre hangosabban beszélgetnek. Ez persze nem volt gond hiszen szünet volt, azt csinálhatnak amit akarnak. A második félóra elteltével viszont már annyira hangosak voltak, hogy ki kellett mennem a teremből. Ami itt a legnagyobb probléma az az, hogy nem a hangossággal volt a problémám hanem a beszédstílusukkal. Ahogy nevettek, ahogy artikuláltak, ahogy kiabáltak lassacskán túlon túl is komoly hasonlóságot véltem felfedezni a csoporttársaim és a Hominoidea között. Ez a dolog idegesített a leginkább. A vizsga kezdetének időpontjára szépen megtellett a terem. Körül belül 30-an lehettünk. Csodálkoztam is, hogy akkor hétköznap órákon miért csak 6-8-an ülünk bent és újra feltettem magamnak a kérdést: "Van értelme akkor bejárni órára ha mindenki más teszik rá?". Szerencsére mindig belátom, hogy magamért tanulok és nem másért, így tehát az előző napi "csalás" amit a csoporttársaim követtek el csak egy időre tántorított el. A vizsga elég érdekes volt. Használhattunk internetet, jegyzetet, sőt még a társainkkal is megbeszélhettük a megoldott feladatokat. Sajnos azt kell mondjam, hogy így sem értünk el valami fényes eredményt.

Pénteken szerencsére újra csak 11 órára kellett mennem. Konrád nem is ment kórházba így együtt reggeliztünk. Ami csak azért érdekes mert megkérdezte mikor megyek, én meg is néztem a menetrendet, csak sajnos rossz irányba néztem a buszt és így le is késtem azt amivel menni szoktam. Egy későbbi busszal azonban még nem sok késéssel de beértem órára. Szerencsémre egy másik csoporttársam is hasonló helyzetbe került így nem egyedül késtem. Óra után benéztem a menzára, amit éppen csak pár perccel késtem le. Ezután gondoltam akkor átsietek technopoliszba úgy is akartam menni vásárolni a prizmába. A buszomra olyan sokat kellett várni, hogy technopoliszban is lekéstem az ebédet. Gondoltam akkor átnézek gyorsan Snellmania épületébe mert ott kettőig vannak nyitva. El is indultam a fagyos szélben, de a csúszós járda miatt olyan lassan tudtam haladni, hogy inkább az otthonebédelést választottam. Egy arra kószáló buszra fel is pattantam. Közben eszembe jutott, hogy még a buszkártyámat is fel kell tölteni, így elugrottam a központba. Ha már ott voltam, elmentem kicsit bevásárolgatni is, így megúszván hogy hétvégén is boltba kelljen járnom. Este váratlanul újra átugrott Bahri aki kérdezte hogy elmegyünk e vele boltba. Elugrottunk hát egy olyan boltba ami a város másik felén van és hasonló méretekkel rendelkezik mint egy Intërsp@r. Itt bevásároltunk az esti vacsorához. A boltban felötlött bennem, hogy csinálhatnék a jónépnek kis nokedlit hiszen úgy sem ismerik. Vásároltunk hát salátát hozzá, kis uborkát, Bahri vett füstölt lazacot is, került a kosárba még darát hús is. (Képek a kalandosutakon) Hazaérkezvén neki is láttam a nokedli elő varázslásának. Nagy edény híján sok kicsiben oldottam meg. Szaggató híján két napos izomlázat kaptam a hosszas szaggatástól és a nagy adag nokedlitésztától. Dolgom végeztével nem várt vendég is érkezett így aggódni kezdtem, hogy elég lesz e a nokedli, de szerencsére nem lett probléma a dologból. Az új vendégünk egy eddig ismeretlen finn hölgy volt, akit a lengyel lakótársam ismert meg. A vacsora jól sikerült és még kis kártyatrükközésre is maradt idő így tehát bevetettem magam és minden kártyázós tudásom, hogy megszédítsem a népet. Többé kevésbé sikerült is.

Szombaton Ayhannak be kellett mennie az egyetemre hiszen egy fontos kísérlet közepén volt. Ezután elnézett a barátnőjéhez aki vasárnap utazott el egy 14 napos tájföldi nyaralásra. Ezt azért említem meg, mert otthon kevés olyan ápoló nőről hallani aki saját fizetésből 25 évesen ilyen egzotikus országokba utazgat. Szóval Ayhan nem tért haza csak vasárnap reggel. Konrad este meghívást kapott korábbi lakóhelyére egy újabb részegedésre, ő ott töltötte az éjszakát. Én nem akartam egyedül maradni hát felkerestem a többieket akik szerencsémre bemozdultak a városba. Én is fogtam magam bebuszoztam, ha már megújítottam a bérletemet. Kis várakozás után meg is érkeztek. Egy gyors "felhozatal" vizsgálat után el is foglaltuk a helyünket a tánctéren. Ezután nem sokkal olyan emberek érkeztek akik társaságát nem szeretném még egyszer élvezni. Ezek a "srácok" idővel nem csak engem idegesítettek, de még sokaknak kárt is okoztak. Például mikor nagyon BEMELEGEDTEK táncolás közben akkor másokra való tekintet nélkül rázták a testüket és többeket is meglöktek annyira, hogy a kezükben lévő poharat is elejtették. Nem volt ez másképpen sem a velem egy társaságban lévő meglökött emberkékkel sem, így szolidalítás képen el is hagytam a szórakozóhelyet. Távozásomat részben az idő is indokolta mivel hétvégén sajnos nem túl sűrű a buszjárat. Ami érdekes volt, hogy hajnal 2 kor is épp ugyan annyian voltunk a buszon mint akár melyik másik időpontban nap közben, se többen se kevesebben.

Vasárnap az előző estét rendesen kipihenve egy reggeli gyors óraátállítással kezdtem. Eztán következhetett a reggeli majd az ebéd. Délután újra átjött Bahri aki a szombati floorball bajnokságot megnyervén igen izgatott állapotban érkezett. Elmondása alapján a kis céges floorball bajnokságot többen szponzorálják mint nálunk otthon az országos röplabdacsapatokat. Ami a legjobban megdöbbentett az a kupagyőzelemért a cég által felajánlott fejenkénti 1000 euró bonusz volt. Nem dolgoztam otthon még egyetlen cégben sem ez igaz, de otthon csak nagyon nagyon ritkán hallok olyant, hogy egy cégnek saját csapata legyen. Arról meg főképp nem hallottam, hogy cégközi bajnokság legyen, pláne nem olyant, hogy tv is közvetítse, a külön díjazást nem is említve. Egy szó mint száz, más világ.

Az időjárásról egy pár szóban annyit, hogy a múlt heti jó idő átfordult először hidegebbe, később havazásba, még később hóviharba. Olyan nagy hóvihar volt, hogy Kuopio határában több mint 60 autós baleset történt. A magyar hírekben még Szentpétervár is bent volt, hogy megbénult a hóvihar miatt. Engem is elkapott a hóvihar csak én éppen egy buszmegállóban vártam a buszra aminek persze pont akkor kellett késnie, hogy én is fagyjak csonttá. Azon a napon nagyon bolond időjárás volt. Egyik pillanatban nagyon szépen sütött a nap 10-15 percre még a hó is olvadt, aztán gondolt egyet akkor szakadt a hó, egy másik pillanatban elállt és újra kisütött a nap. Hétvégére szerencsére állandósult a dolog, egészen annyira hogy reggel sütött a nap, estére meg havazott általában. A szombat esti hazatérésemkor -8 fokon állt a hőmérő. Csak reménykedni tudok, hogy a közeljövőben kicsit jobban alakul az időjárás és lassacskán folytatódik a tavaszias időjárás.

Folytatás...

A szünet után nehéz volt az újrakezdés. Újra reggel felkelni, visszaszokni a mindennapokba. Reggel tehát kicsit sietnem kellett az első órámra, egy kicsit el is késte. Rohanok a teremhez, kopogok és egy ismeretlen kínai nyitja ki az ajtót. Körbenéztem a teremben és senki sem volt bent. Nagy meglepődés, aztán értelmetlen kérdezősködés. Kiderült, hogy elfelejtették nekem megemlíteni, hogy negyedévváltás órarendváltozással is jár. Így tehát kiderült, hogy feleslegesen siettem be reggel, de legalább megtudtam hogy új órarendet kellene csinálnom. Gyorsan gép elé pattantam és megkezdtem a táblázatok összehangolását. Eleinte jól indult a dolog, egészen hétfő estig, mert kedden reggel már 9-11-ig egyszerre három órám is van több helyen. Végül a hetem elég érdekesre sikerült. Mivel sok óraütközésem van így maradt elég sok üres hely is ahova felvettem két új tárgyat. Egy tárgyamat sajnos végleg le kellett adnom mert nem indult a negyedik negyedévben sem. A tantárgyváltással kapcsolatban újabb papírmunkák ezrei. Rohangálás a TO-ra meg a tanárok után. Hétfő este azonban megpróbáltam az egyik új órámat. Sajnos 6 óra van egybe tartva így elég unalmas a végére, de a tananyag nagyon  élvezetesnek ígérkezik. Mindig is érdekeltek a optikai eszközök, kijelzők és azoknak a működési elve. Az optoelektronikai órán ezek működésébe és lényegébe láthatok bele.

Kedden így úgy sikerült összehozni az órákat. Délután szintén egy új tantárgyamat próbáltam meg ami leginkább az otthoni Digitális technikának a folytatása lesz. Az első óra 5 órát tart egyben így az is elég fárasztó. Ami a legmeglepőbb volt ezzel az órával kapcsolatban, hogy összesen két diák volt csak az órán. Egy másik kurzusról ismert finn és én. Nem tudom hogy a későbbiekben vajon megtartják e az órát, de örülnék neki.

A szerdai napom nem alakult másképpen mint ahogy eddig, de sajnos így is hosszú volt. Szerencsére jövő héten elvileg elmarad a tanítás így kimarad egy nehéz szerdai napom.

Csütörtökön újra csak érdekesen kezdődik a napom, mert 9 től van egy órám aztán 10-től megint egyszerre kettő van és 11 től meg már egy másik épületben folytatódik a 10kor elkezdődött másik órám. Délutánra akartam felvenni órát, mert elég üres, de azt a tárgyat is törölték amit oda felvettem volna.

Péntek a legnagyobb szívás, mert csak 2 órám van azok is 11-13-ig. Szóval ebédelni sem tudok és a délutánom fele is elmegy nagyjából. Most pénteken írtam egy matek vizsgát, amit idő előtt be tudtam fejezni így még ebédelni is el tudtam menni. Ebéd után benéztem a városba, aztán estefelé értem haza. Elég fáradt voltam így nem volt kedvem átmenni a szomszédban rendezett party-ra sem. Részben azért nem mert nem tudtam hova kell menni, részben azért nem mert egyedül nem volt kedvem átmenni. Mivel otthon maradtam így részt vehettem Bahrival, Ayhannal és Jennivel egy internetes focimeccs közvetítésen. Nem volt a legizgalmasabb, de lehet még mindig jobb volt mint alkoholra költeni sok sok pénzt.

Szombaton délig nem is történt semmi izgalmas, annyit leszámítva hogy lecseréltem a függönyöket mert a napéjegyenlőség hatására most már olyan korán világos van reggel, hogy mindig felébredek korán. Ayhannak szerencsére volt felesleges függönye így fel tudtam magamnak fabrikálni az új sötétítőt. Délután váratlanul megjelent Bahri. Felajánlotta, hogy elmehetnénk vásárolni a Prismába, mivel Jenni költözik és valami kis ajándékot akarna neki vásárolni. El is mentünk mind a négyen vásárolni. A vásárlásból hazatérve eszükbe ötlött hogy miért ne mehetnénk el korcsolyázni. Gyorsan bekaptam egy kis ennivalót, aztán leugrottunk a belvárosi tóhoz. Bahri mondta hogy korcsolyát tudunk bérelni a tónál így nem is aggódtam, hogy honnan lesz korcsolyám. Miután kibéreltem a korcsolyát észrevettem, hogy igaz korcsolyának korcsolya, de koránt sem olyan mint amit otthon szoktunk használni. Otthon jéghokis korcsolyát használtam eddig világ életemben és nem is sejtettem hogy ilyen korcsolya létezik. Ez úgy gyanítom hogy versenykorcsolya lehetett. A pengéje majdnem kétszer hosszabb volt és nagyon éles. Először nagyon furcsa volt aztán később megszoktam. A koripálya nem olyan volt mint otthon, mert otthon a tavakon általában össze vissza le van tolva a hó egy nagy részen. De itt úgy mint az utak, nagy munkagéppel széles részt letoltak egy nagy körben. A jég egyszerűen csodálatos volt. Sajnos a nagy hideg vagy egyéb tényezők miatt összerepedezett, de így legalább láthattam, hogy majdnem 1 méter vastag is lehet a jég. Bahri mesélte hogy az a rész ahol vagyunk az az egyik része a korcsolyamaraton pályának amin a versenyzők 200 Km-t is megtesznek mindössze 2-3 óra alatt. Eszméletlen gyorsasággal lehet haladni azzal a versenykorcsolyával amit kipróbáltam. Miután lejárt a kori bérlési ideje visszavittem és még egy két kört tettem Bahri korcsolyájával, de sajnos túl nagy volt a lábamra így nem volt olyan élvezetes. Hazatértem után még este egy érdeklődő "kollégának" adtam tájékoztatást az Erasmus pályázatról.

A vasárnapi napom a pihenés jegyében tellett, de időnként már elővettem a füzetemet is esélyt adva a tudásnak beleivódni a fejembe. Egyszóval ez a hétvége sikeresen eltűnt alkohol nélkül.

A finn időjárásról csak annyit, hogy ezen a héten már igazán tavaszias időnk volt. A hó megrokkant, megkezdődött az olvadás. Igaz éjszakánként még minuszok vannak, de már nem vészesek. A héten már nem is ment a radiátorom. Hétfőn kikapcsoltam és azóta sem kellett visszakapcsolnom.

Folytatás...

Mint azt az előző bejegyzésben is megemlítettem, a hétvégével megkezdődött a tavaszi vagy téli szünetem. Igazából nem tudom melyik mert mindenki másnak mondja, de tény hogy ilyenkor mennek el a legtöbben síelni szóval az otthoni szófordulattal élve inkább téli szünet. A keddi nappal úgy döntöttem, hogy a kint tartózkodásomat ideje kicsit még jobban a munka folyamába terelni így összeszedtem magam és a városban telefon után néztem. Egy helyi szolgáltatónál sikerült egy helyes kis kinézetű Samsungot vásárolni mindössze 10 euróért. Ez nagyon jól jött hogy egy új telefont sikerült ilyen olcsón megszerezni. Az egyetlen hátránya mondjuk hogy nincs magyar nyelvű menüje, de valahogy angolul is meg kéne tanulnom itt kint :)  A telefonvásárlást követően megejtettem a napi "rutint" és elmentem ebédelni, aztán egy busszal tettem egy kört a városban. A szerdai napon elnéztem egy kicsit több helyre is, többek között egy munkaközvetítői irodába, de sajnos mivel nem tudok finnül így nem sikerült hosszasan a beszélgetés. Azt tanácsolták, hogy térjek vissza egy olyan emberrel aki tud finnül, akkor talán tudnak segíteni. Csüggedten, de azért még körbenéztem a belvárosban hátha valami érdekesre bukkanok, de sajnos a szerencse újból elkerült. A héten egyre jobban izgatott a kérdés hogy otthonról még mindig nem válaszoltak a tantárgyfelvételi levelemre és mint azt a legtöbben tudjuk minél később jelentkezünk egy lejárt határ idő után annál nagyobb megtorlásra számíthatunk az adminisztrációs személyzettől. De ha egyszer ők nem válaszolnak nincs mit tenni. A hétvége óta az egyik Spanyol, aki nem ment el Lappföldre, eltűnt és akárkivel beszéltem nem tudták megmondani merre van. De mint később kiderült, mégis csak elment Lappföldre, de nem a diákoknak szervezett túrával, hanem a barátnője kilátogatott és kettesben mentek el. Csütörtökön sikerült találkoznom Stefivel és ezúttal sikerült több dologról is beszélnünk nem csak az általános, hogy vagy, milyen a suli mondatoknál. Kiderült, hogy honnan érkezett, mit csinált korábban otthon, mit tervez otthon csinálni. Ami azonban a legérdekesebb volt, hogy a Corvinusz egyetem falai közül érkezett. Ha az iskola nevét eddig számomra megemlítették akkor próbáltam az iskola hírnevét ahhoz a tényhez kötni, hogy ez az egyetlen egyetem Magyarországon ami külföldön is listán tartanak. Szóval a bennem kialakult kép az egyetemről inkább olyan volt mint egy kemény, sok jó tanuló diákot adó intézmény. Stefi így értékelte egy mondatban a saját kinttartózkodását: "Nem hittem volna, hogy az otthoni egyetemnél még lehet könnyebb." Ezt a kijelentését pár bizonyítékkal támasztotta alá. Állítása szerint 2 hete nem csinálnak semmit az egyetemen, olyan szinten hogy órájuk sincs, vagy ha van akkor semmi értékelhető nem történik. A másik dolog ami még engem is megdöbbentett, azok után hogy a finn oktatásról mindenki el van ájulva otthon, hogy Stefi szerint az otthoni egyik legnehezebb tantárgyat is felvette itt kint és az oktatási módszerük egészen az internetig ér. Miszerint az órán regisztrálniuk kellett egy internetes játékba (Second life, ha valaki ismeri akkor tudja miről beszélek) Otthon már több híradásban is benne volt, hiszen ez a játék elég korán a köztudatba tört, de bonyolultsága és angol tudásra építő élménye miatt nem terjedt el túl széles körben. A játék lényege, hogy készíteni kell egy karaktert akivel aztán egy virtuális valóságban kell épp ugyan olyan dolgokat tennünk mint az igazi életben mint például, dolgozni, enni, aludni és szokásos dolgokat amiket egy ember életében csinál és ami a játék nagy érdekessége, hogy igazi pénzre is váltható a benne keresett összeg, persze csak bizonyos feltételek után. Mivel a játékkal nem játszottam túlzottan sokat így csak ennyit tudok róla mondani. De a lényeg, hogy az általunk sikeresnek mondott Finn oktatási rendszer ilyen eszközöket használ az itt tanuló diákok oktatására.

Csütörtök este Ayhannal terveztük, hogy kicsit benézünk a városba, megnézzük milyen a "Happy hours" felhozatala az Ale Pupi nevezetű ivóban. Ezen a helyen már voltam korábban, de talán még nem írtam róla. Ez a hely is a szórakoztató központban helyezkedik el és mint minden épületnek ennek is megvan a maga funkciója. Mint egy kocsma itt nem kell belépőt fizetni és általában az emberek vagy inni vagy csak a társaság kedvéért mennek el. Két szintes, hatalmas épület (egy kocsmához képest) rengeteg emberrel. A "happy hours" magyarul "boldog órák" azt jelenti hogy egész este 2 euróért adják a sört, a gyümölcs ízű sört és egy fajta tömény italt aminek szintén elfelejtettem a nevét. Szóval erre az alkalomra rengeteg nem csak fiatal ember érkezik, tehát mi is terveztük a látogatást. Ayhan azonban kapott Minnától egy "főnöki" parancsot miszerint nem megy be a városba, de otthon akar találkozni, így egyedül maradtam a programmal. Mint egy Isteni sugallat vagy a sors iróniája, a rég nem látott Kevin haverom küldött egy üzenetet, hogy mit szólnék egy sörhöz az Ale Pupiban. Nem is kellett több egyből megadtam a sorsnak a lehetőséget, hogy újabb embereket ismerhessek meg. Be is tértem a városba, Kevin már várt a megbeszélt helyen. Egy két sör elfogyasztása után úgy ítélte meg Kevin a helyzetet, hogy egy másik helyen is meg kéne próbálni milyen íze van a sörnek. Javaslatára el is mentünk egy másik helyre, egy olyan "Pub"-ba ami tényleg Pub volt. A belső kialakítása teljes egészében megegyezett egy angol szórakozóhellyel és ami még érdekesebb volt rengeteg sört árultak. Ez volt a hely specialitása. Közel 80 féle sörrel szolgálták az érdeklődők ízvilágát. Itt is elfogyasztottunk egy-egy sört, de én már úgy voltam vele, hogy a megfázott torkomnak lehet ez sem kellett volna. Egy következő felvetés alapján nekirugaszkodtunk egy távolabbi szórakozó hely, inkább az a tipikus magyar kocsma, felkutatásához. Ennek a helynek az az egyetlen érdekessége volt, hogy oda csak rockerek vagy punkok jártak. Szerencsénkre éppen üres volt a hely az ott lakókat leszámítva. Egy újabb sör elfogyasztása után Kevin újabb ihletet kapott és az estét már már kocsmatúra jellegűvé alakítva elhatározta, hogy átnézünk egy másik helyre is. Szerencsémre, szerencsétlenségünkre nem engedtek be minket a helyre, mondván hogy telt ház van. Mivel itt Kuopioban nagyjából minden szórakozóhely (kocsma) egy helyen van nem kellett messzire mennünk hogy egy másik helyre lyukadjunk ki. A hely nevét szintén nem tudom, de a hely különlegessége az élő zenés esték szervezése. Mivel már bőven éjfél után érkeztünk így a műsorról lemaradtunk. Kevin egy újabb sör mellett elmesélte, hogy mégis mi történt a szünetben és akkor döbbentem rá, hogy egy váló félben lévő ember bánatos perceit vagyok hivatott elviselhetőbbé varázsolni. A dolog nagyon felkavart mert eddig nem gondoltam volna hogy a dolog ennyire komoly. Mire észhez kaptam Kevin már csatlakozott is egy Black Jack asztalhoz. (Lehet korábban nem említettem, de a finnek valamiért szerencsejáték megszállottak. Minden áruházban lépten nyomon ott egy nyerőgép, és a szórakozóhelyeken meg élőben is kipróbálhatják a kártyázás izgalmait. Az este azonban olyan izgalmasra sikerült hogy 200 euró veszteség után sikerült csak kiszállítanom a cimborát. Egy pár újabb pohár sör után elég bátrak lettünk arra is, hogy megszólítsunk idegen lányokat. Mint azt ahogy a finn közmondás is tartja: "Vodka connecting people." Esetünkben nem volt vodka de a sör is elég volt. Mit volt hát tenni megismerkedtem egy csapos lánnyal, aki egy helyi mulatóban dolgozik heti 3-4 alkalommal. Az este fáradtságaitól kimerülve Kevinnel 3 óra körül el is hagytuk a szórakozóhelyet és meglepetésemre taxival hazafurikáztatott engem Kevin. Ezt a sok szívességet nem tudom hogy fogom neki jóvá tenni, de majd igyekszem valahogy.

Pénteken már hazaérkeztek a legtöbben a telelésből, így Bahri is, aki újult erővel vetette magát a társasági életbe. A héten a tavaszias idő meghozta a hóolvadást így megtapasztalhattam, hogy hova tűnik el 70 centi olvadó hó és meg kell mondjam, amíg be vannak fagyva a csatornák addig sehova. Helyenként lehetetlenné vált a gyalogos közlekedés és a szép fehér világ után itt is befeketedett minden ami csak kapcsolatba került a forgalommal, gyalogosok, biciklisek, autók, buszok, kamionok, minden ami mozgott. Az olvadás pozitív oldala az annyi volt hogy már kisebb kabátban is tudtam a városban mászkálni. Szóval péntekre nem csak az emberek tértek vissza hanem a télies idő is, pont akkor amikor este is kimozdultam a barátokkal újra. Szerencsére Bahri és Dawri is velünk tartott ami azt jelentette, hogy kocsival érkeztünk meg a város esti életébe. Ezen estén újfent az Onnela discot vettük irányba, ahol aztán egy pár órás táncikálás után gyalog vettük haza az irányt. Mint említettem visszatért a télies idő, oly annyira hogy mikor indultunk volna haza már 10 centi hó esett és a hőmérséklet is alábhagyott, így meglehetősen kellemetlenre sikerült a hazaút és biztos vagyok benne, hogy megfázásomnak sem tett jót a dolog.

Szombat este Bahrinak még mindig maradt ereje a bulizásra így egy ügyes csellel be is engedtette magát a lakásunkba. Az előző napi maradék sör elfogyasztása után egy új üveg bor is kibontásra került. Este miután a nap már 6 órája lement mi úgy döntöttünk hogy a mi óránk most jött el. Sajnos Konrad nem tartott velünk, de hárman, Dawri, Bahri és én bekocsikáztunk a városba. Kívánalmamnak eleget téve ezúttal a Passion klubbot látogattuk meg. Ez a hely mint már korábban meséltem, inkább az én korosztályom szórakozóhelye. Egy két kör után be is álltunk táncolni ahol aztán sikeresen mulattuk az időnket. Bahri azonban nem érezte jól magát mert a feleségének a barátnői is jelen voltak az estén ami nem esett neki jól. Ekkor színhelyet váltottunk és diszkópatkányok módjára vonultunk át a már sokat emlegetett Onnela klubba. Itt rengetegen voltak szombat este révén így a táncolási próbálkozásaim rendszerint azzal végződtek hogy egy csapat részeg leszorított vagy rosszabb esetben udvariasságot nem ismerve a lábamon táncoltak. A próbálkozást nem sokáig folytattam. Szerencsére Dawri megígérte hogy hazavisz este így a késő esti séta elmaradt, ami nem volt gond mert a hó még mindig esett. Mikor már indultunk haza meglepetésemre nem csak a két fiú, de két lány is csatlakozott hozzánk. Nem ismertem őket és úgy tűnt Bahri se, de Dawrinak szerencsére megvoltak az elképzelései a lányok későbbi programjáról. Haza is vitte tehát őket, aztán engem is hazafurikázott megmenekítve a kellemetlen sétától.

A vasárnapi napomon csak az átlagos események sorozata történt. Ebéd, vacsora, közben egy egy film, esetleg most kivételesen volt egy kis tanulás is. Beszélgettem az otthoniakkal, beszélgettem az itteniekkel, így szép lassan el is jött az este amikor is a szünet utolsó napján megemlékezve a szünetről álomba szenderültem a várható problémák, elvárások, nehézségek és egyéb gondolatok társaságában.

Szóval a vizsganapról hazatérve kicsit leültem pihenni a gép elé. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy már meg is jöttek a vendégek. Elsőként Bahri és Davri érkezett meg 2 liter tömény társaságában. Ekkor jutott eszembe hogy biztos meg leszek kínálva, de még nem ettem semmit. Szóval kirohantam a konyhába hogy gyorsan harapjak még valamit, de elkéstem. Újabb vendégek érkeztek. És Konrád felszólítására mindenkinek poharat kellett ragadnia. Próbáltam még menteni a menthetőt ami az étkezést illeti, de nem sokra jutottam. Az idő elteltével egyre többen érkeztek, és egyre ismeretlenebbek. Egy ismeretlen figura még hangfalat is hozott. Mivel Konrád gépén sajnos nem volt internet így az én gépemről került irányításra a muzsika és meglepő módon én kerültem a zenekeverés másik oldalára, ami csak azért érdekes mert még soha nem csináltam ilyent. Miközben kevergettem a zenét tudtam beszélgetni ismerősökkel is msn-en és annyira belefeledkeztem az egyik beszélgetésbe, hogy a többiek közben elmentek a városba. Amit nem bánok hogy nem mentem mert egyrészt a taxiba sem fértem volna már be, és elég késő volt ahhoz is hogy elmenjen a kedvem a hazagyaloglástól. Szóval egy ideig még beszélgettem a kedves ismerőssel aztán közös megegyezés alapján mind kettőnket fáradtnak ítéltünk és elmentünk hát pihenni.
Másnap arra ébredtem, hogy Konrád kopog a szobám ajtaján reggel 9-kor hogy kapcsolhatnak e zenét. Mivel már felébresztettek és aludni sem bírtam így kapcsoltunk kis zenét, de szegény szomszédokat azért kicsit sajnáltam. Ayhan egész nap nem került elő, Bahrival is csak kicsit tudtam beszélni, de ő elég másnapos volt, nem beszélve Konrádról aki a fényképeket megmutatván szintúgy kegyetlen erős másnapossággal küzködött. A nap nagy része mindenki számára a józanodással tellett én meg figyeltem, hogy mit lett volna velem ha én is annyit iszok mint ők. Lassan eljött az este mikor Konrád azt mondta hogy ugye nem baj de áthívtam pár havert hogy bulizzunk. Egy durva éjszaka után most folytatni akarták, de hát a barátai másnap mentek haza és egy kis búcsú bulit kellett nekik adni. Átjött tehát Bahri, Ayhan is elő került, Davrit is újra össze szedték, átjött pár lány nem tudom honnan, de szerencsére megállt ennyinél a létszám. A szembe szomszédnál meg buli volt gondoltuk ha elég bátorra ittuk magunkat akkor majd átmegyünk. És amikor már majdnem elindultunk kijöttek hozzájuk a rendőrök. Kicsit megmosolyogtuk őket mert nekünk előző este nem volt ilyen problémánk. Miután elmentek a rendőrök azért mégis csak átnéztünk. Nem maradtunk sokáig mert a városba akartunk bemenni kicsit szórakozni. Davri ezért nem is ivott mert kocsival jött ki így be tudott minket vinni a városba. A városban ellátogattunk Bahri kedvenc helyére ahol aztán majdnem zárásig maradtunk. Sajnos az a buli az előző este miatt nem volt túl jó, meg a felhozatal sem volt a legjobb, de azért jó volt kicsit kimozdulni újra.

A vasárnap újra pihenéssel tellett, meg hazamentek a lengyel vendégek. Konrád még reggel is olyan jó hangulatban volt hogy a taxissal is finnül próbált meg beszélni holott alig tud egy két mondatot. (azért sikerült elmondania hogy a reptérre mennek). A nap további része eseménytelenül telt. Kaptam pár képet Konrádtól, amiket majd tervezek feltölteni a szokásos helyre.

Hétfőn megkezdtem a szünetemet így nem kellett iskolába mennem. Csak ebédelni tértem be technopoliszba mivel a másik épület a téli szünet miatt zárva van. Ebéd után körbenéztem a városban, igyekeztem új helyeket felfedezni. A legtöbb cserediák sajnos elment Lappföldre a téli szünetben így kénytelen voltam újra egymagam felfedezni a saját szórakoztatásomat.

Folytatás...

A múlt heti eseményekről nem véletlen hogy eddig nem készítettem bejegyzést, mert nem gondolom nem csak számomra unalmas újra és újra azt olvasni hogy semmi nem történt. Így hát most vártam egy két olyan eseményre amikről be lehet számolni.
Hétfő-kedd-szerda-csütörtök a szokásos események fényében tündököltek. Reggel suli, délután kis város, este meg itthon. Annyi kicsi eltérés adódott, hogy Konrád meghívta két barátját Finnországba és szerdán meg is érkeztek. Ők is itt aludtak a lakásban Konrád szobájában. Napközben kicsit várost nézegettek amíg mi elvoltunk dolgozni, vizsgázni, tanulni. Néha kicsit beszélgettünk is, főleg esténként. Sajnos elég sokat hallottam a "kurva" kifejezést mert ez a szó a lengyelben is megtalálható és ők legalább olyan gyakran használják mint mi a "ß@zđ meg" szófordulatot. Mint később kiderült hogy ebben a jelentésben azonos tartalmat hordoz. Szóval a napok nagyjából egyformán teltek de a péntek az már más volt. Már reggel is sikerült magamtól felkelnem az ébresztő előtt és úgy éreztem hogy jó lesz a mai napom. Nem csak azért mert sikerült felkelnem hanem azért is mert korábban megbeszéltünk egy kis összejövetelt a srácokkal a lengyel vendégeink tiszteletére meg persze a magunk szórakoztatására. A pénteki érdekesség elmeséléséhez kis bevezetésre van szükség méghozzá hogy mióta elkezdtem a sulit sajnos pénteken 10-12-ig két órám is van, két külön épületben és eddig mindig csak az egyik órára jártam. Most hogy ilyen jól indult a reggel azt gondoltam magamban, hogy akkor miért ne mehetnék be egyszer a másik órára is. Elmentem tehát technopoliszba és beültem az órára. Kicsit izgultam mert késtem, de hát mások is rengeteget szoktak késni meg szerencsére még a tanár sem volt bent, de szokatlanul sokan voltunk. Mivel ezen az órán még nem voltam így nem tudtam hogy ez a magas létszám most jó vagy nem, de nem kellett sokat várnom a válaszra. Amint bejött a tanár az első szava az volt hogy túl sokan ültök egymás mellett. Ekkor egy olyan érzés futott át rajtam és borzolta fel a kedélyemet amit gimnázium óta nem éreztem. És igen, miután szétültetett mindenkit kiosztotta a zh vagy vizsgalapokat. (kinek hogy tetszik, mert itt ez a negyedévet záró vizsga, de nem másabb mint egy zh) Kicsit izgultam, hogy mégis milyen kérdések lesznek meg hogy mennyire leszek képben, de azt mondta a tanár úr hogy van 15 percünk lementeni a számítógépünkre a segédanyagot aztán kikapcsolja az internetet. Gyorsan fogtam hát begépeltem a kérdéseket a keresőbe és próbáltam minél több infot összehalászni. Még a tanár mappájának a tartalmát is leszedtem a hálózatról, hátha lesz valami segítség benne. És akkor elkezdte kihúzogatni a netet. Nekiugrottam a feladatoknak amik sokkal könnyebbek voltak mint első ránézésre. Igyekeztem a feladatokkal így egy óra alatt majdnem kész is lettem, de akkor egy olyan kérdésbe botlottam amiről még az életben nem hallottam, de még csak hasonlót sem. Kimentem hát a tanárhoz megkérdezni mégis mi akar ez lenni azt mondta, hogy keressem meg a begyűjtött anyagból, ha nem szedtem le semmit akkor hagyjam ki. Ez a kihagyásos dolog nem is hangzott rosszul, de otthon sem és itt sem akarom ilyen könnyen feladni a dolgokat. Körbenéztem hát mit sikerült begyűjtenem az a 15 perc alatt és hihetetlen nagy véletlen folytán, nem is értem hogyan, de az előző évi zh kérdései és VÁLASZOK benne volt a tanár úr mappájában. Átolvastam a zh-t 70-80% ban meg is egyezett az ideivel így gyorsan átnéztem az addig adott válaszaimat de nem nagyon kellett javítanom csak itt ott kisebb szerkezeti hibákat. Az ismeretlen feladatra viszont továbbra sem volt válaszom. Szerencsére a tavalyi anyagok között találtam arra vonatkozó anyagot is találnom így azt a feladatot is meg tudtam oldani. Végül másodikként hagytam el a termet, de inkább az járt a fejemben, hogy milyen lesz az eredmény. Miután kicsit megnyugodtam lesiettem ebédelni mert a következő órámra még oda kellett érnem a másik épületbe. Gyorsan megebédeltem el is értem a buszt ami átvitt, csak sajnos kicsit késtem újra. Siettem tehát a terembe hogy ne maradjak el nagyon. Amint beléptem a terembe újra elfogott a döbbenet. A cserediákok közül senki nem volt jelen. Meg is kérdeztem a tanárt hogy már elmentek vagy nem is lesz óra vagy mi történt. Mint kiderült senki nem is jött. Mikor már majdnem megnyugodtam, hogy nem feleslegesen jöttem be a tanár úr elővett egy vizsgalapot és az orrom elé dugta és csak annyit mondott: "Ma vizsganap van, ezeket a feladatokat meg kéne oldani." Miután ez volt a mai második röp-vizsgám kicsit nagyobb pánikba estem mint elsőre. Miután megkaptam a vizsgalapot elég nehezen tudtam elkezdeni. Itt sajnos nem lehetett számítógépet használni de még egy két adatfoszlány megmaradt a Pollackos elektro órákról. Fél órát vett igénybe a lap kitöltése, sikerült is 1 kérdés kivételével mindent megválaszolni még egy szép kapcsolási rajzot is biggyesztettem a lapra. Odahívtam a tanár urat, ránézett a kapcsolásai rajzra és ezt mondta: "Ez olyan mint ami nekem kell. Átment." Erre fogta a lapot és elment. Egy darabig tanácstalanul ültem a székemben, hogy ez most akkor mit jelent, de aztán fogtam magam és leléptem.

Az esti részt a következő bejegyzésben olvashatják(tok).

A múlt hétről nem véletlenül nem készült bejegyzés, hiszen semmi említésre méltó dolog nem történt hétköznap. Talán annyit érdemes megemlíteni, hogy végre 30 fokot emelkedett a hőmérséklet így lassan átlép az időjárás a kemény télből a tavaszba. A héten már folyamatosan -10 fok alatt volt a higany szála főleg napközben amikor időnként el-elérte a -2 fokot is. Ebben a csodálatos időben a hó gyors olvadásnak indult annak ellenére hogy a fizikai törvények szerint még nem lenne szabad neki, de úgy tűnik, hogy a természet sem bír már sokáig várni.
A héten az órák rendszerint eseménytelenek voltak és átlagosak. Most már elértünk arra a szintre ahol az eddigi tudásomnak feltűnt a határa. Mikroprocesszor programozás órán egyre komolyabb dolgokat veszünk és egyre nehezebbeket. Komplex feladatokat kellene elvégeznünk csak nem tudom hogy tanári segítség nélkül menne e. Majd vizsgán kiderül. C programozás órán a Pollackos tanulmányi keretet felülmúlva új dolgokat fedezünk fel amihez csak annyi szerencsém van, hogy elméletben otthon tanították, de gyakorlatban nem jutott rá idő így legalább értem miről beszél a tanár úr. Matematika órán tovább haladunk, csak szépen lassan. 1 órájába került a tanár úrnak elmagyaráznia hogy hogyan kell használni a kinyomtatott deriválási táblázatot aminek a végére azt mondta hogy csak az első 6 képletre lesz szükségünk. Szóval miután megszabadultam a hajam nagy részétől idegességemben úgy döntöttem, inkább programozgatnék ez az időrablás helyett. Rádiótechnológia órán tovább gyakoroltuk a feladatokat és nagyjából ennyit tudok elmondani.

Szóval akkor rátérek talán az izgalmasabb részre a hétvégére. Péntek estére Ayhannal megbeszéltük hogy elmegyünk Bahri barátunkhoz és ott vacsizunk esetleg iszunk egy kicsit. Sajnos Konrád nem tudott jönni mert őt elhívták Sarkiniemibe (egy másik városrész ahol szintén magas a cserediákok száma) egy barátbúcsúztató eseményre. Mivel a kerékpárom múlt héten felmondta a szolgálatot így kénytelen voltam egyéb alternatíván gondolkodni. A buszbérlet lett végül a legoptimálisabb megoldás, amit részben azért is mertem megvenni mert közeledik a tavaszi szünet és a cserediákok vagy hazamennek, vagy kirándulnak egész héten így most lehetőségem nyílik majd bebuszozni a várost. A buszbérlet vásárlásakor újabb érdekes dolgokat tapasztaltam meg. Először is a "jegyiroda" volt furcsa. Szerencsére a spanyol ismerősék tudták, hogy hol van, el is kísértek. Szóval az irodát úgy kell elképzelni, hogy az ember be megy egy nagy épületbe amiben 3-4 szinten csak ruhák vannak. Nem mint otthon hogy boltokra bontva hanem csak emeletenként vannak szeparálva. Na most a jegyiroda egy ilyen nagy ruhabolt egyik sarkában volt. Húztam egy számot és míg vártam a soromra körbenézhettem a ruhák között. Mikor sorra kerültem sajnos kiderült, hogy a diákom nincs érvényesítve így egyenlőre nem válthatom ki a buszbérletet. Amit azért is sajnáltam mert gyalog a városból a szállás fogalmazzunk úgy hogy kellemetlenül messze van. (buli után is ez a helyzet de akkor az ember nem hezitál) Szóval másnap Tekuban volt órám szerencsére mert a diákot ott kellett érvényesíteni. Óra után le is mentem a portára megkérdezni, hogy tudják e hol tudom érvényesíteni, így elküldtek a könyvtárba. A könyvtárban egy nagyon jó, szinte már bomba csaj ült a pultnál, így mikor odamentem hozzá az általános férfi probléma jelentkezett, mégpedig hogy a tekintetem időnként lejjebb csúszott. De aranyos volt és mikor rájött hogy mégis mit keresek akkor csak kicsit nevetett ki, hogy azt nem nála kell keresnem. Elküldtek oda, ahol korábban át kellett vennem a diákigazolványt. Kicsit meg is zavart a dolog, mert ha tudják hogy nem érvényes a diák akkor egyáltalán minek is adják ki a diákoknak, a másik dolog meg hogy akkor miért nem szólt nekem a nőci hogy érvényesítés nélkül nem jó semmire. Na de gyorsan túlestem a dolgon 20 euróért elintézte nekem a boltos néni, hogy érvényes legyen a diákom. Ezután már csak be kellett gyalogolnom a keskustába és újra felkeresni a buszjegyirodát. Egy kicsit hosszabb várakozás és 52 euró után birtokomba vehettem az új diákigazolvány méretű buszbérletemet. És azt hiszem itt kiemelném a különbséget az otthoni rendszertől. 1/ A buszokra mindenki csak elől próbál meg felszállni, senki sem akar bliccelni. 2/ Felszálláskor a plasztik buszbérletet egy kis gép előtt kell elhúzni ami érvényes utazás esetén csippanik. 3/ A kártya újbóli felhasználása így ugyan azon a buszjáraton lehetetlenné válik. 4/ Ha valaki elhagyja a bérletet akkor az be tud menni a központba és letiltatni így mások nem tudják használni, hiszen a kártya "névreszóló". Ami még különbözik az az hogy csak 3 alternatíva létezik az utazási költség térítésére. Jegy, 20 alkalmas bérlet, 30 napos bérlet. Azt hiszem ha nagyon akarjuk még 24 órás jegyet is tudunk váltani ellenben akkor szóba kell állni a sofőrrel, aki ha mázlink van csak akkor beszél angolul. Szóval az új bérletemet kihasználva buszra is pattantam és hazafuvaroztattam magam ami szinte igaz is, hiszen a busz itt áll meg a ház előtt. Szóval ez a kis kitérő után visszatérhetnénk az Ayhan +Bahri +Elisa +Minna +én estére. Mivel a bérletvásárlás miatt kicsit későn érkeztem a lakásba így maradt 5 percem arra hogy végiggondoljam, hogy mit nem fogok ma este csinálni itthon aztán siettünk is a buszra. Szerencsére elértük a buszt és nem sokkal később meg is kezdtük a vásárlást az Alko boltban. Ott találkoztunk Bahrival, aki egy jó kis este reményében és egy nehéz hét után felbuzdulva vásárolgatott bort, pezsgőt, kis rövidet is. Ezután áttértünk egy élelmiszer üzletbe és megvásároltuk a vacsorának valót. Mivel egészen addig semmi ötletünk nem volt így a bevásárlást a lányok kedvencével a salátával kezdtük. Saláta, sajt, hagyma, paradicsom. Közben megpróbáltunk valami értelmesnek tűnő főételt is kitalálni, de csak a [szték] látszott megfelelőnek. Sikeres vásárlás után elmentünk Bahri lakásához és Ayhan főszakácsmester elkezdte készíteni a finom vacsorát. Nekem és Bahrinak jó dolga volt mert csak néznünk kellett a dolgot miközben megkóstoltuk a frissen vásárolt borokat. A lányok megérkezte után nem sokkal meg is kezdtük az étkezést és jó hangulatú estébe csapott át a dolog. Mivel nem túl jó egy kis lakásban későn hangoskodni így úgy döntöttünk, hogy akkor átmegyünk egy klubba. Ennek a társaságnak úgy tűnik, hogy a törzshelye az Onnela klub. Szerencsére nem akartam sokat költeni így nem vittem magammal pénzt, nehogy véletlenül is kísértésbe eshessek. Az éjszaka további részében nem történt olyan dolog amit senki nem ismerne, így azt hiszem arra a részre ugrok, hogy megint záróra lett és kiküldtek minket. Nem értem miért kell minden szórakozó helyet 4 kor már bezárni, de nekem végül is mindegy, mert addigra már úgyis fáradt lesz az ember. Elindultunk hát Bahrival hazafelé mert sajnos a többiek már korábban leléptek. Mikor Bahrihoz értünk kaptam egy lehetőséget, hogy ne kelljen hazasétálnom, így ezt az alkalmat megragadva Bahrinál töltöttem a hajnal visszamaradó részét. Másnap reggel szerencsére, nem szerencsére észrevettük, hogy Minna ott hagyta a telefonját így egy rövid telefonálás után Ayhannal egyeztetve eljuttattam a telefont a gazdájának és a fél hazaútra is lett társaságom. Így kezdődött a szombat reggel. Ezután kis filmezéssel folytatódott, mert valamiért az alvás nem sikerült. Mikor aztán mégis csak elmentem volna pihenni Ayhan jött, hogy megy be a városba bulizni várnak újra be engem is. Mondtam neki, hogy majd megüzenem nekik ha megyek be. Alvás után azonban egy másik üzenetet is kaptam, hogy a Neulamakki "különítmény" is indul be a városba szórakozni. Ezt a lehetőséget nem akartam kihagyni hiszen kevés olyan alkalom van amikor egy ilyen nagy társasággal kimozdulhatok. Szóval 10 órára már bent is voltam a városban. Az ő buszuk vagy késett vagy csak máskor indult ahogy ők mondták de 20 perc várakozás után csak megérkeztek. Végre aztán egy új helyre mentünk ahol még nem jártam, így most egy rövif beszámoló következik a Virtanen szórakozó helyről. A belépés 11 előtt ingyenes, a sör 1 euró (másutt 4). Szóval a helyet a finnek igénytelenebbik fele igen kedvelte. Szerencsére nem volt semmi gond, mert az otthoni viszonyokhoz képest még még egész emberes volt. A hely érdekessége azonban az volt, hogy diszkó és élő színpados "rockház" volt egyszerre, persze külön termekben. Ez a hely nagyon multifunkcionálisnak tűnt ,mert voltak bőrfotelek (olyan mátrixosak) az egyik sarokban ahol kellemesen lehetett beszélgetni. Aztán a másik sarokban pult volt végig a táncparkett mellett és végül egy nagy DJ pult így tornyosult. 2 pult gondoskodott az italkiszolgálásról és a minden helyen megtalálható Black Jack asztal. Este a poharak nagyon fogyóeszköznek tűntek mivel majdnem minden 15 percben összetörtek egyet, aminek sajnos a táncparketten lévők "itták meg a levét". Mivel a szórakozó helyre alapból nagy csoportban mentünk mint Erasmusos cserediákok így a későbbiekben a számunk csak még nagyobbra gyarapodott és talán a csúcsponton elértük a 25-30 főt is így a tánctéren igen nagy foltot képeztünk. A többiek kértek sok jó számot a lemezlovastól így volt egy két érdekes, eddig számomra szokatlan improvizált koreografált tömeges mozgás is. Számomra azonban az este legértékesebb pillanatát az jelentette amikor sikerült szóba elegyedni két helyi lánykával és szomorúan vettem tudomásul, hogy nagy szerencsétlenségemre megtaláltam az első olyan finneket, akik még életükben nem hallottak Magyarországról. De lehet hogy ez jelentette a szerencsét, hogy volt miről beszélnünk. Aztán úgy 3 óra körül megkezdtem a hazagyaloglás gyakorlatot. Az idő csak úgy repül ha az ember megtanul gyaloglás közben aludni így hamar hazaértem. A vasárnapi napom a szokásos módon telt. Alvás-gép-alvás így arról inkább nem mesélnék. Talán majd a jövő hétről szóló bejegyzésben már jobban sikerült a vasárnap.

Folytatás...

Először is szeretnék mentegetőzni miért is késtem a bejegyzésekkel. A csütörtöki napról azért nem írtam mert pénteken nem voltam gépközleben, hogy meg tudtam volna ejteni a bejegyzés megírását.

Szóval akkor a csütörtöki napról csak annyit mint az előző bejegyzésekben: "reggeli hideg, egy óra, kis beszélgetés a csoporttársakkal, ebéd, hazaút a hidegben, estig gépezés". Sajnos a csütörtöki napom valahogy mindig ilyen laposra sikerül. Nem tudom mi a probléma, lehet az, hogy elfogy a lendület a hét közepére. Az a kemény szerdai nap nem segít az egyenletes erőelosztásban. Matek órán továbbra is érdekes dolgokat tanulunk, de még mindig csak egyszerű feladatokat végzünk. Végre elérkeztünk a határérték számítási feladatokhoz, ami az előtere a deriválásszámításnak és a deriválás az előfeltétele az integrálásnak amit végül is tanulni akartam itt kint. De mint azt később megtudtam ez a kurzus még csak nem is fog foglalkozni az integrálással. Ilyenkor van az embernek az az érzése, hogy ideges és mérges egyszerre. Persze lehetne sok mindenkit hibáztatni azért mert most megint elmegy egy egész félévem feleslegesen, de fő a nyugalom, főleg azután, hogy otthon sem engedte meg a tanár, hogy felvegyem az Analízis II tantárgyat, így végkép biztosítottak nekem egy plusz évet a Pollack kar falai között.

Péntek: A pénteki napom többé kevésbé jól indult. Nem tudom miért, de az az érzésem volt, hogy nem kellene ma bemennem az iskolába. És mint végül kiderült igazam is lett. Az órák igaz nem maradtak el, de a tanár sokat késett és a "házifeladat" ellenőrzésével is sok idő ment el így a kétszer 45 percből maximum 45 percet tanultunk és abból is maximum 15 perc tellett el a példamegoldással. Szóval a véleményem az óráról csak nagyon nem ideillő szavakkal írható körül.
Estére már korábban tervezgetett Konrád egy kis lakótársi ivászatot hiszen a lengyel honból hozott vodkáját nagyon meg akarta már inni. Ayhan pedig a török honból szerzett [rake] nemzeti italt szerette volna nekünk bemutatni. Ezen itallista után én csak nagy szomorúsággal tudtam arra a tényre gondolni, hogy ki merészeltem jönni a mi magyar nemzeti italunk (pálinka) nélkül. Az estére Ayhan meghívta kedves barátnőjét is és a barátnő barátnőjét is. Azt tudtuk, hogy szeretnénk megkóstolni az alkoholos italokat, de út közben felvetődött az a probléma is, hogy a vacsora ténye fölött nem tudunk elsiklani. Mivel a Finn lányok miatt nem lehetett akármi így a srácok úgy döntöttek akkor megpróbálkozunk újra egy kis török tortillával. Az alapanyagokért sajnos újra el kellett menni a közeli boltba, de akármennyire is kezdem megszokni a hűvös, vagy otthoni viszonyokhoz képest hideg, időjárást sohasem kellemes a meleg lakásból a már-már lassan általános -20 --25 fokban biciklivel tekerni. A probléma általában nem a hideggel van, hanem az a probléma, hogy nagyon hideg van. A minap is kicsit hidegebb volt és amikor a biciklizáramat vettem le, a hideg miatt megdermedt fémet egy laza mozdulattal sikerült eltörnöm és ilyen dolgot nem sokszor lát az ember, hogy a lopás elleni védőszerkezetet egy ártalmatlan használat közben "megsemmisítjük". Szóval Ayhan és én kaptam a feladatot, hogy szerezzünk alapanyagot a vacsorához. A boltban találkoztunk Minnával (Ayhan barátnője) aki segített a bevásárlásban, de érdekes módon valamiért ő csak a saláta problémájával foglalkozott. Hazafelé egyedül tekertem, mert Ayhanék gyalogszerrel közlekedtek és én sem gyertyatartó nem akartam lenni sem még jobban fázni. Később kiderült, hogy a sors akár hiszünk benne akár nem, mindig közrejátszik az életünkben. Az újabb probléma szerencsére nem okozott személyi sérülést, de a kerékpáromat használhatatlanná tette. A kapott biciglinek már korábban volt valami gondja de most képes volt engem az út közepén otthagyni. A váltószerkezet úgy gondolta, hogy neki nem tetszik a gyárilag kitalált helye így egy 90 fokos fordulattal a gyilkos küllők közé vetette magát. Magyarul: a küllők majdnem ledarálták a váltót, aminek a következtében diszfunkcionalizálódott a kerékpár. De visszatérve a vacsorára, az étkezés jól sikerült és a nemzeti italkultúrák is igen csak finomnak bizonyultak. Nem tudom miért vagy miért sem, de Tati (az egyik spanyol) úgy érezte, hogy bulit akar tartani és szerencsémre meghívást kaptam. Konrádnak miután megemlítettem, hogy lesznek ott lengyelek is (főleg lengyel lányok) úgy döntött hogy velem tart. Mivel a buli egy másik városrészben volt így busszal közelítettük meg a helyszínt. A buliba belépve sok ismerős arc tűnt fel. Ezért jók ezek az esték, mert ilyenkor az alkohol hatására megszűnnek a nemzetek közötti viszályok problémák és mindenki önfeledt szórakozásban élheti a tinédzser napjainak egyikét, amire valószínűleg másnap nagy nehézségek árán emlékezik vissza az illető. Mielőtt a blogomat olvasó szülők megkezdenék aggódásukat el kell mondjam, hogy ezek az események valószínűleg az Ön huszon éves koraikban is hasonló módon történtek, ha esetleg mégsem akkor itt lehet észrevenni a generációk közötti egyik különbséget. Megnyugtatásul mondanám, hogy itt Finnországban az alkohol árak mellett ritkán fordul elő olyan, hogy valaki tényleg túlzásba viszi az alkoholfogyasztást. A buli jól sikerült, sikerült megismernem új embereket és ahogy észrevettem voltak olyanok is akik túltéve az otthoni kapcsolataikon felvállalták egy új de biztosan rövid kapcsolat megalakítását. (Akinek nem menne az értelmezés: új szerelmespárok születtek). A hazaút érdekesre sikerült, mivel a levegő is meglehetősen lehűlt így nem volt kellemes plusz még az egész napos helytállás is rájött a dologra a csekély alkoholos befolyásoltság mellett végül majdnem probléma mentesen hazaértünk.

Szombat: A szombati napon az átmulatott éjszaka után reggel kicsit korán keltem, mert a papáék látogatást tettek nálunk és a videótelefonálás nem megy ha közben én alszom. Szóval a kipihenést estére tartogattam. Délután nem voltam fáradt így a pihenésre nem gondoltam plusz Konrád bedöglött számítógépére kellett valahogy operációs rendszert varázsolnom. Miután a Pollackon rendesen megtanultam, hogyan kell egy operációs rendszert feltelepíteni (ami alapjában véve is gyerekjáték) egyetlen apró probléma merült fel, amit nem sokkal a telepítés előtt láttam meg. Mégpedig a probléma az volt, hogy Konrád lengyel nemzetiségű révén nem tudja majd kezelni az én magyar nyelvű Win(fos)7-emet. A probléma megoldása kicsit több időt vett igénybe, mert habár tudtam, hogy vannak letölthető nyelvi csomagok interneten azzal nem voltam tisztában, hogy nem minden típusú oprendszerre lehet felrakni. Így az egy telepítés helyett kettő lett, de végül sikeresen megcsináltuk a dolgot és most már újra szívhatja előlem az internetet. Estére kelve Konrád kapott egy bulimeghívást, szinte ugyan oda ahol előző este voltunk így már majdnem rutinosan indultunk a buszra, rutinosan kezeltük a helyzetet. Amikor megérkeztünk a többiek már javában buliztak és páran igen merészre itták magukat, gondolok itt a lányokra akik szokatlan módon rendkívül erotikus táncot lejtettek. Az este sikerült megismerkednem Konrád egyik barátjával [Ágnyeska]-val és olyan jól sikerült a beszélgetés, hogy még meghívást is kaptam egy lakásba aludni, így nem kellett még akkor este hazagyalogolni. Ennek a meghívásnak rendkívül örültem mert az előző napi bulit az esti 5 óra alvással nem sikerült kipihennem és estére igen csak kifulladtam. Másik részről izgalmas volt egy olyan lakásban ébredni ahol senkit sem ismertem Konrádon kívül. Reggel még kicsit azért összeismerkedtem a házigazdával és a lakótársával azután 10 óra felé Konráddal megkíséreltük a hazajutást. Így a vasárnap reggelem szokatlan módon indult, de ha most nem akkor mikor próbáljam ki az ilyen élményeket. A nap további részében kicsit pihengettem, még finomhangoltam a tegnapi rendszer installálást, és beszámolót tartottam szüleimnek és Ayhannak az elmúlt két nap történéseiről.

A hétfői folytatás ...

Mivel kedden kicsit tovább voltam ébren mint amennyit szabad lett volna, így azt hinné az ember, hogy a reggeli kelés nehezebb lesz. Nem tudom miért, de még az ébresztő előtt felkeltem, jó mondjuk 2 perccel, de időben és magamtól. Mondjuk a készülődés kicsit lassabban sikerült mint szokott, de azért igyekeztem az iskolába. A nagy igyekezetben nem is néztem meg a hőmérőt, hogy mire kell készülnöm. A suliba mikor odaértem éreztem, hogy a hétfői hőmérséklet körül vagyunk ismét csak. Mikor megnéztem a teremben a időjárást rájöttem, hogy nem tévedtem sokat, csak 3 fokot. Hiszen a hétfői -28 fok után a mai reggelre sikerült elérni a -31 fokot. De azon a reggelen nem ez volt az egyetlen meglepő dolog. Még az is az érdekességi listára tartozik, hogy az óra kezdetére nem jelent meg egyetlen diák sem, csak én. Már majdnem feladtam a várakozást mikor megjött a tanár úr és ő is csodálkozását fejezte ki. Első sorban ő is az időjáráson csodálkozott és csak másodsorban az órájának alacsony látogatottságán. Szerencsére nem kellett sokat várni mire azért beszállingóztak a diákok. Az esti fáradtság érthetetlen módon nem is ütötte fel a fejét. Ebédkor találkoztam a spanyolokkal, mert ők nem voltak olyan állapotban hogy bejöjjenek a reggeli órára. Szerencsére az ebédhez kis csokit is kaptunk ajándékba, mert ki kellett tölteni valami véleménykérő lapot. Ez a csoki aztán sikeresen felpörgetett így a tervezett alvásomból sem lett semmi. A délutáni óra is olyan gyorsan elment hogy észre sem vettem. Szerencsére a hazaút is sikeres volt, de még este sem voltam fáradt így kicsit hosszúra nyúlott újra az ébren maradás. Közben a hazatelefonáláskor anyutól is elbúcsúztam, mert országos versenyre kíséri a diákokat így most pár napig nem tudok vele kapcsolatba lépni. Öcsém is röplabda országos versenyre utazott el így kedves édes apámat egyedül hagyták otthon.

Megjegyzés a finn menzáról. Eleinte örültem, hogy nem kell magamnak főznöm mert tudok a menzán ebédelni, de a már sokadik hét után is még mindig krumpli van így lassacskán kezdek a dologgal úgy lenni, hogy nem esnek olyan jól a falatok. Továbbá eleinte szintén tetszett a salátás dolog, hogy sokféle alapanyagot kiraknak és kénye kedve szerint készítheti el az ember a salátáját. Ez a dolog is lassan de kezd nagyon mindennapossá válni. Mondjuk még van több kombináció is amit nem próbáltam ki pl: őszibarack + sárgarépa; sárgarépa + spárga vagy esetleg mindet együtt. Persze a legjobban bevált dolog az a sima saláta valamiféle öntettel. A finn konyhaművészethez tartozik, hogy nagyon salátás népek. Minden ételhez esznek zöldséget, ellenben húst már sokkal ritkábban esznek a körethez vagy ha mégis akkor az hal vagy nagyon apróra szeletelt/ darált húsfalatkák, hogy minél kevésbé érződjön az íze. A salátákhoz fűszerek helyett önteteket használnak, amiknek a nevét vagy összetételét sajnos nem tudom megmondani. További érdekesség a menzán, hogy a málnaszörp vagy sima víz mellé tejet lehet díjmentesen az ebéd mellé fogyasztani és ahogy észrevettem nagy keletje van a tejeknek. (zsíros és félzsíros tejet is szolgáltatnak, eredeti csomagolásban láthatóvá téve hogy nincsenek higítva). Ami még talán érdekes lehet, hogy az ételes, italos, salátás pult mellett még jelen van a kenyeres pult is. Egy külön pult van a kenyérnek.  Ez lehet hogy otthonról ismerős lehet, de itt annyiban különbözik a dolog, hogy itt kipakolják a kiló kenyeret és otthagyják a nagy kést, hogy mindenki kedvének tetsző szeletet/ szeleteket vághasson, plusz mindig van kint friss margarin, hogy még extrább felhozatal legyen. Mindez az alap árba bele van kalkulálva. Mondjuk leves nincs se főzelék így a koszos kanalakat nem tudom hol használják el. Amit még kifejeltettem az minden lány álma. Egy egész pultsor gondoskodik a megfelelő édességekről: sütemények, joghurtok, pudingok, gyümölcssaláták, péktermékek és kávé. Ezek sajnos felárasak, de számomra nem is igény az ilyen desszert. Hozzászoktam már az otthoni menzához :)

A spanyol étkezésről: Mivel meglehetősen sokat vagyok mostanában a spanyolokkal, meg kell állapítsam az ő evési kultúrájuk is különbözik a miénktől. Először is az tűnt fel, hogy mindenhez olivaolajat esznek. Salátához, főétel elkészítéshez, és mindenhez. Másodszor az tűnt fel, hogy mindig a salátával kezdik az étkezést. Magában, jól megsózva megeszik a salátát és utána fogyasztják a főételt. A legérdekesebb a dologban, hogy soha nem eszik meg az összes kaját. Nem tudom mivel magyarázni, de egy keveset mindig hagynak a tányéron. Nekem ez magyar szemmel aki még kenyérrel is kitörli a tányért érdekesnek tűnt. Az utolsó dolog amit szóvá tennék az-az általános szieszta amit az étel elfogyasztása után tartanak. Korábban már írtam erről a dologról, mert nekem furcsa hogy evés után sokáig tétlenül ülünk az üres/ félig üres tányérok felett. Mivel ezt nem egy spanyol embernél láttam hanem legalább 4-5 spanyolt ismertem meg így szerintem levonható az általános következtetés.

Végül az e heti hőmérsékleti grafikon. Megfigyelhetjük, hogy a hőmérséklet csak nagyon rövid látogatást tett -15 környékére, de végig alatta maradt így kijelenthetem, hogy az otthoni állapotokhoz képest hűvösebb van.

Az elmúlt napokban nem írtam, mert vasárnap szintén nem történt olyan amiről érdekesen lehetett volna írni, de a hétfő már egészen máshogy alakult.

A reggelemet a szokásos napi tornával kezdtem. Azt mondom magamnak: - Rajta! Fel, le! Fel, le! Két perc gyötrelem után azt mondom magamnak: - Jól van! Most próbáld ugyanezt a másik szemhéjaddal is! Miután meguntam a reggeli tornát a szokásos reggeli teendők elvégzése után elindultam, hogy felmérjem a terepviszonyokat a külvilágban. Mikor megpillantottam a hőmérőt örültem is meg nem is. Először is azért örültem mert ilyen állásban még soha nem láttam a hőmérőt, a szomorúságot vagy inkább aggodalmat az keltette a hőmérővel kapcsolatban, hogy a mérőszál a -30-as vonalhoz volt nagyon közel. Az utóbbi hetekben már megszoktam, hogy -10 nem vészes, -15 már azért kell a cicanaci, -20 már fel kell rakni a sálat is és akkor most jött az egész pontosan -28,3 fok amire már nem igazán volt ötletem, hogy mit kellene még magamra tennem, hogy ne fagyjak a biciklire. Mivel nem volt ötletem meg kicsit már késésben is voltam, elindultam a szokásos felszerelésben. Az út végül is egyszerűbbre sikeredett mint ahogy gondoltam. Még megálltam útközben kicsit fényképezgetni is. Az egyedüli újdonság az az volt ebben a hidegben, hogy a kicsorduló könnycseppek is felfagytak az arcomra, ezenfelül a kilehelt pára nem csak a sálamon és a sapkámon fagyott meg, de a szempilláimon is, ami azt eredményezte, hogy egy idő után összefagytak és csak nehezen tudtam kinyitni a szemem. Továbbá észrevettem, hogy a biciklinek a fém alkatrészei is megérezték a hideget így váltani sem tudtam egy idő után és hazafelére pedig annyira lehűlt a kormány hogy nem csak a fémhez de a gumimarkolathoz is hozzáfagyott a kesztyűm. (Kell nekem ilyen hideg időben is biciklizni -.-) A hétfői napomon talán ez volt  a legnagyobb újdonság. A délutáni bevásárlás elmaradt mert azért ilyen hidegben örültem hogy tekerni tudtam. Este azért kicsit tovább fent voltam mert előrejelezték, hogy kedden (másnap) nem lesz tanítás így próbáltam kiélvezni a ritkán tapasztalt szünetet.

Kedd: A keddem inkább hasonlított egy szombatra, így a nap első felét alvással, pihenéssel töltöttem. Délben betekertem ebédelni és egybekötöttem ezt egy bevásárlással is. Szerencsére napközben már kellemes idő volt egészen tavaszias lett az idő. Sütött a nap (jó a madarak még nem csiripeltek), sétáltak az emberek és mindenki élvezte hogy végre 4-5 nap után végre -15 fok alá ment a hőmérséklet. Hazaérkezvén a szauna estéről megismert Geoffroy [Dzseffri] nevű belga srác küldött egy üzenetet, hogy menjek át, megbeszélhetnénk egy túrát valamikor. (Nem tudom korábban említettem e, de Geoffroy a D épületben lakik, így nem kellett messzire mennem). Mikor átmentem, kiderült, hogy 99%-ban ugyan olyan lakásban lakik mint én, csak az ő lakásukat az egyik lakótársa díszítgeti tejes dobozokból kivágott körökkel, meg egyéb érdekes dologgal. Nekem inkább betegnek tűnt az ipse mint kreatívnak, de ha nekik bejön akkor hajrá. A megbeszélésünk végeredménye az lett, hogy mehetünk kirándulni, de meg kéne várni míg egy kicsit melegszik az idő. Ezután hazatértem és miután azt hittem, hogy ennyi a keddi napom váratlan dolog történt. Fészbuksin kaptam egy üzenetet Tánia nevű spanyol ismerősömtől, hogy nem e lenne kedvem most elmenni biliárdozni. Mivel kedves volt barátnőmmel sikerült egy kicsit kellemetlenebb vitába keverednünk ezután szívesen vettem egy ilyen felajánlást. Megbeszéltünk egy 18:40-es találkozót és hát próbáltam az időpontnak megfelelően elkészülni. Még az volt a szerencsém, hogy Konrád (lengyel lakótárs) korábban el akart menni így megtudtam, hogy a biciklik tárolóját valaki úgy bezárta, hogy nem tudta senki kinyitni. Mivel a biciklimnek lőttek így a menetidő meghosszabbodása miatt nem volt időm vacsizni ezért a vésztartalék kajámat kénytelen voltam befalni. Induláskor még nem volt hideg csak -16 fok volt így nem nagyon vittem se sálat, se kesztyűt, hogy a biliárd teremben ne legyen probléma vele, hogy elvesztem vagy nem. Szóval elindultam és sikeresen meg is érkeztem 2 perc késéssel, de egész pontosra sikerült a dolog. A városban észrevehetően melegebb volt, de ott is -16-ot mutatott a hőmérő (ki érti ezeket?!). A biliárdszalonban nem sok sikerünk volt mert csak snooker asztal volt így kénytelenek voltunk azt kipróbálni, de egy kis várakozás után áttérhettünk a biliárd asztalra is. Miután meguntuk a biliárdot még a kedves "kolléga" nem akart hazamenni és rávett engem egy kis sörözésre a "törzshelyünkön". Beleegyeztem egy sörbe, de nem többe egyrészt az árak miatt is meg azért is mert a szerda a legkeményebb napom így korábban hazaakartam érni. De aztán még kitalálta, hogy ő nagyon éhes ezért még ott maradtunk enni. Miután végre hazának vettük az irányt a főtéren nem mással futottam össze mint az én két lakótársammal. Mivel sejtettem, hogy kedden buliba akarnak menni így a találkozásunk pillanatában nem is próbáltam mentegetőzni, hagytam magam had ússzak az árral. Ez az "ár" egészen a Passion klubba vezetett ahol Valentin napi bulit rendeztek és majdnem az összes cserediák ott nyüzsgött bent. Meglepetésemre kiderült, hogy azért elég sok embert ismerek már. Ami még ennél is jobb meglepetés volt, hogy újra hallhattam magyar szavakat hiszen jelen volt Stefi is. Az este során úgy vélem jól éreztük magunkat, bár többeknek nem tetszett, hogy nem volt sikeres az ismerkedésük. Ayhan pedig újra felzaklatódott, mert egy tavalyi buliról találkozott az egyik résztvevővel, akinek nagyon nem örült. A háttértörténetről csak annyit hogy szerepel benne egy nagy buli, a mi albérletünk, egy orosz csaj sok sok piával, egy telehányt WC, és Ayhan ágya. A történetet a remélem többen összetudják rakni, aki nem annak segítségképpen kronológiai sorrendben írtam a dolgokat és ha még így sem megy, akkor sebaj nem vesztett sokat az illető. A buliról még annyit , hogy a hazatérés még igen érdekesre sikerült, mert Ayhan és Konrád már be tudott jönni kerékpárral a városba, de én még mindig gyalog voltam. Egy kis hajnali kocogás -23 fokban remélem, hogy inkább immunerősítő hatással van mint gyengítő hatással. Az este már nem voltak elalvási problémák csak az ébredéssel, mert hát a szerda nem éppen a könnyű napjaim egyike.

Folytatás...

A péntek esti szaunázásról nem értem túl későn haza, de valahogy mégis sikerült sokáig aludnom szombaton. A délután jó részében nem történt semmi. Később azonban meglepetésemre Ayhan és barátnője érkezett meg a lakásba. Hoztak egy csomó mindent és már akkor kezdtem sejteni hogy ebből evés lesz. 8 óra körül neki is álltak a főzésnek és meg is lettem hívva ahogy azt sejtettem. Főzőcskézés közben sikerült beszélgetnünk egy kicsit újra csak a felmerülő nyelvi, szokásbeli különbségekről. A vacsora igen finomra sikerült, első ránézésre olyan volt mint a makaróni de azért csak más volt. Alapvetően padlizsánból készült volt benne még hagyma meg valami hús is talán. Sajnos a készítés elejéről lemaradtam így nem tudom mit tettek még bele, de jól sikerült. Miközben Ayhan készítette a főételt Minna (Ayhan barátnője) salátát készített. Épp olyan salátát csinált mint amit az iskolai menzán eszek nap mint nap azzal a különbséggel, hogy ebben több volt a hagyma. A hagymára gyorsan kitérve csak annyit, hogy Minna és Ayhan is egy véleményen voltak mikor kijelentették, hogy a finneknél nagyon gyakran előfordul hogy valaki a munkahelyén ebéd időben behagymázik és olyankor a kollégái nem örülnek a dolognak így ők is jól behagymáznak és akkor nem érzik a másik hagyma szagát. Ezért Minna szerint vannak is olyan munkahelyek ahol kifejezetten tiltják a hagyma fogyasztást munkaidőben. Szóval a salátába is került jó sok hagyma, de szerencsére ezzel nem zavartam senkit. A saláta mellé még sütöttek valamilyen sajtot is ami megint csak igen ízletesre sikeredett. Desszertnek Minna készített aludttejből és vegyesgyümölcsből joghurt szerűséget. A vacsora jól tellett, Konrád sajnos nem vett részt mert ő még korábban távozott egy buliba amit a korábbi lakóhelyén tartottak. Vacsora közben újabb témák merültek fel, eleinte csak a nemzetek közötti konfliktus volt a terítéken mint pl: a török-görög viszály (a sajt történetéből eredendően) aztán én is meséltem a magyar-szlovák viszonyról ami csak tetézte a dolgot. Ezen témák közben a finn asztaltársaságát megtestesítő egyetlen lányka nem sokat tudott hozzátenni, de érdeklődtünk a finn-orosz és finn-svéd kapcsolatokról. Mint megtudtuk itt északon nincsenek ilyen problémák a népek között, ha vannak is akkor csak nagyon jelentéktelen mértékben. Az időt sikerült elég szépen elbeszélgetni így a desszertre kb 11 órakor került sor. A desszert után én is úgy döntöttem, hogy ideje lesz lassan lefeküdni és nem sokkal utána már az álmok álmát álmodtam.

Folytatás...

Üdvözlet. Az elmúlt három napban nem nagyon írtam ezért elgondolkodtam azon, hogy a rendszeres bejegyzés mégis csak jobb volt így a következőekben igyekszem majd minden napomról beszámolni, ha röviden is de egy kicsit.

Szerda: Ez a nap sajnos összességében ugyan olyan volt mint a többi szokásos. A suliban azért szerencsére elmaradt az első órám így elég volt 10-re bemennem. A progi órán kiderült, hogy keményebb lesz ez mint gondoltam, de végre mostanra már sikerült felfognom mit is akar a tanár. Óra után egy kis ebédszünet, aztán kis szunyókálás óra előtt. Kénytelen vagyok kicsit pihenni ezen órák előtt mert a tanárúr olyan módon képes leszívni az agyamat, hogy másképpen nem tudnék ébren maradni az órákon. A nap további részében csak visszatértem az apartmanba és a szokásos esti dolgokat intéztem el.

Csütörtök: Ez a nap már érdekesebben kezdődött. Reggelre igen szép mennyiségű hó esett újból és a hőmérséklet is rendesen meg közelítette a -25 fokot. Így a reggeli suliba menetel sikeresen felébresztett. A matek órán továbbra is meglepően alacsony szintű anyagot veszünk így az órák általában elég unalmasan telnek. Ellenben ezen a napon sikerült beszélgetésbe elegyednem egy nigériai és egy indiai gyerekkel. Az indiai mikor megtudta hogy magyar vagyok nem igazán tudta hova tenni az országunkat. Azt hitte valamelyik Finnországgal szomszédos országban élek, de aztán felvilágosítottam, hogy egy kicsit azért odébb vagyunk. A nigériai srác szerintem életem eddig legmegdöbbentőbb dolgát állította az országunkról. Azt mondta hogy akkor én egy gazdag országban élek. Ezzel a kijelentéssel nem tudtam megbirkózni és megkérdeztem hogy miért gondolja így. A válasza az volt hogy azért mert Európában van az ország. Nem akartam és nem is tudtam volna neki elmondani a tényleges helyzetet mert az óra elkezdődött. De még előtte megkérdeztem őket hogy ismerik e a South Park amerikai sorozatot, erre mind a ketten értelmetlenül néztek rám. Lehet ez a dolog csak nekem furcsa, de ők állításuk szerint még életükben nem hallottak erről a sorozatról míg szerintem otthon még az is ismeri aki nem akarná. Ez a két kijelentés kicsit elgondolkodtatott, hogy mégsem vagyok én annyira idegen itt kint mit ők. A csütörtöki napom nagy része ennyiből állt, hiszen az órám után hazajöttem és sajnos nem sikerült semmi délutáni programot szerveznem.

Péntek: Már vártam ezt a napot mert ezen az estén került megrendezésre a Szauna este. Reggel is még komoly gondolkodásban voltam, hogy elmenjek e, hiszen teljesen egyedül idegen helyre idegenek közé nem szívesen megy önszántából az ember. De előbb kezdem talán a sulival. A matek óra szintén csak unalmasra és egyszerűnek bizonyult, hiszen megtanulhattunk szinusz és koszinusz hullámot rajzolni, amit már majdnem 6 éve tudok plusz egyetemen is állandóan ezzel foglalkozunk, úgy hogy a közel jövőben nem szeretnék semmiféle hullámokat látni, se rajzolni. A délutáni órám egy kicsit újra érdekesnek bizonyult, hiszen órakezdésnél megint csak én voltam az egyetlen diák aki jelen volt. Később csatlakozott hozzám, amerikai barátom Kevin de még így is kevesebben voltunk a regisztrációs lapon található 10-12 embernél. Később még egy emberke érkezett akit soha nem láttam az órán, de legalább kicsit értett az áramkörökhöz. Az óra igen érdekes volt annak ellenére hogy jórészt csak ketten vettünk részt rajta. Óra elején a tanár odajött és azt mondta hogy ma nem csinált nekünk feladatot mára csináljuk meg a jegyzőkönyveket de ha akarunk akkor elmehetünk haza is. Ilyen kijelentést otthon nem sokat hallhat az ember maximum felindulásból mikor az oktatók már inkább megszabadulnának a tanítványoktól mint hogy tovább kelljen hallgatni a hülyeségeiket vagy tovább kellene figyelni a viselkedni nem tudásukat. (ez a mondat rendkívül érdekesre sikerült) De szóval akkor térjünk rá a szauna estére.
A szauna este 18:00-ra volt meghirdetve a városközpontban. Kicsit még mindig hezitáltam a dolgon, hogy nem e lesz ebből gond de úgy gondoltam, hogy meg kell adnom a többieknek az esélyt hogy létezésemről tudomást szerezzenek. Kicsit bizonytalan voltam a helyszínt illetően hiszen akit kérdeztem senki nem tudta hol lesz csak a házszámot tudtam. Szándékosan kicsit késve indultam, hogy nehogy ne legyen ott senki mire odaérek. Mikor odaértem a megbeszélt helyszínre egy furcsán szemlélődő srác állt a sarkon. Mivel még mindig rettentő hideg volt így a fejére húzott csukja miatt nem is tudtam megállapítani hogy finn e vagy nem e. Egy kis idő után mégis csak meg mertem kérdezni hogy kicsoda vagy micsoda mert nagyon láttam rajta hogy tanácstalan. Akkor kiderült hogy egy helyre jöttünk. Miközben próbáltuk a szervezést irányító mentorunkat telefonon utolért két másik srác is megállt a sarkon nem messze tőlünk. Nem sokkal később kiderült hogy ők is a szauna estére jöttek. A biciklimet gyorsan leraktam egy hókupacra mert hirtelen nem volt jobb ötletem. Miután feltűnt a távolban a mentorunk már alább hagyott az izgalmam. Legalább egy ember akit ismerni fogok a társaságból. A szauna helyiség egy pincében kapott helyet, amit nagyon igényesen felújítottak, vagy alapból így alakították ki. A lépcsőházból egy előtér nyílott ahol a kabátokat, táskákat tároltuk, de ott kellett átöltözni is és a törülközők is ott vártak ránk. Ebből a szobából nyílott egy vendégszoba, ami végül is a legfőbb tartózkodási helyünk lett. Ebben a szobában egy nagy asztal kapott helyet középen kb 20 ember számára. A szobában szinte körben bőrkanapé volt amiről szemlélni tudtuk a falon elhelyezett televíziót, amire kivételesen egy PS (play station) volt rákötve. A szobában továbbá helyet kapott egy hűtőszekrény ahová az emberi gátlásfeloldó mágikus hatású italokat tehettük. A résztvevőket részletezném egy kicsit: alapvetően ott volt a 2 lány mentor és 2 srác mentorsegéd, ők finnek voltak. A kanapén sorban a bemutatkozásnál 1 francia srác, 2 francia lány, a 2 korábbi bejegyzésben már említett spanyol srác, a két litván srác akikkel együtt vártunk a sarkon (de később ismertem fel őket, hogy ők azok akikkel együtt szokott pénteken labor óránk lenni), aztán még két másik litván is megbújt az asztal túlvégében és végül a szende srác az utcáról, egy belga srác. Ha jól emlékszem nagyjából ennyien voltunk. Egy kis bemelegítő beszélgetés után a lányok le is léptek szaunázni, nagy meglepetésünkre nem szaunázhattunk együtt a lányokkal. Miközben a lányok szaunáztak mi próbáltuk oldani a gátlásokat a hűtőből szerzett varázsitalokkal, de a hatás csak lassan érkezett. Amúgy is amíg a lányok szaunáztak a fiúk be lettek zárva ebbe a tv-s szobába. Miután a lányok végeztek a srácok villám sebességgel átöltöztek és bevetették magukat a szaunába. Alberto cimbora került a kályha fölé és hozzá került a vizes vödör is aminek a következtében egy két alkalommal sikerült túllocsolnia a köveket, de nem volt gond mert legalább akkor kiürült a szauna és aki bírta jobb helyre tudott elhelyezkedni. A szauna átlagos hőmérséklete 82 fok volt, ami a finnek szerint éppen megfelelő. Igaz is, elfelejtettem megemlíteni azt hogy mi külföldiek fürdőgatyában, a finnek pedig meztelenül élvezték a szaunát. Egy kis idő után a külföldi különítmény nem nagyon bírta a dolgot így feladták a dolgot. Én a két finnel kicsit beszélgetésbe elegyedtem, először a nyelvi hasonlóságokról később az időjárásról és szokásokról. Mivel jól elbeszélgettük az időt észre sem vettük hogy idő közben a szauna 82 fokról majdnem 100 fokra melegedett, amit már nem nagyon bírtunk így mi is feladtuk a dolgot. Mire kiértünk a másik szobába többen már távozásra készülődtek. Én még maradtam egy kicsit és a maradék két sörömet elkortyolgattam. Közben beszélgettem egy kicsit a mentorommal, hiszen érdeklődött hogy ajánlanám e neki Magyarországot nyaralási uticélnak. Erről a témáról igen sokat tudtam vele beszélgetni, mondjuk főként én beszéltem és ha minden igaz akkor az előadásom sikeres volt. 11 órára már csak a 4 mentor, a belga gyerek és én maradtunk. A PS2-t aktív használatba is vették és egy karaoke játékból megismerkedhettünk a finn nótákkal finnek előadásában. (nem éppen a legjobb, aki hasonló szituációba keveredne, nagyon ajánlott elkerülni) A szaunázásra kialakított helyet éjfélig el kellett hagynunk így egy pár dal után el is indultunk hazának. Csodák csodájára a kerékpárom még a helyén volt csak a hóból alig látszott ki. Éjfélre az utcák is megtelettek emberekkel így nem volt feltűnő a 4 enyhén ittas fiatal. Szerencsénkre az egyik mentor srác Juhis abban a városnegyedben lakik ahol mi így nem tudtunk eltévedni. Később kiderül az is hogy a belga srác is itt lakik Pujolakso Kontokuja utcájában két házrésszel odébb, így az estének köszönhetően sikerült egy közeli ismerősre szert tennem. A péntek estéről azt hiszem ennyi elég is lesz, és ha lesznek képeim akkor majd megpróbálok valahogy ide is feltenni.

Folytatás...

Kedd. Február 08. Ez a nap sem tért el a többitől a reggeli tevékenységeket tekintve. Felébresztett az óra, visszaalvás, utána riadva ébredés hogy már megint elkések... csak a szokásos. Végül azért még sem sikerült elkésnem, hiszen a tanároknál nem tudok többet késni. Az óra szintúgy unalmasnak bizonyult ahogy eddig is. Óra után újra sikeresen találkoztam a spanyolokkal és megejtettük a rendszeressé vált ebédet. Az ebéd után elhatároztam hogy elmegyek az elkészült diákigazolványomért, amire sajnos 3 hetet kellett várnom, de az otthoni ügyintézés sem gyorsabb így nem volt újdonság. A diák átvétele után kicsit még benéztünk a szokásos már már lassan törzshelyünkké váló amarillo pubba. Nem sokáig maradtunk, csak egy két szál cigaretta erejéig. Azután Alberto mondta hogy megnézhetnénk hogyan focizik, erre meg hát nem mondhattam nemet mert focizni már én is régóta akarok és előtte kicsit fel kell deríteni a dolgokat. Szóval az utam a helyi sportcsarnokba vezetett. Az egyetlen kis probléma a dologgal az volt hogy Albertóék csak 3-rajöttek focizni én meg már 2-re odaértem. De nem volt rossz végül is. Az épület kívülről nagy és fehér mint azt ahogy az ember elképzeli egy fedett sportcsarnokról. Miután bementem bekukkantottam az ajtón és még akkor sem tűnt egyedinek a dolog. Mivel nem volt spotfelszerelésem jobbnak láttam felbattyogni a nézőtérre és onnan szemlélni a dolgokat. Mikor beléptem fent az ajtón, akkor döbbentem csak meg, hogy mégis milyen hatalmas az épület aztán azonnal jött a másik döbbenet. Rengeteg sok ember volt lent a "küzdőtéren". A harmadik döbbenet ezután jött, mikor rájöttem, hogy egyedül állok egy hatalmas csarnok lelátóján. Igyekeztem abból a zavarba ejtő élményből mihamarabb szabadulni ezért lejjebb mentem és alaposabban szemügyre vettem a dolgokat. Észrevételeztem, hogy a sportolók gimnazista korúak és nagyon vegyes a nemek aránya is. Először is a pályákról annyit, hogy egy standard méretű focipályát kell elképzelni a futásra szolgáló körgyűrűvel. A focipálya rész fel volt osztva 2-3 kisebb floorball pályára ahol folyamatosan mentek a küzdelmek. A többi fennmaradó részen focipályák lettek kialakítva, de nem a terem padlóján játszottak hanem valami szőnyegszerű dolog volt leterítve. A pályák elválasztására valamilyen fémes háló szolgált amivel körbekerítették az egész pályát és a kisebb floorball részeket is ezzel vágták le. A játékosokról annyit, hogy mint azt már említettem 16-18 éves gyerekek játszottak a pályákon. Fiúk a fiúkkal, lányok a lányokkal. Az érdekes dolog az egészben, hogy mindenki abban a ruhában játszott amit aznap felvett. A testmozgáshoz nem cseréltek ruhát, szóval mindenki farmerban és pulóverben játszott sokak meg cipő nélkül futkároztak a pályákon. A sportágakról annyit, hogy semmi meglepő nem volt abban hogy a foci pályán focit játszanak. A floorball sem volt számottevően érdekesebb, maximum a játékosok technikáján látszódott, hogy nem most kezdték már a sportot. Annál érdekesebb volt pár lány akik a futó pályát használták. Ők a sportolásnak egy igen egyszerű és kellemes formáját választották. ők gyalogoltak. Sétáltak körben a futópályán, mérésem alapján 3,5 fél perc alatt egy kört, peresze ők is zokniban. De ez csak olyan számomra meglepő dolog volt. Ami lehet hogy még kevesebb embernek ismerős az két foci csapatra való lány cipő nélkül. Szintén a focipálya területén gyülekeztek a kicsit már idősebbek. Először azt hittem focizni fognak, de egy idő után feltűnt hogy se cipő se labda, így kezdett gyanús lenni a dolog. Az edző megérkezése után szorgos gimnasztikába kezdtek különféle érdekesebbnél érdekesebb gyakorlatokkal. De mivel nem csak fiúk olvassák a blogot így nem részletezem :) A végkifejlete az egésznek az lett, hogy a foci kosár és amerikai foci keverékén alapuló FRIZBI játszmába kezdtek. Ez számomra nagyon meglepő volt hiszen még hírből sem hallottam ilyent. A szabályok a következőek voltak: frizbivel a kézben nem lehet lépni, se futni; a frizbit el kell juttatni az ellenfél kapujába így szerezvén pontot; ha a frizbit egyszerre ketten kapják el akkor bírói döntés alapján került az egyik csapathoz az egyetlen játékszer; ha leesett valahol a frizbi, akkor az utoljára hozzáért játékos ellenfelei dobhattak szabadot a földre érés helyszínéről. Azt hiszem nagyjából ennyi. De a teremben sokan voltak még a csapatjátékosokat kivéve. Természetesen megtalálhatóak voltak a futók, a spinningelők egy külön részlegnél, a sprinterek, talán még súlyemelők is és mintha az egyik sarokban a magasugrást gyakorolták volna, mellettük a gerendán tanuló lányokkal. Szóval érdekes volt tapasztalni, hogy micsoda élet van egy ilyen helyen. Azt hiszem legközelebb is visszatérek, ha más nem akkor csak sétáltatni a szemem. Albertoék megérkezése után nem sokkal eljöttem mert azért mégis csak egy órát semmittevéssel tölteni nem volt túl izgalmas és közvetítés vagy sör nélkül a foci sem olyan jó, főleg egyedül. Az este folyamán még egy újabb meglepetés ért.  Egy új lakótárs bukkant fel a színen egész pontosan Lengyelországból. Konrád az elmondása szerint és a Kelet Finnországi egyetemen tanul. Szóval nem sok köze lesz a tanulmányaimhoz, de azért mégis csak egy rég várt lakótárs. Rutinos volt a beköltözéskor, mert már egy fél évet volt itt kint. Szerencséjére az ő ösztöndíja 1évig tart. Azonban ő félévkor a szünetre hazament és otthon is tanulmányokat folytatott. Most hogy befejezte otthon az elmaradt kurzusait itt már nem sok hiányzik az utolsó évéből. Meglepetésemre éppen paprikás krumpli készítése közben érkezett így meg is kérdeztem, hogy csináljak e neki is, amire ő igenlő választ adott. Egy gyors főzés után még kicsit beszélgettem vele utána az otthoniakkal és nem sokkal később nekifeküdtem a szerdának.

Folytatás...

E héten hétfőn sem sok különös dolog történt. Az időjárás sem változott, ugyan az a szürke hétköznapi havas, hideg idő volt. A hétfő sajnos mindig nagyon korán kezdődik de legalább már szürkület van mikor felkelek. A suliban megvolt az első órám, szokás szerint várakoztam a másodikra mikor már el kellett volna kezdődnie az órának még nem aggódtam, de 15 perccel utána már megfordult a fejemben hogy lehet elmarad. Mint kiderült a mi kedves aranyos tanár urunk küldött e-mailt hogy elmarad az óra csak megint egy olyan lehetetlen időpontban írt amikor nem tudtam megnézni a leveleimet. Így a két és fél óra felesleges várakozás után vidáman mentem ebédelni. Szerencsémre még az ebédlőben értem a spanyol cimborákat így legalább az ebédet nem töltöttem egyedül. Ebéd után elmentünk a szokásos bevásárló körutunkra ahol vásároltam pár krumplit és egyéb zöldséget, hogy a hét végére talán készítek majd jó kis gulyáslevest. Az egyetlen kis problémám az az volt hogy nem találtunk őrölt feketeborsot pedig már két idegen is velünk együtt kereste a polcokon. Így szerintem ha 5 ember sem találja meg a fűszereknél akkor nem bennem van a hiba. A dologból két tanulságot tudunk leszűrni. A finnek nagyon segítőkészek ha látják hogy nagyon keresel valamit, és hogy a kemény munka sem mindig hozza meg a gyümölcsét. Szóval hazaindulás előtt még átugrottunk az Alko "márkájú" boltba ahol a hétvégére készülve spanyolék vásároltak margarítának valót. Én meg fellelkesülve a dolgon hogy végre találtam valamit amit otthon is szoktunk inni vettem egy 4 cl-es Jägermeißtert. A boltból kijövet meg is kóstoltuk, de sajnos az idegenben nevelkedett emberkéknek nem ízlett a dolog vagy csak a lányok kényesek túlságosan. A kóstoló után azonban annyira eltévedtek a nem túl nagy parkolóban hogy a kocsi kijáraton közlekedtek ki az áruháztól (gyalog ha valakinek nem lenne egyértelmű). Szerencsére gond nélkül megúszták a kalandot és így a suli előtti buszmegálló felé vehettük utunkat. Miután elváltunk a suli előtt felejtett biciklimért indultam. Miután kilakatoltam, felraktam a szatyrot a kormányra és elindultam, nem sokára kellemetlen élményben lehetett részem. Az hogy a szatyor füle leszakad az ehhez képest egy kellemes dolog mert akkor az ember csak felszedi és összeköti a füleket. De nekem kicsit komplikáltabb volt a dolog. A szatyrot gazdaságossági és környezetvédelmi megfontolásból már többször is használtam biciklin, de ez úttal sajnos megesett hogy a krumplik amik a szatyorban voltak beakadtak a forgó küllők közé és nem csak hogy kiszakították a szatyrot, de a küllők még több krumplit fel is szeleteltek így nem csak hogy kiömlött a járdára a szatyrom egész tartalma de a szatyor szanaszét is szakadt. A legrosszabb dolog az egészben, hogy az eset az étterem/ebédlő előtt történt és mivel délben esett meg a dolog, "szerencsémre" a tömött ebédlő szemtanúja lehetett a dolognak. A problémát igyekeztem minél hatásosabban és nyugodtabban kezelni. Egy pár perc krumpli, sárgarépa, hagyma, müzli szedegetés után sikeresen el is hagyhattam a terepet. Később még egy krumplit találtam a küllőre szorulva, de legalább azért nem kellett lehajolnom. A nap többi része eseménytelenül telt így folytatom a keddel talán.

Folytatás...

Egy hete hogy nem írtam bejegyzést, lehet lassan kicsit több is. Igen. Mint korábban írtam nem sok érdekes dolog történt mostanában. Sajnos a múlt héten annyira nem történt semmi, hogy egy hét után csak annyit tudok írni hogy eltelett egy hét. Bár azért kezdjük a sorba a napokkal.

Hétfő: napközben suli, délután itthon. A külvilág számára nem sok említésre méltó dologgal.

Kedd: reggel suli, azután ebéd a spanyolokkal. Délután megtudtam hogy lehetőségem lenne elmenni focizni kedd délutánonként. Egy gond van ezzel a focival mégpedig hogy nincs olyan lábbelim amivel tudnék teremben focizni. A másik dolog az hogy soha nem voltam jó focis így a nemzetközi porondon ki tudja hogy alakítanék. Nem akarom a magyar foci hírhedtségét igazolni, megerősíteni. Délután a foci helyett kedves barátommal Tati-val beugrottunk a városba időt űzni. Szóval miért is ne, az eddigi általánosságba merülő hetemet tovább általánosítottam azon a helyen ahova eddig is járni szoktunk, az armadillo étterem és kocsma co-exisztanciájából született szórakozóhelyen. Ami kicsit elért az eddigiektől, hogy kipróbáltuk a szórakoztatásnak egy Finnországban nagyon kedvelt formáját, a játékgépet. Ez a játékgép érdekes volt mert ilyent otthon még biztos nem láttam, mondjuk nem is jártam eddig túl sok kocsmában. A játékgépet egy nagy monitorként kell elképzelni az asztal egyik végében. A játszani óhajtó ember bedobja a pénzt és cserébe kap kreditpontokat a géptől 2 euró 5 kredit. Ezután a játékos tetszésének megfelelően kiválaszt egy játékot és azután szórakoztatja magát, de még mielőtt valaki azt hinné hogy ez egy otthon is megtalálható nyerőgép akkor ki kell ábrándítsam, mert ez a gép inkább olyan mint a winĐowson található legtöbb alap játék. Szóval memóriajátékok, solitarie, mahjong és efféle játékok. Ezen a gépen maximum pontokat kap az ember vagy máshogy mondva csak tapasztalatot nyerhet. Játékonként 1 kreditet vesz le a gép így nem olyan drága, de nem is olcsó ahhoz hogy egész nap azon lógjunk. Az estét újra itthon töltöttem, magányosan és a szokásos dolgokkal eltöltve.

Szerda: egy újabb kemény nap. reggel egyik óráról a másikra rohanás. Mint kiderült a szerdai második órámon, egészen addig rossz módszerrel oldottam meg a feladatokat így a tanár úr kérésére/ parancsára kezdhettem újra az összes feladatot. Ami azt jelenti hogy a feladataim nem voltak rosszak, hiszen lefutattam őket csak nem azzal a módszerrel voltak programozva ahogy ő szerette volna látni. Ez csak annyiban volt probléma hogy mostmár dolgoznom is kellett órákon :D Este újra itthon a szokásos unalomba merülve.

Csütörtök: A csütörtök még az átlagosnál is átlagosabb nap volt. Reggel suli, délben ebéd, aztán haza. Ennyi volt a napom így a héten talán ez volt a legnehezebb nap. Felülmúlni az unalom által gerjesztett hiányérzetet. Még mielőtt valaki kérdezné magában ha ennyire unatkozom miért nem csinálok valamit. Először is szeretném azt mondani hogy már nekem is eszembe jutott ez. Csak mivel itt vagyok egy ismeretlen terepen így a "valami" meglehetősen kevés dolgot fejez ki. Gondoltam rá hogy bemehetnék a városba de: egyedül? hova? mit csináljak? És ezek a kérdések szintúgy felmerülnek akármilyen másik programot tervezek magamnak. Ha valaki most a csoporttársaimra gondolna akkor arra csak annyit tudok mondani hogy nem lóghatok állandóan a nyakukban és neki is van személyes elfoglaltságuk. Egyszóval nehéz kiigazodni. Még Ayhanról annyit hogy egész héten nem volt itthon, a barátnőjénél volt és ott is aludt a legtöbbször, így a héten csak most először volt alkalmam vele beszélni. Amikor is megtudtam hogy pénteken a barátnőjével és a barátnője családjával 3 napos kirándulásra mennek egy Lappföldi városba. A beszélgetésünk után váratlanul váratlan dolog történt. Bahri felhívott minket, hogy miért nem ugruk át hozzá egy kicsit beszégletni. Ekkor Ayhannal megbeszéltük hogy elmegyünk de nem maradunk sokáig mert neki is korán kell menni és nekem is holnap iskola. A 7 óára tervezett indulás csúszott egy órát így biciklivel terveztük a menetelt. Ám amikor kiléptünk a lakásból olyan hóviharba kerültünk amit jobb lett volna ha nem ismerünk meg. Ayhannal nagyon erősen elgondolkodtunk, hogy mégis biciklivel akarunk e menni, de hát ha már egyszer késtünk akkor nem tétovázhattunk. Biciklire szállás után az első két méter után rájöttünk hogy gyalog gyorsabb így gyorsan visszavonulót fújtunk a kerékpároknak és gyalog indultunk neki a belvárosnak. Egy laza 30 perces séta után mikor már nem tudtam hogy az orrom folyik vagy a hidegtől elbukkanó könnyem folyik együtt az arcomon felolvadt hóval. Az iszonyat nagy hófúvás után belépni a lakásba vagy legalább az előtérbe olyan mint a mennyek kapuján belépni. Bahrinál aztán egy két pohár bor után elkezdtem végre érezni az arcomat is, mert vagy egy jó fél óráig még meg volt fagyva. Ezután Ayhan cimbornák fáradtságával küzdve elterült az ágyaon és csaknem el is aludt mikor megérkezett egy "Bahri barát" egyenesen a Dominikai köztársaságból. Nos miután tájékozódtam hogy ő miféle szerzet és hogy miért van itt újabb pohár bort kíséreltünk meg meginni. A sikeres küldetés után az emberke felajánlotta hogy hazavisz minket kocsival, így ezt az ajánaltot nem utasíthattuk vissza. Kocsival a fél órás út 5 percre csökkent így hazaérvén egy jó este után készülhettem a sulira. Amint elaludtam volna az általam beállított jelzés szólalt meg a telefonomban azt állítva nekem, hogy bizony másnap nem lesz iskola. Ennek akkor nagyon megörültem hiszen a sok semmittevés után mégjobban esik még egy kis semmittevés.

Péntek: Pénteken már úgy ébredtem hogy egyedül voltam a lakásban sajnos az előző hétről benthagyott időpontban reggel 8 kor. Így kicsit mérges voltam magamra, de nem sokáig kelle bíztatni hogy visszaaludjak. A későbbi kelés után ebédelni már kicsit késő volt, de azért nem hagytam ki. A továbbiakban sajnos ismételten csak semmi említésreméltó nem történt így ugorhatunk is a szombatra.

Szombat: A szombati napom is kicsit későn kezdődött. Újra egyedül így még csak nem is zavart senki. Bár a hólapátolás hangja mindig zavaró ha az ember délben próbál aludni. A nap szokásos módon indult így arról újfent nem tudok újat írni. Ellenben az este már másképpen alaukult. Csütörtökön egy sikeres telefonszám csere után Bahri meghívott hogy mi lenne ha szombaton kicsit benéznénk egy szórakozóhelyre. Én a kérésének eleget téve 8-ra be is mentem hozzá. Újból csak borral kínált a házigazda  ezekután sikeresen beszélgettünk a munkájáról és hogyan került ide Finnbe. Beszélgetés közben még az esti stratégiát is megbesztéltük merre és hogyan megyünk. Kinéztük magunknak a Passion club-ot ahova 10 és 11 között ingyenes belépés van. Az akciót sikeresen végrehajtottuk Bahrinak köszönhetően. Nagyon ügyesen és hihetetlen időérzékkel vette elő a telefonját a pénztárosnak bizonyítva hogy mi pedig még 11 előtt jöttünk be. A pénztárnál való sikerünket megkoronázta még hogy a szórakozóhelyre felvezető lépcsőn találtunk egy 10 euróst amit aztán a szórakoztatásunkba invesztáltunk két tequila formájában. A passion klub szerintem még sokat fog szerepelni ebben a blogban hiszen mint megtudtam az az a hely ahova a városban található cseredákok járnak, így biztos vagyok benne hogy oda a visszatérésem garantált. Egy órácska vizit után áttértünk a már korábban említett Omena klubba ahol volt szerencsém megismerkedni egy Brazil gyerekkel aki egész véletlen kedveli a magyarokat így nem kellett sokat keresni a közös témát. Az este inkább a táncikálással tellett mert sajnos az ismerkedés még mindig nehezen megy, főleg olyan lányokkal akik nem is akarnak beszélgetni. Még záróra előtt történt egy kisebb attrocitás, de semmi komoly. Ezek után még nyakamba vettem a lábamat és hazagyalogoltam.

Vasárnap: A reggel kicsit már inkább dél volt újra mikor felébredtem, de legalább sikerült magamat kialudni. Egy gyors ebéd után visszatértem a géphez és körbenzétem a világhálón van e valami újdonság. Aztán hamar eljött az este így készültem egy újabb hosszú hét kezdésére.

Kedves olvasók. Sajnálom hogy nem írtam az elmúlt napokban, de az az igazság, hogy a megszokott mindennapoktól sajnos nem tudtam eltérni mostanában ezért a pénteki, szombati és vasárnapi napomról nem tudnék semmi érdemlegeset és legfőképp érdekeset írni. Így mostantól bejegyzéseimet akkor fogom gyarapítani, amikor abba érdekeset tudom írni.

Szóval a péntekem a szokásoktól eltérően egész nap teku épületében zajlott. A matematika órára mentem be programozás helyett így óra után nem kellett a két épület között rohangálnom ellenben még egy nyugodt ebédet is el tudtam intézni magamnak. Meglepő módon kolbászt adtak ebédre krumplipüré mellé így az ebéd rendkívűl jól sikerült véleményem szerint. Ezután a délutáni órám a megszokott rendben zajlott így már 5 óra felé hazaértem, ahol ledőltem egy kicsit pihenni, ami sajnos a tervezett 1 óra helyett háromra szaporodott.

A szombat és vasárnap itthon tellett el leginkább gépezéssel, de igyekeztem azért saját programot is szervezni a lakásban. Így készítettem magamnak ebédet és próbáltam a rendet korrigálni. Vasárnap este egy frissen kapott receptet próbáltam ki amiről mesélek egy kicsit mert lehet, hogy vannak akik nem ismerik.

Mikor megemlítettem az étel nevét többeknek is, nem nagyon tudták hogy miről van szó. Ez az étel pedig a lepcsánka. Nem tudom miféle szerzet, honnan jött és hová tart, de egyszerű kis étel. Bár az elkészítési módja nem olyan egyszerű azért hamar lehet vele végezni. Az étel a következő lépések sorozataként kerülhet a kívánt tányérakba: krumplihámozás, krumplireszelés, hozzáadunk egy tojást meg egy kis lisztet is és ízlés szerint ízesítjük. Így tehát kapunk egy igen érdekesen kinéző és állagú ételt, ami aztán olajban kisütve vacsorára tökéletes megoldást nyújthat. Az én próbálkozásom a lakótárs szerint ehető lett, számomra kicsit olajos volt, de hát ha egyszer olajban kell kisütni milyen legyen? :)

Ennyit tudok a hétvégémről mondani, remélem hogy a többi azért eseménydúsabb lesz.

Folytatás...

Most értem el a harmadik hetet idekint. Az időjárás továbbra is hűvös, hideg. A hó néha esik néha nem, de szerencsére a szél nem fúj. A reggeli táplálékbevitel után uccu neki a sulinak, de nem ám biciklivel. Tegnapról még megvolt a 24 órás jegyem a buszra ezért azt akartam még kihasználni  meg azért sem mehettem biciklivel mert azt előtte ott hagytam az egyetemnél, hiszen tapasztalatom szerint valaki egész szezonra ott meri hagyni. Jó mondjuk azoknak a biciklitulajdonosoknak azért sem kell félteni a kerékpárjukat mert a nagy hó gyorsan eltakarja a kíváncsi szemek elől. Szóval még este kinéztem magamnak egy buszt, hogy melyikkel lenne érdemes bemenni az iskolába és kiálltam a megállóba. Ez is érdekes dolog mert ott több idegen nyelvű ember volt mint finn, így gyanítom, hogy valahol a környékben van még egy cserediák "kaptár." Szóval a busz időben jött, és felmutatván a jegyemet megkezdtem az utazást. Ami még a buszozással kapcsolatos és talán eltérő az otthoni szokásoktól, hogy mindenki leül a buszon, de még akkor is ha már csak egy ülőhely van. Szóval nem idegenkednek annyira egymástól az emberek vagy éppen az hogy nem adják meg neki a kellő tiszteletet, hogy nem "ülnek az ölébe". A suli előtt megálltunk nagyon jól eltaláltam mikor kell leszállnom így még maradt időm is beszkennelni egy papírt. Sajnos a gép amire a szkenner csatlakoztatva volt szokásos módon foglaltnak bizonyult így nem tudtam használatba venni. Differencial calculus órán már kicsit bekeményítettünk az anyaggal de még mindig a középiskolás szinten tartunk. Mivel csütörtökönként csak egy órám van így óra után elmentem a menzára enni. Ebéd után még a városba bebuszoztam, ott átszálltam egy olyan buszra amiről tudtam hogy elvisz technopoliszba. Technopolisznál felvettem a biciglimet és áttekertem a szemközti nagy áruházba, ahol levadásztam a következő napok, napjaim élelmét. A bevásárlás után visszatértem nyugodt tempóban és igyekeztem pihenni kicsit mert az elmúlt napokban igen elfáradtam nem tudom miért. Még azért a pihenés előtt újra megpróbálkoztam a mosással, ami végül sikeresnek bizonyult. Így pénteket már pihenten és tiszta ruhákkal kezdhetem ha minden igaz.

Folytatás...

Szerda volt és végre kisütött a nap is, de nem ez volt a legjobb a dologban, hanem az hogy a legnehezebb napom kiesett a héten szóval nem volt tanítás. Bár reggel egyből rá kellett jöjjek miért nem kedvelik annyira a finnek a napsütést. Ha süt a nap akkor az azt jelenti hogy nincsenek felhők. Ha nincsenek felhők, akkor nincs ami megfogja a meleget így a hőmérséklet vagy -10 fokot is esik. Szóval ha az embernek sétálni támadna kedve a napsütés láttán, az első lépések után elmegy tőle a kedve. Kedden megpróbáltam összehozni mára egy ebédet más cserediákokkal is, de sajnos nem sikerült mert kevés volt egy este összehozni egy társaságot így csak a spanyolokkal megbeszélt ebéd maradt programnak. Végre reggel kialudhattam magam és így új erővel álltam neki a napnak. Az ebédet 1 órára beszéltük meg technopoliszba így igyekeztem odaérni. Oly annyira igyekeztem, hogy majdnem el is késtem, mert a szobámban lévő két óra közül az egyik mutatja csak a helyi időt. De így legalább kipróbálhattam magam, milyen gyorsan is tudok a suliba érni. Sikerült is hihetetlen sebességgel odaérnem, még idő előtt ott is voltam, de a többiek sehol. Vártam egészig, de még addigra sem értek meg, így gondoltam benézek hátha ott vannak és már vígan esznek amíg én várok rájuk. Így is történt a dolog, ők már bent ették a kaját amíg én kint vártam. Ezért gyorsan én is vettem ebédet és csatlakozva hozzájuk befaltam. Ebéd után kis spanyol szokásnak is hódoltak és sziesztáztunk, ami nekem inkább csak unatkozásnak tűnt, mert az üres tányérok fölött némán üldögélni nem túl szórakoztató. Ebéd után kitalálták, hogy akkor menjünk fel a Pujo toronyba. Kis gondban voltam, hogy biciklivel oda nagyon nem tudok felmenni meg hát az idő is elég kegyetlen volt. Így szereztem gyorsan pár eurót az ebédlő kasszásától. (Felváltottam a papírpénzemet.) Szóval nekilódultunk busszal a toronynak, de rossz buszra szálltunk fel így a belvárosban kötöttünk ki. Akkor egy helyi lányka segítséget nyújtott, hogy melyik irányba kellene továbbhaladnunk és melyik busszal. A buszt még eltaláltuk, de amint leszálltunk róla egyből rossz irányba indultunk és nagy meglepetésünkre egy temetőbe kerültünk. Azt hittük, hogy ha átvágunk a temetőn akkor jó helyre jutunk, de mire átértünk a temetőn a többiek átfagytak így a toronylátogatást 30 perccel az ötlet kitalálása után el is vetették az út elején egy temető közepén. Ezután átfagyva visszatértünk a városba ahol a helyi vásárban körbenéztünk és csak utána mentünk felmelegedni a tegnap is említett pubba. Egy újabb tea után frissnek és üdének éreztük magunkat egészen addig amíg újra ki nem léptünk a hidegbe. A program következő állomása egy second hand shop volt ami magyarul használ árucikkek boltja. Nagyon hangulatos kis bolt volt, de annak ellenére hogy a dolgok tényleg használtak voltak még mindig iszonyat drágának bizonyultak nekem. A mai napon velünk tartott egy másik spanyol gyerek is aki ebben a boltban beruházott egy biciklibe. A kerékpár 50 eurót kóstált de ebből 20-at visszakap ha épségben visszaviszi a félév végén így ez a megoldás egy nagyon kedves és jól használható dolognak tűnik azok számára akik nem akarnak saját biciklit, de azért jó lenne használni egyet. A bolt után elhatároztuk, hogy kettéválunk, és este majd a városban megrendezett koncertre visszatérünk. Ezt követően Tatival tartottam aki megmutatta azt a városrészt ahol múlt csütörtökön eltévedtem. Ugyanis ott rengeteg cserediák lakik csak még egy magyar sem egyenlőre. Szóval megtekinthettem, hogy hol élnek a másik negyedben a diákok. Mivel Alberto aludni akart egy kicsit az esemény előtt így Tatival megállapodtunk, hogy addig mi legurítunk valamit. Ekkor következett egy olyan dolog az életemben amit a finneknek sohasem bocsátok meg. Nem árulnak a sörön kívül más alkoholt a közértekben, vagy kisebb áruházakban (otthoni példa: spár, cb@, stb.). Sem bort sem töményt, csak sört árulnak. Nem is tudom akkor a finnekre miért mondja mindenki hogy szeretnek inni, ha nem is kapni nálunk alkoholt. Így kénytelen voltam sörrel megvendégelni a vendéglátómat. Ahogy a sörök fogytak úgy tudtunk egyre többet beszélni a kulturális és társadalmi különbségekről. Szerencsére a nyári utam élményei nagyon jól jöttek ezen beszélgetés során így köszönetet kell mondjak édesapámnak aki megadta a lehetőséget, hogy meglátogassam Spanyolországot. Mint kiderült, rengeteg sok különbség van a szokásokban és felfogásban viselkedésben és a világukban, de azért akadtak közös dolgok is..... nem, sajnos nem emlékszem egyre sem. Szóval a sörözgetés után már egyikünknek sem volt kedve visszamenni a koncertre így leadtuk a drótot a többieknek a döntésünkről. Ezután távoztam Tati-tól és megkezdtem hosszas várakozásomat egy buszmegállóban. Sajnos elég sokat kellett várnom, de azért csak jött egy busz. Már várakozás közben éreztem hogy hűvös van, de sajnos sehol nem volt hőmérő hogy megtudtam volna nézni a hőmérsékletet. A buszon legalább jó meleg volt így ott fel tudtam melegedni csak sajnos a kevés helyismeretemnek köszönhetően rossz helyen szálltam le a buszról, így egy kis részt gyalog kellett megtennem. Ez a gyaloglás kb 15 perc volt, de közben irtózatos módon lefagytam. Itthon meg is néztem gyorsan a hőmérőt ami meglepetésemre -24 fokon állt. Ekkor már értettem, hogy miért tűnt olyan hidegnek az idő a buszmegállóban. Este még gépezés közben hűlt az idő, de már nem sokat így reggelre talán fel tud melegedni egy kicsit jobban.

Folytatás...

Egy kicsit késve, de végül csak megírom ezt a keddet is. Igaz nem sokat tudok róla mondani hiszen nem sok minden történt. Reggel minden simán ment a terv szerint alakultak a dolgok. Beértem időben órára, még óra elején aktív is voltam, de valamiért ezek az órák nagyon le tudják az embert fárasztani így a végére inkább aludtam mint figyeltem. A tanár úrral 1 hónap után végre elszakadtunk a kettes és tizenhatos számrendszerben való számolástól és végre alap eseteket vettünk a processzor programozásra. Óra után vártam egy órát a spanyol diákokra, mert úgy beszéltük meg, hogy ha megvárom őket utána együtt bemegyünk kicsit a városba. Szóval vártam egy kicsit, közben felderítettem a technopoliszt egy kicsit. Mikor az ebédre került volna a sor kegyetlen nagy tömeg kóborgott a menzán így javasolták, hogy együnk a másik "étteremben". Nem igazán tudtam mire gondolnak, azt hittem valahova megyünk akkor a városba. De nem. A másik étterem a technopoliszon belül volt csak egy olyan szárnyban részlegen, ahova csak üzletemberek járnak, zakó öltöny. Mondhatom mi hárman kis diákok kicsit kilógtunk a sorból, de úgy tűnik, hogy a spanyolokat nem nagyon érdekelte a dolog, hogy mindenki minket nézett az étteremből. A sikeres ebéd után a programhoz hűen be is néztünk a város szívébe, közben akadt dolguk a cimbiknek, így először könyvesboltba mentünk angol künyvet keresni. Annak ellenére hogy én otthon teljes aggodalomban voltam, hogy elfogadják e a pályázatomhoz a nyelvvizsgámat úgy tűnik a spanyoloknál ilyen probléma nem volt, ők megkockáztatták szinte semmi angol tudással is így most itt járnak angol kurzusra, hogy valami kis tudás ragadjon rájuk. A könyvesbolt után egy ruhakereskedésbe mentünk mert a hétvégén mennek majd síelni is és ott hosszas hosszas válogatás után sem találtunk nadrágot így feladva a keresést a bank felé vettük az irányt. A bankba azért kellett menni, mert... mert. Korábban említettem de lehet hogy nem, hogy a szobáknál nagyon kell vigyázni a zárral mert nagyon könnyen ki tudja magát zárni az ember nem csak a lakásból, de a saját szobájából is. Nos ha ez a dolog megtörténik akkor kell hívni a kuopast (a házas ügynökséget) és ők valamilyen uton módon kiszabadítják a kulcsot. Addig rendben is van a dolog hogy kinyitják az ajtót, csak ez a kis mutatvány a lakónak 70 eurójába kerül (kb 20 000Ft) amennyiben ez hétköznap munkaidőben történik. Ha azonban hétvégén este esik meg a dolog, hát akkor bizony fizethet az illető olyan pénzösszegeket, amit le sem merek írni. Ezt a problémát megelőzve próbálkoztam már lemásoltatni a kulcsomat, de a kulcsmásolónál azt mondták, hogy ilyen kulcsot csak a gyár ad ki. Nem egészen értem a logikát, de ez egy tökéletes módja a diákok lehúzásának. Szóval a kis kitérő előtt ott tartottam, hogy elmentünk a bankba a fent említett okok miatt. A bank után elmentünk egy helyi kocsma-étterem-diszkó keverékű helyre. Angol szóhasználattal PUB-ba. Miközben Tati-val teáztunk Alberto nem bírt a vásárlási lázával és csak azért is kerített magának egy síeléshez alkalmas vízálló gatyót. Ezután felvetettem a dolgot, hogy szerdán, tanításmentes napon, miért nem ülünk össze egy ebédre. Javasoltam nekik, hogy hívják össze a cserediákhaverokat és majd főzök valamit. Sajnos a dologból nem lett semmi mert egy este kevés volt ehhez a dologhoz, hogy összehozzuk. Így a szerdának program nélkül indultam neki.

Folytatás...

Hétfő. Fagyos reggelre ébredtem megint csak. Mostanában valamiért nem alszok valami jól ezért napközben gyakran fáradt is vagyok. Lehet a meleg front miatt ami miatt most is nehezen hihető, de 10 fok van, -10.  Egyre többet hallottam az előrejelzésekről miszerint, időszakos felmelegedés és lehűlés gyakran fogja egymást váltogatni. Az összes diáknak minden nap akad kötelessége, függetlenül az időjárástól. Ez a kötelesség pedig a tanulás. Idegenkedve gondolnak erre, főleg mikor reggel fel kellene kelni. Ma én is így voltam Érthetetlenül szemléltem az órát reggel mikor az előbb ébresztett most meg már fél órája reggeliznem kellene pedig csak öt perc tellett el. De ha már fel kell kelni, akkor fel kell tápászkodni, nincs mese! Úgy döntöttem, hogy apu esőnadrágját teszem próbára a hideg nem kímélő szele ellen, amit be kell valljak jobban működött a hidegben mint a cicanadrág. Ezután a suliban az első óra után jött még egy másik is, amit türelmesen végig csücsültem mondhatni aludtam és a már jól bevált hozzá nem értő arccal bámultam a tábla felé amikor a tanár mint egy ragadozó keselyű pásztázta végig a termet a diákok tekintetét keresve. Ezután a spanyol haverokkal átugrottunk a szemközti áruházba, ahol vásárolgattam kicsit, hogy ne tűnjön túl üresnek a hűtő itthon. Ezután még megbeszéltünk egy keddi délutáni programot, hogy körbe kellene kicsit nézni a városközpontban, meg ha már ott vagyunk megnézhetnénk milyenek is a helyi bárok. Sikerült is egyeztetnünk egy megfelelő időpontot, de helyet sajnos nem találtunk olyant amit mindenki ismert volna, ezért úgy gondoltam hogy majd tájékozódok egy hosszabb ideje itt lévő emberkétől. Ezután hazajöttem és elengedő információt gyűjtöttem másnapra, hogy minden féle női szeszélynek eleget tévő helyre kísérhessem a "csoportot". Az esti gépezés alkalmával újból sikerült mindenkivel beszélgetni, aki felkeresett és olyannal is sikerült beszélnem akivel csak ritkán tudok, de hát most végre adott volt a téma így könnyedén ment a beszélgetés. Azt hiszem ennyi volt mára a következő írást, holnap küldöm ha minden jól megy.

Folytatás...

Hello mindenki! Sajnálom, hogy a szombati bejegyzés elmaradt de úgy gondolom, hogy elegendő a semmiről egy bejegyzésben hosszasan beszélni. Szóval szombaton sikerült még nem sokkal igaz de dél előtt felkelnem, aztán szembesülnöm azzal, hogy nincs tervem  idáig amivel érdemes lenne a napot eltölteni. Maradtam többinyire a gép előtt mivel lakótársam Ayhan még az este elment akit azóta sem láttam és nem is hallottam visszatérni. Már bőven elmúlott ebédidő amikor eljött a vacsora ideje. Még mindig nem volt itthon senki csak én amikor már majdnem nekiláttam a vacsorázásnak, de estére úgy megélénkült az msn-es forgalom, hogy addig-addig beszélgettem amíg a kedves szobatársam harmad magával megérkezett. Beköszöntek én is beköszöntem nekik de utána nem tulajdonítottam túl nagy fontosságot a dolognak. Egyszer csak kopog valaki az ajtón, kiszóltam neki hogy bújjon be, de csak nem nyílott ki az ajtó így megnéztem magam hogy ki az és akkor Ayhan megkérdezte hogy megyek e vacsizni. Meglehetősen furcsállottam a kérdést hiszen egészen addig nem is beszéltünk a köszönésen kívül ezért mondtam neki ha befejeztem a beszélgetést majd megyek. Mikor kimentem nekiláttam egy kis krumpli pucolásnak hogy majd lesz belőle finom paprikás krumpli. Ekkor értetlenül néztek mind a hárman rám, hogy miért nem eszek én is, hiszen megterítettek nekem és csináltak kaját is. Na ekkor viszont én néztem kegyetlenül értelmetlenül, de azért örültem neki, hogy munka nélkül lett vacsorám. Le is ültem közéjük, még kis bor is jutott nekem. A kaja elég érdekes volt mert egy nagy paprikába darált hús volt töltve, de a tetején nem volt semmi és a sütőben készült. Szóval nem tudom mi volt a neve, de a paprikát ettük rizzsel meg eredeti finn kézzel készített salátával. A vacsora közben a finn tehenek nyelvi sajátosságáról beszélgettünk miszerint a tehenek nem azt mondják hogy múúúú hanem aamúúúúúúúú. Továbbá szóba hoztam a tanulási, tanítási szokásokat mind Finnországban mind Törökországban és ekkor körvonalazódni látszott bennem hogy a finneknek miért van olyan sok idejük más tárgyakra. Alapból a nagy kérdés az volt, hogy mit- tanulhatnak a finnek történelemből. Kiderült, hogy szinte semmit mert a töri könyvük alig 80-100 oldalas. Ezután a törökök meséltek az otthoni történelem oktatásról, de nem lettem sokkal okosabb mert a szókincsük igen gyatra ezen a téren, így is a legtöbb szót a magyar megfelelőből tudták törökre fordítani. Rákérdeztem még a török magyarországi megszállásra, hogy miket tanulnak róla, de azt mondják, hogy számukra ez nem volt olyan nagy fejezet a történelemben mint a magyarok számára.
Vacsora után tiszteletemet tettem a mosogatónál így a cigarettázásból visszatérve már tiszta tányérokat találtak. Ezután visszavonultam a szobámba és folytattam az otthoniakkal való kommunikációt. Volt egy kedves ember is akivel Hogyan vagy hogyan sem Eddigi leghosszabb beszélgetésünknek Nekirugaszkodva Igen későig hajnal kettőig tudtam beszélgetni.

Vasárnap

Vasárnap megint csak később keltem mint ahogy illett volna, de szerencsére még nem túl későn ahhoz hogy a reggelit lekéssem. Szóval ebéd után :) nem sokkal meg is kaptam amerikai cimborámtól az értesítést, hogy a pénteken megbeszélt helyre és időpontban legyek ott ahol lennem kell. Kicsit késve de elindultam hát a városháza melletti ezüst gömbhöz, ahol már ott vártak. Kevin a csoporttárs és a két fia.  A térképen a célunkat igen messze találtam meg a városközponttól, de mint később kiderült csak a házak mögé mentünk le a tóhoz. A fesztivál amire kaptam a meghívást egy hófesztivál volt. Elsősorban gyerekeknek szólt így én a korommal igen csak kilógtam a sorból, de annak ellenére nagyon örültem, hogy részt vehettem egy finn városi ünnepségen még ha nem is tűntem  évesnek. Mivel a tó lent volt egy völgyben így már amikor megérkeztünk érezhetően hidegebb volt a városi levegőnél és már a köd is beült a jég fölé így a tavon átkelés érdekesre sikerült mert a távolból nem látszódó kunyhók és emberek csak akkor tűntek fel mikor már a helyszínre értünk. Hóból "faragott" szobrok és építmények várták az érdeklődőket, ezen felül egy hóból épített színpadon folyt a műsor, gyerekeknek kutyaszánozással kedveskedtek, célba dobálós verseny, a helyi hokicsapat hokit népszerűsítő játéklehetőséggel kedveskedett, és a finn nép játék amit magyarul körhintának neveznénk de ez egy szánkó volt amit egy rúddal póznához erősítettek és azt kellett körbe tolni amíg az illető bírta a gyorsulást. Az élelmesebbek kolbászt süthettek a helyben rakott tűznél de később ez a tűz nagyon népszerű lett mert a tó területén a hideg nagyon felgyűlt így az idő elérte a -20--25 fokot is. A tónál 2 órát voltunk és rendesen át is fagytunk. A hazafele úton azt hittem, hogy többet nem kell aggódnom a lábam kisujjai miatt, de csak megmaradtak. Az idő olyan hideg volt, hogy amikor megfogtam a biciglimnek a fém részét a kesztyűmből kiáramló pára hozzáfagyasztott a kerékpárhoz. Miután visszaértem az albérletbe egy gyors meleg fürdő és egy meleg tea után , kis beszélgetést követően neki is estem az ágynak.

Folytatás...

Hétvége közeledik, de sajnos még ma csak péntek van. Tegnap sajnos nem tudtam az elintézni való papírokat aláíratni így az volt ma a fő célom, hogy mindenkép bemenjek és nem törődve a korábbi fennakadásokkal, elintézzem az papírokat egyszer és mindenkorra. Igyekeztem úgy intézni a dolgot, hogy reggel bemegyek technopoliszba megmondom a tanárnak hogy nem megyek többet az órájára, aztán átfutok a másik órára megmondom a tanárnak, hogy mostantól itt leszek órán, de ebből annyi valósult meg, hogy ott ragadtam technopoliszban és Tekuba csak az óra lekésése után értem át. De mindegy is mert így Kevinnel tudtam egy tartalmasat beszélgetni ebéd közben és kaptam egy invitációt a hétvégi Kuopio fesztiválra. Szóval Tekuba átérve elmentem a kedvenc kis To-s nénimhez 10 másodperc alatt megkaptam a kódot és annyi volt az izgulásnak. Elmentem a terembe ahol az óránk lett volna, de ahogy bementem csak finnek voltak bent így nem értettem újból a dolgot, most én vagyok rossz helyen vagy rajtam kívül nem jár más cserediák az órára. Leültem hát egy székre vártam hogy a tanár csak észreveszi hogy én is bent vagyok órán, de úgy tűnik, hogy nem vagyok egy könnyen észre vehető emberke mert csak fél óra elteltével jött a tanár oda és mondta, hogy kapcsoljak be egy gépet. Később még két orosz csoporttárs is csatlakozott így már azért kellemesebb volt eltölteni a 3*45 percet. Miután a feladatokat megkaptuk nekiestünk a múlt órai anyagnak. Óra felénél valami történhetett mert az összes finn diák lelépet haza, de ez így nem volt gond mert az oktató végre velünk is tudott foglalkozni. Végre kaptam útmutatást a program használatát illetően és megtudtam hogy mit kellene csinálni. Út közben meg is lettem dicsérve mert jól dolgoztam (a tanár nem vette észre, hogy tavalyról lementett feladatokat mutattam meg neki). A két orosszal jól összedolgozva hamar meg is oldottuk a fennmaradó feladatokat így az utolsó 45 percben már nem kellett bent lennünk. Igaz az óra vége elég érdekesre sikerült mert elkezdtek csengetni. Körbenéztem hát nem volt senki a teremben így nem tudtam hogy ez most tűzriadó, bombariadó, cunami riadó, vagy kajaszünetre csöngettek ki, de a tanár  ügyet sem vetve a dologra tovább magyarázott. 20 perc magyarázás után észrevette rajtunk hogy kicsit izgatottabban nézegetünk körbe akkor közölte, hogy semmi pánik csak tűzriadó. Ekkor szépen lassan feltűnés nélkül elraktam a füzetemet és magamhoz vettem a táskámat. A többieket nem zavarta a dolog így hát akkor én is folytattam a figyelést a tanár okítására. Az óra végeztével még mindig csörgött a riadó, de akkor már nyugodtan tartottam a kijárathoz. Ezután már csak haza kellett térnem és a jól megérdemelt pihenésemet töltöttem a gépem előtt. Készültem a hétvégére és a semmit tevésre. De amint elfoglaltam a helyemet a gép előtt, hát nem eszembe jutott hogy itt lenne az ideje egy mosásnak?! Gyorsan lefutottam a mosószobába megnézni hogy van e hely még a listán amire előre be kell jegyezni magunkat. 1 órával későbbre be is tudtam írni magam így addigra össze is tudtam szedni a mosandó ruhákat. Mikor eljött az idő újra lementem most a ruhákkal és kicsit várnom kellett igaz, de azután nekiláttam életem első önálló mosásának. Nem foglalkoztam sokat a dologgal, egy az egyben bedobtam az összes ruhát a gépbe, ráfröcsköltem egy kis mosószert, be az ajtót és megnyomtam egy szinpatikusnak tűnő program gombját és elkezdtem reménykedni, hogy tudom még viselni majd a ruháimat. Újabb egy óra múlva visszatértem és megkönnyebbülve láttam, hogy a ruháknak nincs semmi baja csak vizesek lettek. Felvittem gyorsan a ruhákat a szobámba és megpróbáltam a tegnap vásárolt szárítókötelet kifeszíteni a szobában. Mikor éppen a kikötözéssel bajlódtam, Ayhan megállt az ajtóban, szó nélkül figyelte mit csinálok és 3 másodperc után távozott. Aztán 1 perc múlva visszatért egy szárító állvánnyal. Ekkor jót mosolygott rajtam, én is magamon, aztán gyors kiterítettem a ruhákat, amik reggelre meg is száradtak. Tehát az első mosást sikeresnek könyvelhettem el.

Folytatás...